Louis Renault élete (The life of Louis Renault)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Louis Renault élete (The life of Louis Renault) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 272013
 
Louis RenaultLouis Renault 1926-ban

 

Jegyzetek Anthony Rhodes 1969-ben kiadott „Louis Renault – A Biography” című könyvéből.

Notes based on Anthony Rhodes’ „Louis Renault – A Biography”, published in 1969.

Louis Renault élete:

1877. február 15. – Párizsban megszületik Louis Renault. Hatan vannak testvérek, ő érkezik negyedikként. Apjuknak, Alfred Renault-nak szövetboltja volt, később gombok gyártására állt át. Burzsoá család voltak, de a szerényebb jövedelműek közé tartoztak, a hat testvérből csak Marcel ment külföldi tanulmányútra. Édesanyja, Louise Berthe Magnien Tiers rendi nővér volt, a családnak a Párizs közeli Billancourtban (ma a metropolisz része) volt egy kis birtoka. Louis még tíz se volt, mikor a kertben hagyott kiszuperált bojlert felújította és üzembe helyezte.

1889 – Renault meglátogatja a Párizsi Autókiállítást, ahol egy életre beleszeret a „ló nélküli szekérbe”. Később úgy döntött, hogy nem érettségizik le, inkább jelentkezett a De Dionhoz. Nem vették fel, így bátyjai kérték, hogy szálljon be a családi bizniszbe, de nem hajlott a dologra. Helyette M. Dealunay-Bellville bojlergyárában helyezkedett el 1896-ban.

1891 – Meghal Alfred Renault. Fernand és Marcel veszi át a családi vállalkozást.

1896 – Louis Renault a hadseregben találmányokkal hívja fel magára a figyelmet. Neki köszönhetjük az automatikus, függőtáblás céllövőrendszert, és egy kétcélú járművet is épített, ami a személyszállítás mellett aggregátorrá volt alakítható, és nagy teljesítményű keresőlámpát működtetett.

1898 – A seregben elég pénzt gyűjtött, hogy vehessen magának egy De Dion ¾ hp triciklit. Mivel a konstrukció nem tetszett neki, az alapoktól építette újjá az autót, s négykerekűt készített belőle. Feltalált egy újfajta erőátviteli rendszert, aminél a főtengely – tengelykapcsoló és háromfokozatú váltó közbeiktatásával – a kardántengelyt hajtja, s a karosszériát is ő készítette. A kocsi december 24-én lett kész, 48 km/óra volt a végsebessége, és mindössze 249 kilót nyomott. Louis Renault szabadalmaztatta a „közvetlen hajtást kardán tengellyel és kúpfogaskerékkel”. Sikereit látva bátyjai felajánlották, hogy alapítsanak közös járműgyártó céget, amibe fejenként 20 ezer frankkal szálltak be. Francia elődjeik: De Dion, Panhard, Peugeot, Levassor, Darracq, Serpollet.

1899 – márciusában, a Petites Affiches publikálta, hogy 60 000 frank kezdőtőkével megalakult a Renault Fréres vállalat. Magyarul Renault Fivérek.

1899 június 12-én Louis Renault kiállítja járművét a Párizsi Autókiállításon, ahol 16 megrendelés érkezik rá. A feltaláló megvesz egy öreg csónakházat, birtokukra szállítja, és műhelyként rendezi be. Időközben M. Viet motortervező távozik a De Dion-Buttontól, a cég vezetői ugyanis nem láttak fantáziát többhengeres motor koncepciójában. Viet Renault-nál helyezkedik el, s megépíti azt a négyhengeres motort, amivel később megnyerik a Párizs-Bécs futamot. A versenyzés fontosságára Marcel Renault mutatott rá, aki kilépett a szövetkereskedésből, és a Renault reklámügyeit vállalta magára. Tehetsége nem csak a marketing terén, hanem a versenyzésben is megmutatkozott, miként Louis is elismert pilótának számított. Érdekes történet, hogy a Párizs-Toulouse-Párizs versenyen Louis-nak elromlott a zsíradagolója, s szinte a teljes távot úgy tette meg, hogy fél kézzel egy tölcsérbe adagolgatta a kenőanyagot. Éjszaka véletlenül nekiszáguldott egy kivilágítatlanul haladó szekérnek, amin a kocsis elaludt, így észre sem vette, hogy Renault kirepült az autóból és eszméletlenül landolt az út közepén. Szerencsére Renault egy órán belül magához tért, s nem ütötte el senki.

1901 – Louis Renault győzedelmeskedik a Párizs-Berlin verseny könnyűsúlyú kategóriájában.

 

Marcel RenaultMarcel Renault szágult a Párizs-Madrid versenyen 1903-ban

 1903 május 24. – Marcel Renault balesetet szenved a Párizs-Madrid versenyen. Mivel csak földutak voltak, az autók hatalmas port vertek, az előzőknek gyakorlatilag teljesen vakon kellett véghez vinnük a manővert. Marcel Léon Théry-t akarta megelőzni, de a portól nem látta, hogy kanyar következik, és 130 km/órával az ív mentén futó árokba hajtott. Miután az autó eleje becsapódott az árokfalba, még háromszor megpördült a levegőben, és nagyjából 30 méterre az úttól csapódott a földbe fejjel lefelé. Marcel sajnos nem esett ki a bukfencek során, így maga alá temette saját járműve. – Külső sérülései nem igazán voltak, de látszott, hogy eltörtek a bordái, és nem volt tudatánál – mondta el később Maurice Farman, aki – Renault mögött versenyezve – elsőként ért a helyszínre.

1903 május 24. – Marcel Renault a kórházban belehal belső sérüléseibe. A sok baleset miatt leállítják a versenyt, és betiltják az ilyen jellegű futamokat.

Louis Renault folyamatosan fejlesztéseken törte a fejét, s keményen hajtotta beosztottait is. Reggelente mindig sétált, mert fontosnak tartotta a testmozgást. Az üzletmenetre vonatkozólag három fő szabályt vallott: minden egyes frankot vissza kell forgatni, kölcsönök helyett teljesen önellátónak kell lenni, soha nem szabad tartozni (a munkásoknak se). Nem szerette a bankokat, a gazdasági válságokat is anélkül vészelte át, hogy segítséget kért volna.

Az első komoly nő Jeanne Hatto volt az életében, a színésznővel tíz évig éltek együtt. A hölgy az Opéra Comique-ben énekelt, aktív társasági életet élt és elutasította Renault házassági ajánlatát, mert félt, hogy törést okozna karrierjében. Louis Renault nem szerette felhajtást és a partikat, csupán a teniszklubnak volt tagja. Sporttársai nyers embernek tartották, ha pályát foglalt, s az előző páros nem végzett időben, nem engedte, hogy lejátsszák a hátra maradt pár percet.

Időközben megvásárolta a testvérek részét is a vállalatban, és felkutatta, illetve kártérítésre kötelezte mindazokat, akik engedély nélkül használták szabadalmait.

 

Usines RenaultA Renault Fréres bejárata a rue de Cours-on (ma Emile Zola avenue)

 1906 A Párizsi Taxivállalat 1500 kéthengeres Renault-t rendel 3800 frankos darabáron. Renault találta fel a taxamétert is! Négy típust gyártottak:

–          kéthengeres, tíz lóerős személyautó

–          kéthengeres, nyolc lóerős taxi

–          négyhengeres, 14 lóerős (a Párizs-Bécs-győztes versenyautó utcai változata)

–          négyhengeres, 35 lóerős (a Párizs-Bordeaux-győztes versenyautó utcai változata, akár 116 km/órára is képes volt)

+ volt egy négyhengeres, 20 lóerős luxusautó beszállított kasztnival, amit kormányzati főként célokra használtak.

Emellett az év végén piacra dobott egy 20 lóerős, öttonnás, 21 üléses buszt is, ami 13 km/órával szelte az utakat Párizsban, valamint két-, három- és öttonnás teherautókat is gyártottak.

Ebben az évben nyerte meg Szisz Ferenc a világ első GP futamát. Természetesen Renault volánjánál.

1908 – Meghal Fernand Renault. Megjelenik az első hathengeres a kínálatban. 9,5 liter, 50-60 lóerő. Renault saját rendszerű, felülvezérelt szelepelést talált ki.

1910 – Renault kereskedés nyílik Madridban.

1911 – Meghal Louise Berthe Magnien.

1912 – Kiállítanak a Tokiói Vásáron. A darabszámos bérezés miatt kitör az első sztrájk. Renault 37 éves, 5200 alkalmazottja 3000 szerszámgépe van, és több mint 10 ezer autót adott el az évben. Időközben Le Bon könyvét olvassa, élénken érdeklődik Henry Ford, a tömeggyártás és a taylorizmus iránt. Elutazik az Egyesült Államokba. Japánban, Oroszországban, Indiában és Új-Zélandon is árulják autóit.

Henry Forddal jól megértik egymást, Ford bemutatja gyárait, sokat beszélgetnek a munkások viszonyairól is. Kettőjük gondolkodásában – Rhodes szerint – az jelentette a főbb különbséget, hogy Ford idealistább volt, a magánéletben is segíteni kívánta munkásait, míg Renault úgy gondolta, hogy elég a tisztességes bérezés. Szó esett a szakszervezetekről is…

1913 – Hárommillió (arany) frank a cég éves profitja.

1914. augusztus 2-án eltűnik a gyárból két fiatal mérnök. Mint kiderül, beépített német kémek voltak, s a Renault által tervezett 80 lóerős repülőgépmotor terveit lopták el, miután Renault nem fogadta el a németek 100 ezer márkás ajánlatát.

Renault Taxi MarneA Marne taxijai a filmkészítőket is megihlették. Íme, egy képkocka az 1974-es
Vive La France című moziból. Ilyen 8CV Landaulet-kkal indultak hadba a katonák
 

1914. szeptember 7-én Gallieni, Párizs katonai vezetője háromezer katonát toborzott, hogy a Marne partján feltartóztassa a németeket. A katonák szállítását a Renault taxikkal oldották meg, olyan gyorsasággal, hogy a németek is meglepték. A művelet „Marne taxijai” néven vonult be a történelembe, az autókban 1100 köbcentis, kéthengeres motorok dolgoztak, az 1914 előtti időszakban ezek voltak a cég legnépszerűbb termékei.

Időközben a Renault gyár lövedékek (shells) gyártására állt át, novemberben már napi 6000 darabot készített a billancourti üzemegység.

1915 februárjában elkészül az új, 200 lóerős repülőgépmotor, ami Maurice Farman géptörzsbe kerül, majd 300 lóerős változatokra és Bréguet géptörzsre álltak át. 220 C típuskóddal nyolctonnás, hosszú távokra készített tüzérségi vontatókat is gyártott.

1917. február 22-én startra kész az első könnyű súlyú Renault tank. Csupán hat tonna volt, 18 mm-es páncél borította, viszont szellőzési problémái voltak, így csupán 173 centi alatti pilóták vezethették.

1918 nyarán Louis Renault egy teniszpartin megismerkedett Christiane Boullaire-rel egy párizsi jegyző lányával, akit szeptember 26-án feleségül is vett. Csak kevesen voltak a menyegzőn, mert Renault továbbra sem élt társasági életet, s kollégáin kívül tulajdonképpen senkivel nem volt szorosabb kapcsolatban. Fiatal, ambiciózus és rendkívül intelligens felesége gyorsan kiköszörülte a csorbát, Christiane ugyanis fényűző társasági életet élt, s mindenkit lenyűgözött. Egyszer még XIII. Alfonz spanyol királyt is meghívta vadászni a herqueville-i nyaralóba.

1919. február 8-án elindul az első menetrend szerinti repülőgépjárat Párizs és London között. A Goliath-Farman gépet 300 lóerős Renault-motor hajtotta. Február 12-én a Brüsszeli járat is elindult.

1919 augusztusáról van egy összegzés, hogy miként állt a hadiipari termelésre áttért billancourti üzemegység. Három hangárban volt acélöntöde 500 tonnányi nyersanyaggal, plusz vas-, alumínium- és rézöntöde, 7000 négyzetméter kovácsműhely, 23 ipari kalapács 7 tonnáig, 23 présgép 60-tól 800 tonnáig, 10 200 nm általános összeszerelő csarnok és további hangárok a repülőgépek összeszereléséhez.

1921 elindul egy 9,1 literes, 145 km/órás sebességre is képes luxusautó gyártása, ami 1928-ig marad a kínálatban. Louis Renault feltalálja a gumi motortartó bakokat.

1922 – A cég neve Société Anonyme des Usines Renault-ra változik.

1926 – A 9,1 literes szörny áramvonalas kasztnival készített változata volt az első autó, ami képes volt 160 km/óra feletti átlagsebességre 24 órán át.

Citroennel sokáig versengtek, és nem csak a piacon. Renault megvásárolta a Citroen gyár melletti telket, és egy hatalmas „Renault – 2 kms to Billancourt” táblát helyezett ki, amire André pont rálátott irodája ablakából.

1929 – Francois Lehideux feleségül vesz Fernand Renault lányát, majd igazgatóként helyezkedik el a Renault-nál.

1931 – Renault meghívja Citroent, hogy megnézze az Ile de Seguin gyáregységet.

1935 – Citroen csőbe megy, Renault azt mondta: „az egyetlen piszkos trükk, amit valaha elkövettem Citroen ellen, hogy megmutattam neki Ile de Seguint. Tudtam, hogy három hónap alatt akarja majd elérni, ami nekem harminc évembe tellett”. Csődbe ment riválisát azért nem vásárolta meg, nehogy rásüssék, hogy ő tette tönkre. Végül a Michelin család veszi meg a Citroen részvényeit. Citroen belerokkan a csődbe…

1935 július 30-án meg is hal szegényke.

A szakszervezetek Renault ellen bujtogatják a munkásokat, az 1936-ban kormányra kerülő Popular Front koalíció (szocialisták, kommunisták és radikálisok) pedig szabályosan neki esett a francia nemzet gerincét és gazdasági alapját adó polgárságnak, illetve iparosoknak.

 

Hamarosan folytatom…

 

Eladások:

1899 – 71

1900 – 179

1901 – 347

1902 – 509

1903 – 780

1904 – 1100

1905 – 1200

1906 – 1600

1907 – 3000

1908 – 4500

1909

1912 – 10000

 

Forrás:

Anthony Rhodes – „Louis Renault – A Biography” – 1969

Smith&Marton archív

Motorversenyzők

 Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem, Versenysport   Motorversenyzők bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
szept 272012
 

Charles Jarrott

 

Az első hivatalos, kizárólag motorkerékpároknak kiírt versenyt 1897. november 29-én rendezték az angliai Surrey-ben. Charles Jarrott (1877-1944) nyert, a nagyjából egy kilométeres távot 2 perc 8 másodperc alatt teljesítette egy Fournier (?) nyergében.

 

1877-ben született, jogi pályára készült, meg is szerezte az ügyvédi szakvizsgát, de inkább autókkal szeretett foglalkozni. Elsőként egy De Dion háromkerekűvel állt rajthoz a Crystal Palace versenypályán, majd 1900-ban egy Napier-motoros Panharddal indult az 1000 mérföldes Trialon. 1091-ben részt vett a Berlin-Paris autóversenyen is egy 40 lovas Panharddal.

Randy De Puniet

Marco Simoncelli

Nicky Hayden

Ben Spies

Andrea Dovizioso

Michael Doohan

Casey Stoner

Dani Pedrosa

Jorge Lorenzo

Valentino Rossi

Giacomo Agostini

Carl Fogarty

Joey Dunlop

Joel Robert (Hatszoros 250 világbajnok, CZ)

Jeff Smith (1964-1965 500 világbajnok, Husky, Cz)

Torsten Hallman (Négyszeres 250 világbajnok)

Paul Friedrichs (1967, 1968, 1969 500 világbajnok)

Rolf Tibblin (1962-1963 500 világbajnok)

Sten Lundin (Kétszeres 500 világbajnok)

Bill Nilsson (Kétszeres 500 világbajnok)

Dave Bickers (1960-61 250 világ- és európabajnok)

Sylvain Geboers (1971 Trans-AMA bajnok)

Victor Arbekov (1965 250 világbajnok)

Roger DeCoster (Five-time 500 Világbajnok)

Bob Hannah (Hétszeres AMA Bajnok)

Heikki Mikkola (Négyszeres 250/500 Világbajnok)

Harry Everts (Négyszeres 125/250 Világbajnok)

Gaston Rahier (Háromszoros 125 Világbajnok)

Gennady Moiseev (1974, 77, 78 250 Világbajnok)

Bengt Aberg (1969-70 500 Világbajnok)

Hakan Andersson (1973 250 Világbajnok)

Graham Noyce (1979 500 Világbajnok)

Ake Jonsson (1972 Trans-AMA Bajnok)

David Bailey (Négyszeres AMA Bajnok)

Ricky Johnson (Hétszeres AMA Bajnok)

Jeff Ward (Seven-time AMA Bajnok)

Eric Geboers (125/250/500 Világbajnok)

Andre Malherbe (1980-81,1984 500 Világbajnok)

Georges Jobe (Négyszeres Világbajnok)

Dave Thorpe (1985-86, 1989 500 Világbajnok)

Hakan Carlqvist (1979 250 és 1983 500 Világbajnok)

Brad Lackey (1972 AMA 500 és 1982 500 Világbajnok)

Johnny O’Mara (1983 AMA 125 és 1984 Supercross-bajnok)

Jeremy McGrath (Eight-time AMA Bajnok)

Jeff Stanton (Six-time AMA Bajnok)

Jean-Michel Bayle (1991 AMA 250/500/Supercross-bajnok)

Damon Bradshaw (19-szeres AMA Supercross futamgyőztes és tízszeres amerikai bajnok)

Greg Albertyn (1999 AMA 250 amerikai és háromszoros világbajnok)

Donny Schmit (1990 125 és 1992 250 Világbajnok)

Jeff Emig (Négyszeres AMA Bajnok)

Doug Henry (Háromszoros AMA Bajnok)

Mike Kiedrowski (Négyszeres AMA Bajnok)

Ezra Lusk (12 AMA Supercross futamgyőztes és háromszoros amerikai bajnok)

Ricky Carmichael (15-szörös AMA Bajnok)

James Stewart (Kétszeres 125 amerikai, és 2007, 2009 Supercross-bajnok), 2008 450 amerikai bajnok)

Stefan Everts (Tízszeres világbajnok)

Chad Reed (2004 és 2008 AMA Supercross-bajnok)

Ryan Villopoto (2006-07-08 AMA 250F Bajnok)

Kevin Windham (12-szeres Supercross futamgyőztes and 17-szeres amerikai bajnok)

Travis Pastrana (2000 AMA 125 Bajnok)

Sebastien Tortelli (1996 125 és 1998 250 Világbajnok)

Mike LaRocco (1993 AMA 500 és 1994 AMA 250 Bajnok)

Tim Ferry (Háromszoros amerikai bajnok és 2007-2008 MXDN győztes)

Elmer Trett

 

http://www.dirjournal.com/info/5-of-the-greatest-motorbike-riders-of-all-time/

http://www.virginiawind.com/byways/history_03.asp

http://www.jarrotts.com/about/index.htm

http://www.uniquecarsandparts.com.au/race_drivers_charles_jarrott.htm

 

Az első autóversenyek (First car races)

 Autó, Történelem   Az első autóversenyek (First car races) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 262012
 
A 952 kilós La Marquise 59,5 km/órás végsebességre volt képes,
mozgatásáról két különálló gőzmotor gondoskodott.

Az első autóversenyek  története:

Az első hivatalos autóversenyt 1887. április 28-án rendezte a francia Le Velocipéde magazin főszerkesztője, Monsieur Fossier. A két kilométeres, Neuilly Bridge és Bois de Boulogne között kijelölt etapon Georges Bouton, a De Dion Company mérnöke ért végig a leggyorsabban,  La Marquise névre keresztelt gőzhajtású járművét Jules Félix Philippe Albert de Dionnal, a cég alapító tulajdonosával építette közösen. Mivel Bouton volt az egyetlen induló,  az eseményt nem igazán lehet valódi versenynek  tekinteni, ezért sokan a Le Petit Journal által meghirdetett, 1894. július 22-én lebonyolított viadalt tartják az első valódi autós összecsapásnak.

 

 A verseny résztvevői Párizstól Routenig hajtották gépeiket, a kiírás „ló nélküli kocsiknak” szólt. Elsőként Jules-Albert De Dion és gőzjárműve futott be, a távot 6 óra 48 perc alatt, 19 km/órás átlagsebességgel teljesítették. Másodikként Georges Lemaître (Peugeot – 6 óra 51 perc 30 mp), harmadikként Auguste Doriot (Peugeot – 7 óra 4 perc 30 mp), negyedikként René Panhard (Panhard – 7 óra 21 perc 30 mp), ötödikként pedig Émile Levassor (Panhard – 7 óra 43 perc 30 mp) ért célba.

Jules-Albert_de_Dion-Vanity_Fair-1899-10-12Jules-Albert De Dion (1856. március 9. – 1946. augusztus 19.)

Bár De Dion volt a leggyorsabb, a győztesnek járó trófeát nem vehette át, mert gőzgépének működését fűtő segítette, segéd alkalmazására pedig nem volt lehetőség. Ennek okán Georges Lemaître-re tekintünk az első győztes autóversenyzőként.

Emile-LevassorÉmile Levassor (1843. január 21. – 1897. április 14.)

Szintén sokan gondolnak első versenyként az 1895. június 11. és 13. között megrendezett Párizs–Bordeaux–Párizs futamra, ahol 1178 kilométert kellett teljesítenie az indulóknak. Itt Émile Levassor bizonyult a leggyorsabbnak, 48 óra 48 perc alatt járta be a távot. Ilyen gyorsaságra senki nem számított, mikor Levassor Bordeaux-ba ért még aludt a város, többek között a cserepilóta is. Mivel Levassor nem tudta melyik hotelban szállt meg „helyettese”, gondolt egyet, és maga vezetett vissza Párizsba, persze előtte felkeltette a szervezőket, hogy tanúsítsák: valóban elautózott Bordeaux-ig. Végül éjszaka 02:30-kor érkezett vissza a fővárosba, 1205 köbcentis Panhard&Levassor autója jóformán hiba nélkül nyomta le a majd 1200 kilométert. A sors iróniája, hogy a versenyt négyüléses kocsiknak írták ki, Levassor viszont kétüléses géppel indult, ezért diszkvalifikálták, az aranyérmet pedig Paul Koechlin vehette nyakába, miként a 31 500 frankos pénznyeremény is hozzá került.

 

Az idén 109 éves Milwaukee Mile-t 1954-ben aszfaltozták el.
Címe: 7722 West Greenfield Avenue,
West Allis, Wisconsin , 53214

Folytatásként az 1895. november 28-án megrendezett Chicago Times-Herald verseny következett, az első autóverseny az Egyesült Államokban. A 87,48 kilométeres futamon Frank Duryea diadalmaskodott, 1897 márciusában Nizzában is rajthoz álltak az autók, James Gordon Bennett Jr. révén pedig a nemzetközi versenyek is elindultak 1900-ban. Az első autóverseny-pályát, a Milwaukee Mile-t 1903-ban adták át, pontosabban alakították át, hogy a lovak mellett kocsik is összemérhessék rajta tudásukat.

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.