Louis Renault élete (The life of Louis Renault)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Louis Renault élete (The life of Louis Renault) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 272013
 
Louis RenaultLouis Renault 1926-ban

 

Jegyzetek Anthony Rhodes 1969-ben kiadott „Louis Renault – A Biography” című könyvéből.

Notes based on Anthony Rhodes’ „Louis Renault – A Biography”, published in 1969.

Louis Renault élete:

1877. február 15. – Párizsban megszületik Louis Renault. Hatan vannak testvérek, ő érkezik negyedikként. Apjuknak, Alfred Renault-nak szövetboltja volt, később gombok gyártására állt át. Burzsoá család voltak, de a szerényebb jövedelműek közé tartoztak, a hat testvérből csak Marcel ment külföldi tanulmányútra. Édesanyja, Louise Berthe Magnien Tiers rendi nővér volt, a családnak a Párizs közeli Billancourtban (ma a metropolisz része) volt egy kis birtoka. Louis még tíz se volt, mikor a kertben hagyott kiszuperált bojlert felújította és üzembe helyezte.

1889 – Renault meglátogatja a Párizsi Autókiállítást, ahol egy életre beleszeret a „ló nélküli szekérbe”. Később úgy döntött, hogy nem érettségizik le, inkább jelentkezett a De Dionhoz. Nem vették fel, így bátyjai kérték, hogy szálljon be a családi bizniszbe, de nem hajlott a dologra. Helyette M. Dealunay-Bellville bojlergyárában helyezkedett el 1896-ban.

1891 – Meghal Alfred Renault. Fernand és Marcel veszi át a családi vállalkozást.

1896 – Louis Renault a hadseregben találmányokkal hívja fel magára a figyelmet. Neki köszönhetjük az automatikus, függőtáblás céllövőrendszert, és egy kétcélú járművet is épített, ami a személyszállítás mellett aggregátorrá volt alakítható, és nagy teljesítményű keresőlámpát működtetett.

1898 – A seregben elég pénzt gyűjtött, hogy vehessen magának egy De Dion ¾ hp triciklit. Mivel a konstrukció nem tetszett neki, az alapoktól építette újjá az autót, s négykerekűt készített belőle. Feltalált egy újfajta erőátviteli rendszert, aminél a főtengely – tengelykapcsoló és háromfokozatú váltó közbeiktatásával – a kardántengelyt hajtja, s a karosszériát is ő készítette. A kocsi december 24-én lett kész, 48 km/óra volt a végsebessége, és mindössze 249 kilót nyomott. Louis Renault szabadalmaztatta a „közvetlen hajtást kardán tengellyel és kúpfogaskerékkel”. Sikereit látva bátyjai felajánlották, hogy alapítsanak közös járműgyártó céget, amibe fejenként 20 ezer frankkal szálltak be. Francia elődjeik: De Dion, Panhard, Peugeot, Levassor, Darracq, Serpollet.

1899 – márciusában, a Petites Affiches publikálta, hogy 60 000 frank kezdőtőkével megalakult a Renault Fréres vállalat. Magyarul Renault Fivérek.

1899 június 12-én Louis Renault kiállítja járművét a Párizsi Autókiállításon, ahol 16 megrendelés érkezik rá. A feltaláló megvesz egy öreg csónakházat, birtokukra szállítja, és műhelyként rendezi be. Időközben M. Viet motortervező távozik a De Dion-Buttontól, a cég vezetői ugyanis nem láttak fantáziát többhengeres motor koncepciójában. Viet Renault-nál helyezkedik el, s megépíti azt a négyhengeres motort, amivel később megnyerik a Párizs-Bécs futamot. A versenyzés fontosságára Marcel Renault mutatott rá, aki kilépett a szövetkereskedésből, és a Renault reklámügyeit vállalta magára. Tehetsége nem csak a marketing terén, hanem a versenyzésben is megmutatkozott, miként Louis is elismert pilótának számított. Érdekes történet, hogy a Párizs-Toulouse-Párizs versenyen Louis-nak elromlott a zsíradagolója, s szinte a teljes távot úgy tette meg, hogy fél kézzel egy tölcsérbe adagolgatta a kenőanyagot. Éjszaka véletlenül nekiszáguldott egy kivilágítatlanul haladó szekérnek, amin a kocsis elaludt, így észre sem vette, hogy Renault kirepült az autóból és eszméletlenül landolt az út közepén. Szerencsére Renault egy órán belül magához tért, s nem ütötte el senki.

1901 – Louis Renault győzedelmeskedik a Párizs-Berlin verseny könnyűsúlyú kategóriájában.

 

Marcel RenaultMarcel Renault szágult a Párizs-Madrid versenyen 1903-ban

 1903 május 24. – Marcel Renault balesetet szenved a Párizs-Madrid versenyen. Mivel csak földutak voltak, az autók hatalmas port vertek, az előzőknek gyakorlatilag teljesen vakon kellett véghez vinnük a manővert. Marcel Léon Théry-t akarta megelőzni, de a portól nem látta, hogy kanyar következik, és 130 km/órával az ív mentén futó árokba hajtott. Miután az autó eleje becsapódott az árokfalba, még háromszor megpördült a levegőben, és nagyjából 30 méterre az úttól csapódott a földbe fejjel lefelé. Marcel sajnos nem esett ki a bukfencek során, így maga alá temette saját járműve. – Külső sérülései nem igazán voltak, de látszott, hogy eltörtek a bordái, és nem volt tudatánál – mondta el később Maurice Farman, aki – Renault mögött versenyezve – elsőként ért a helyszínre.

1903 május 24. – Marcel Renault a kórházban belehal belső sérüléseibe. A sok baleset miatt leállítják a versenyt, és betiltják az ilyen jellegű futamokat.

Louis Renault folyamatosan fejlesztéseken törte a fejét, s keményen hajtotta beosztottait is. Reggelente mindig sétált, mert fontosnak tartotta a testmozgást. Az üzletmenetre vonatkozólag három fő szabályt vallott: minden egyes frankot vissza kell forgatni, kölcsönök helyett teljesen önellátónak kell lenni, soha nem szabad tartozni (a munkásoknak se). Nem szerette a bankokat, a gazdasági válságokat is anélkül vészelte át, hogy segítséget kért volna.

Az első komoly nő Jeanne Hatto volt az életében, a színésznővel tíz évig éltek együtt. A hölgy az Opéra Comique-ben énekelt, aktív társasági életet élt és elutasította Renault házassági ajánlatát, mert félt, hogy törést okozna karrierjében. Louis Renault nem szerette felhajtást és a partikat, csupán a teniszklubnak volt tagja. Sporttársai nyers embernek tartották, ha pályát foglalt, s az előző páros nem végzett időben, nem engedte, hogy lejátsszák a hátra maradt pár percet.

Időközben megvásárolta a testvérek részét is a vállalatban, és felkutatta, illetve kártérítésre kötelezte mindazokat, akik engedély nélkül használták szabadalmait.

 

Usines RenaultA Renault Fréres bejárata a rue de Cours-on (ma Emile Zola avenue)

 1906 A Párizsi Taxivállalat 1500 kéthengeres Renault-t rendel 3800 frankos darabáron. Renault találta fel a taxamétert is! Négy típust gyártottak:

–          kéthengeres, tíz lóerős személyautó

–          kéthengeres, nyolc lóerős taxi

–          négyhengeres, 14 lóerős (a Párizs-Bécs-győztes versenyautó utcai változata)

–          négyhengeres, 35 lóerős (a Párizs-Bordeaux-győztes versenyautó utcai változata, akár 116 km/órára is képes volt)

+ volt egy négyhengeres, 20 lóerős luxusautó beszállított kasztnival, amit kormányzati főként célokra használtak.

Emellett az év végén piacra dobott egy 20 lóerős, öttonnás, 21 üléses buszt is, ami 13 km/órával szelte az utakat Párizsban, valamint két-, három- és öttonnás teherautókat is gyártottak.

Ebben az évben nyerte meg Szisz Ferenc a világ első GP futamát. Természetesen Renault volánjánál.

1908 – Meghal Fernand Renault. Megjelenik az első hathengeres a kínálatban. 9,5 liter, 50-60 lóerő. Renault saját rendszerű, felülvezérelt szelepelést talált ki.

1910 – Renault kereskedés nyílik Madridban.

1911 – Meghal Louise Berthe Magnien.

1912 – Kiállítanak a Tokiói Vásáron. A darabszámos bérezés miatt kitör az első sztrájk. Renault 37 éves, 5200 alkalmazottja 3000 szerszámgépe van, és több mint 10 ezer autót adott el az évben. Időközben Le Bon könyvét olvassa, élénken érdeklődik Henry Ford, a tömeggyártás és a taylorizmus iránt. Elutazik az Egyesült Államokba. Japánban, Oroszországban, Indiában és Új-Zélandon is árulják autóit.

Henry Forddal jól megértik egymást, Ford bemutatja gyárait, sokat beszélgetnek a munkások viszonyairól is. Kettőjük gondolkodásában – Rhodes szerint – az jelentette a főbb különbséget, hogy Ford idealistább volt, a magánéletben is segíteni kívánta munkásait, míg Renault úgy gondolta, hogy elég a tisztességes bérezés. Szó esett a szakszervezetekről is…

1913 – Hárommillió (arany) frank a cég éves profitja.

1914. augusztus 2-án eltűnik a gyárból két fiatal mérnök. Mint kiderül, beépített német kémek voltak, s a Renault által tervezett 80 lóerős repülőgépmotor terveit lopták el, miután Renault nem fogadta el a németek 100 ezer márkás ajánlatát.

Renault Taxi MarneA Marne taxijai a filmkészítőket is megihlették. Íme, egy képkocka az 1974-es
Vive La France című moziból. Ilyen 8CV Landaulet-kkal indultak hadba a katonák
 

1914. szeptember 7-én Gallieni, Párizs katonai vezetője háromezer katonát toborzott, hogy a Marne partján feltartóztassa a németeket. A katonák szállítását a Renault taxikkal oldották meg, olyan gyorsasággal, hogy a németek is meglepték. A művelet „Marne taxijai” néven vonult be a történelembe, az autókban 1100 köbcentis, kéthengeres motorok dolgoztak, az 1914 előtti időszakban ezek voltak a cég legnépszerűbb termékei.

Időközben a Renault gyár lövedékek (shells) gyártására állt át, novemberben már napi 6000 darabot készített a billancourti üzemegység.

1915 februárjában elkészül az új, 200 lóerős repülőgépmotor, ami Maurice Farman géptörzsbe kerül, majd 300 lóerős változatokra és Bréguet géptörzsre álltak át. 220 C típuskóddal nyolctonnás, hosszú távokra készített tüzérségi vontatókat is gyártott.

1917. február 22-én startra kész az első könnyű súlyú Renault tank. Csupán hat tonna volt, 18 mm-es páncél borította, viszont szellőzési problémái voltak, így csupán 173 centi alatti pilóták vezethették.

1918 nyarán Louis Renault egy teniszpartin megismerkedett Christiane Boullaire-rel egy párizsi jegyző lányával, akit szeptember 26-án feleségül is vett. Csak kevesen voltak a menyegzőn, mert Renault továbbra sem élt társasági életet, s kollégáin kívül tulajdonképpen senkivel nem volt szorosabb kapcsolatban. Fiatal, ambiciózus és rendkívül intelligens felesége gyorsan kiköszörülte a csorbát, Christiane ugyanis fényűző társasági életet élt, s mindenkit lenyűgözött. Egyszer még XIII. Alfonz spanyol királyt is meghívta vadászni a herqueville-i nyaralóba.

1919. február 8-án elindul az első menetrend szerinti repülőgépjárat Párizs és London között. A Goliath-Farman gépet 300 lóerős Renault-motor hajtotta. Február 12-én a Brüsszeli járat is elindult.

1919 augusztusáról van egy összegzés, hogy miként állt a hadiipari termelésre áttért billancourti üzemegység. Három hangárban volt acélöntöde 500 tonnányi nyersanyaggal, plusz vas-, alumínium- és rézöntöde, 7000 négyzetméter kovácsműhely, 23 ipari kalapács 7 tonnáig, 23 présgép 60-tól 800 tonnáig, 10 200 nm általános összeszerelő csarnok és további hangárok a repülőgépek összeszereléséhez.

1921 elindul egy 9,1 literes, 145 km/órás sebességre is képes luxusautó gyártása, ami 1928-ig marad a kínálatban. Louis Renault feltalálja a gumi motortartó bakokat.

1922 – A cég neve Société Anonyme des Usines Renault-ra változik.

1926 – A 9,1 literes szörny áramvonalas kasztnival készített változata volt az első autó, ami képes volt 160 km/óra feletti átlagsebességre 24 órán át.

Citroennel sokáig versengtek, és nem csak a piacon. Renault megvásárolta a Citroen gyár melletti telket, és egy hatalmas „Renault – 2 kms to Billancourt” táblát helyezett ki, amire André pont rálátott irodája ablakából.

1929 – Francois Lehideux feleségül vesz Fernand Renault lányát, majd igazgatóként helyezkedik el a Renault-nál.

1931 – Renault meghívja Citroent, hogy megnézze az Ile de Seguin gyáregységet.

1935 – Citroen csőbe megy, Renault azt mondta: „az egyetlen piszkos trükk, amit valaha elkövettem Citroen ellen, hogy megmutattam neki Ile de Seguint. Tudtam, hogy három hónap alatt akarja majd elérni, ami nekem harminc évembe tellett”. Csődbe ment riválisát azért nem vásárolta meg, nehogy rásüssék, hogy ő tette tönkre. Végül a Michelin család veszi meg a Citroen részvényeit. Citroen belerokkan a csődbe…

1935 július 30-án meg is hal szegényke.

A szakszervezetek Renault ellen bujtogatják a munkásokat, az 1936-ban kormányra kerülő Popular Front koalíció (szocialisták, kommunisták és radikálisok) pedig szabályosan neki esett a francia nemzet gerincét és gazdasági alapját adó polgárságnak, illetve iparosoknak.

 

Hamarosan folytatom…

 

Eladások:

1899 – 71

1900 – 179

1901 – 347

1902 – 509

1903 – 780

1904 – 1100

1905 – 1200

1906 – 1600

1907 – 3000

1908 – 4500

1909

1912 – 10000

 

Forrás:

Anthony Rhodes – „Louis Renault – A Biography” – 1969

Smith&Marton archív

Szárazföldi sebbességrekordok

 Érdekesség, Rekordok, Történelem   Szárazföldi sebbességrekordok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 122012
 
Dátum Sebesség Vezető neve Jármű neve Helyszín Motorkonstrukció
1898.12.18. 63,17 km/óra Gaston De Chasseloup-Laubat Jeantaud Acheres elektromos
1899.01.17. 66,66 km/óra Camille Jenatzy Jenatzy Acheres elektromos
1899.01.17. 70,31 km/óra Gaston De Chasseloup-Laubat Jeantaud Acheres elektromos
1899.01.27. 80,34 km/óra Camille Jenatzy Jenatzy Acheres elektromos
1899.03.04. 92,70 km/óra Gaston De Chasseloup-Laubat Jeantaud Acheres elektromos
1899.04.29. 105,88 km/óra Camille Jenatzy Jenatzy Acheres elektromos
1902.04.13 120,80 km/óra Leon Serpollet Serpollet Promenade gőzhajtású
1902.08.05 122,44 km/óra Vanderbilt Mors Albis belsőégésű
1902.11.05 123,29 km/óra Henri Fournier Mors Dourdan belsőégésű
1902.11.17 124,14 km/óra M. Augieres Mors Dourdan belsőégésű
1903.07.17 134,33 km/óra Arthur Duray Gobron Brillie Ostend belsőégésű
1903.11.05 136,36 km/óra Arthur Duray Gobron-Brillie Ostend belsőégésű
1904.01.12 147,05 km/óra Henry Ford Ford Arrow Michigan belsőégésű
1904.01.28 148,54 km/óra William .K. Vanderbuilt Mercedes 90 Daytona belsőégésű
1904.03.31 154,02 km/óra Louis Rigolly Gobron-Brillie Nice belsőégésű
1904.05.25 156,52 km/óra Pierre de Caters Mercedes Simplex 90 Ostend belsőégésű
1904.07.21 166,67 km/óra Louis Rigolly Gobron-Brillie Ostend belsőégésű
1904.11.13 168,22 km/óra Paul Baras Gordon Bennett Ostend belsőégésű
1905.01.24 168,42 km/óra Arthur MacDonald Napier 6 Daytona belsőégésű
1905.01.24 176,63 km/óra Herbert Bowden Mercedes Flying Dutchman Daytona belsőégésű
1905.12.30 175,46 km/óra Victor Hemery Darracq V8 Arles belsőégésű
1906.01.26 195,65 km/óra Fred Marriott Stanley Rocket Daytona gőzhajtású
1906.01.26 205,35 km/óra Fred Marriott Stanley Rocket Daytona gőzhajtású
1910.03.23 211,27 km/óra Barney Oldfield Blitzen Benz #1 Daytona belsőégésű
1910.04.23 227,51 km/óra Bob Burman Blitzen Benz #1 Daytona belsőégésű
1914.06.24 199,71 km/óra L.G. Hornsted Benz #3 Brooklands belsőégésű
1919.02.12 242,26 km/óra Ralph de Plama Packard 905 Daytona belsőégésű
1920.04.17 251,13 km/óra Tommy Milton Duesenberg Daytona belsőégésű
1922.05.17 215,18 km/óra Kenelm Lee Guinness Sunbeam 350 hp Brooklands belsőégésű
1922.06.23 221,64 km/óra Sir Malcolm Campbell Sunbeam Bluebird Fanoe belsőégésű
1924.06.06 230,64 km/óra Rene Thomas Delage Arpajon belsőégésű
1924.07.06 236,25 km/óra Ernest Eldrgride Fiat Arpajon belsőégésű
1924.07.12 234,98 km/óra Ernest Eldridge Fiat Mephistopheles II Arpajon belsőégésű
1924.09.25 235,23 km/óra Sir Malcolm Campbell Sunbeam Bluebird Pendine belsőégésű
1925.07.21 242,63 km/óra Sir Malcolm Campbell Sunbeam Bluebird Pendine belsőégésű
1926.03.16 245,15 km/óra Henry Segrave Sunbeam Ladybird South-Port belsőégésű
1926.04.27 272,46 km/óra John Godfrey Parry Thomas Babs Pendine belsőégésű
1926.04.28 275,23 km/óra John Godfrey Parry Thomas Babs Pendine belsőégésű
1927.02.04 281,44 km/óra Sir Malcolm Campbell Napier-Campbell Bluebird Pendine belsőégésű
1927.03.29 327,97 km/óra Henry Segrave Sunbeam 1000 HP Daytona belsőégésű
1928.02.19 333,06 km/óra Sir Malcolm Campbell Napier-Campbell Bluebird Daytona belsőégésű
1928.04.22 334,02 km/óra Ray Keech White Triplex Daytona belsőégésű
1928.04.25 327,40 km/óra Frank Lockhart Stutz Black Hawk Daytona belsőégésű
1929.03.11 372,48 km/óra Henry Segrave Golden Arrow Irving Napier Daytona belsőégésű
1931.02.05 396,04 km/óra Sir Malcolm Campbell Napier-Railton Bluebird IV Daytona belsőégésű
1932.02.24 408,72 km/óra Sir Malcolm Campbell Napier-Railton Bluebird Daytona belsőégésű
1933.02.22 438,49 km/óra Sir Malcolm Campbell Railton Rolls Royce Bluebird Daytona belsőégésű
1935.03.07 445,50 km/óra Sir Malcolm Campbell Railton Rolls Royce Bluebird Bonneville belsőégésű
1935.09.03 484,62 km/óra Sir Malcolm Campbell Railton Rolls Royce Bluebird Bonneville belsőégésű
1937.11.19 501,48 km/óra George E. Eyston Thunderbolt Bonneville belsőégésű
1938.08.27 536,59 km/óra George E. Eyston Thunderbolt Bonneville belsőégésű
1938.08.27 556,01 km/óra Goerge E. Eyston Thunderbolt Bonneville belsőégésű
1938.09.15 563,59 km/óra John Cobb Railton Bonneville belsőégésű
1938.09.16 575,34 km/óra George E. Eyston Thunderbolt Bonneville belsőégésű
1939.08.23 595,04 km/óra John Cobb Railton Mobil Special Bonneville belsőégésű
1947.09.16 634,39 km/óra John Cobb Railton Mobil Special Bonneville belsőégésű
1963.08.05 655,84 km/óra Craig Breedlove Spirit of America Bonneville sugárhajtású
1964.07.17 648,78 km/óra Donald Campbell Bluebird Proteus CN7 Lake Eyre gázturbina
1964.10.02 664,98 km/óra Tom Green Wingfoot Express Bonneville sugárhajtású
1964.10.05 698,76 km/óra Art Arfons Green Monster Bonneville sugárhajtású
1964.10.13 754,33 km/óra Craig Breedlove Spirit of America Bonneville sugárhajtású
1964.10.15 846,96 km/óra Craig Breedlove Spirit of America Bonneville sugárhajtású
1964.10.22 933,42 km/óra Bobby Tatroe Wingfoot Express II Bonneville sugárhajtású
1965.11.02 893,96 km/óra Craig Breedlove Spirit of America Sonic I Bonneville sugárhajtású
1965.11.07 927,87 km/óra Art Arfons Green Monster Bonneville sugárhajtású
1965.11.12 658,67 km/óra Bob Summers Goldenrod Bonneville belsőégésű
1965.11.15 966,57 km/óra Craig Breedlove Spirit of America Sonic I Bonneville sugárhajtású
1970.10.23 1014,51 km/óra Gary Gabelich Blue Flame Bonneville sugárhajtású
1983.10.04 1019,47 km/óra Richard Noble Thrust II Black Rock sugárhajtású
1991.08.21 659,80 km/óra Elwin Teague Speed Motive Bonneville belsőégésű
1997.09.25 1149,30 km/óra Andy Green Thrust SSC II Black Rock sugárhajtású
1997.10.15 1227,99 km/óra Andy Green Thrust SSC II Black Rock sugárhajtású
2001.10.18 737,79 km/óra Don Vesco Turbinator Bonneville gázturbina
2004.10.16 671,13 km/óra Tom Burkland Burkland’s Streamliner Bonneville belsőégésű
2008.09.26 669,32 km/óra Tom Burkland Burkland 411 Streamliner Bonneville belsőégésű
2010.09.21 667,04 km/óra Charles E. Nearburg Spirit of Rett streamliner Bonneville belsőégésű

Az első V8-as motorok (First V8 engines)

 Technika, Történelem   Az első V8-as motorok (First V8 engines) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 112012
 

 Leon Levasseur, az első V8-as motor megalkotója

Léon Levavasseur
(1863. január 8. – 1922. február 22.)

 Az első V8-as motorok (First V8 engines)

A V8-as hengerelrendezésű belsőégésű motor koncepcióját Léon Levavasseur (sokan helytelenül Levasseurként említik) francia erőforrás- és repülőgép-tervező szabadalmaztatta 1902-ben, majd ő is kezdte gyártani 1903-ban Jules Gastambide befektető segítségével. Az Antoinette névre keresztelt motort  Gastambide lányáról nevezték el, miként 1906-ban létrehozott vállalatukat is.

 

Az Antoinette

Az első Antoinette-eket gyorsasági versenycsónakokba építették be,  teljesítményük 18 kW (24  lóerő 1400-as főtengelyfordulatnál), súlyuk 55 kilogramm volt.

Alberto Santos-Dumont

(1873. július 20. – 1932. július 23.)

Később az erőforrás életútja repülőgépekben folytatódott – Alberto Santos-Dumont építette be a híres 14-Bis-be. Mivel a 24 lóerő kevésnek bizonyult, a motor hengerűrtartalmát megemelték, s ezzel létrehozták a kor egyik legerősebb aggregátját. A 86 kilogramm tömegű, 50 lóerős egység majd’ 25 éven át volt a világ legjobb súly/teljesítmény arányú motorja…

 

1906. október 23-án levegőbe emelkedett a 14-Bis.
Ez volt az első „levegőnél nehezebb” repülőgép

 

Levavasseurrel párhuzamosan Clément Ader is megépítette saját V8-asát, amit a Párizs-Madrid versenyen mutatott be. Bár Ader több motort is készített, eladni egyet sem tudott, nevére elsősorban a repülés terén végzett úttörő munkája okán emlékezünk.

 

(1841. április 2. – 1925. március 5.)

A V8-asok fejlesztésébe 1905-ben a Rolls-Royce is beszállt, két év alatt három 3535 köbcentis blokkot építettek.  Ezeket be is szerelték három autóba, melyek a Legalimit nevet kapták, de végül a sorozatgyártás nem indult meg, és sajnos a prototípusok sem maradtak fent.

A Legalimit 90 fokos hengerszögű motorját Henry Royce tervezte. Az autó végsebessége 41,8 km/óra volt

V8-as motorokkal a Darracq is kísérletezett, 1905. december 30-án Antoinette motorokkal szerelt autójukkal megdöntötték a szárazföldi sebességi rekordot, 176,46 km/órára javítva azt. Járművük a valaha készített legnagyobb hengerűrtartalmú gépek közé tartozik, két – közös főtengelyre fűzött – motorja összesen 25416 köbcentit (1151 cu. in) tett ki, 170 mm átmérőjű dugattyúi 140 mm-es úton jártak fel s alá. A rendkívüli méret ellenére a teljesítmény nem volt eget verő, a 16 hengeres ikerblokk 200 lóerőt adott le.

 

1903. december 30-án Victor Hemery vezetésével rekordot döntött a Darracq 200hp

Az Antoinette vezérigazgató-helyettese a híres aviátor, Louis Blériot volt, az ő közreműködésével készült el és mutatkozott be 1906-ban a Párizsi Autókiállításon a márka első V8-as autója, melynek 7,2 literes motorja kőkemény 32 lóerőt tudhatott magáénak.

 

A De Dion-Bouton CJ V8-as motorja 35 lóerőt teljesített

 Folytatásként a De Dion-Bouton vette át a stafétát, 7773 köbcentis V8-asuk 1910-ben készült el.

A Cadillac Type 51 karosszériáját a Fischer Body vállalat készítette

Az első sorozatgyártású V8-as motort Cadillac mutatta be 1914-ben.  Az 5150 köbcentis,  70 lóerős, vízhűtéses „flathead” az 1915-ös modellévű  Type 51-be került be először,  sikeréről sokat elárul, hogy 13 000 példány kelt el már az első évben…

 

Smith&Marton archív

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.