A tesztalany 2013-ban készült Angliában, alvázszáma: SHHFK376EU50…… Modellszám: FK3 – TB9 E GF3 NH788P A
Mivel a (hátsó) ülések nagyon kényelmetlenek voltak akkoriban, egy francia lap 1893-ban versenyt írt ki olyan motoroknak, melyeken az utas kényelmes és biztonságosan szállítható. A feltalálók alapvetően háromféle konstrukcióval álltak elő. Az első üléses változatnál a motorra két első kerék került, s ezek között, a pilóta előtt, egy kényelmes padon foglalt helyet az utas. Az utasszállító utánfutóval felszerelt motoroknál bőséges hely jutott az utasnak, de a vontatmány instabilnak bizonyult, a kipufogófüst pedig a delikvens arcát csapkodta. A befutó természetesen az oldalkocsi lett.
Jean Bertoux francia katonatiszt, fegyverkovács 1892. szeptember 27-én szabadalmaztatta kerékpárhoz erősített oldalkocsiját. Egy évvel később már hajtott kerékkel is készültek oldalkocsik a műhelyében. A motoros változat szabadalmát a middlesexi William John Graham jegyeztette be 1903. január 28-án, három héttel azt követően, hogy George Moore motoros újságíró publikálta az oldalkocsis motorkerékpár ötletét, illetve annak vázlatait. Graham üzlettársával, Jonathan A. Kahnnal kezdett neki a gyártásnak. Idővel több cég is csatlakozott hozzájuk, közöttük 1922-ben a Swallow Sidecar Company-val, a későbbi Jaguar Cars Ltd. elődjével.Az első oldalkocsik csak két ponton csatlakoztak a motorkerékpár vázához, de sok levált menet közben, így a gyártók áttértek a három-, illetve négypontos rögzítésre.
Egyes források szerint nem az első motorral együtt dőlő kerekű oldalkocsival az iowai Earl Johnson állt elő 1913-ban. Még ebben az évben jelentkezett a szintén amerikai Hugo Young is, akinél az oldalkocsi szintén nem közvetlenül, mereven kapcsolódott a motorkerékpár vázához, hanem csapokkal, így dönthető lett, illetve maradt a motor. Young 1913-ban megalapította Flxible Sidecar Company-t Ohióban, s egészen az 1920-as évekig gyártott oldalkocsikat. Mikor termékeire már nem mutatkozott kereslet átállt buszok készítésére.
Emellett létezett olyan koncepció is, melynél az oldalkocsi kereke nem az utas mellé került, hanem a kocsitest alá, így stabilabb és jobban dönthető volt a szerkezet, de sok helyet foglalt. Ilyen volt például a meglehetősen primitív Equalean (Waly Wallick találmánya 1975-ból) és a modernebb Flexit oldalkocsi, illetve különféle változataik.
Waly Wallick fiának bejegyzése 2008-as bejegyzése a sidecar.com-on:
„My name is Ghraydon Wallick. My father Wally and I invented the EQUALEAN sidecar in 1975. We built about 270 units before going out of business in the recession of the 1980’s. I’ve kept my dad’s personal sidecar, as well as our original passenger prototype in storage ever since believing it would one day enjoy a renaissance. Mike Corbin in Hollister, Ca. and I have signed an agreement and he will bring EQUALEAN into the 21st century. Anyone familiar with Mike’s products knows they’re first class. EQUALEAN never had a better opportunity to succeed than with Mike Corbin on board. I have put together some pictures with text to provide useful (and accurate) information concerning the EQUALEAN sidecar. I have offered to e-mail them to Kneeslider for your pleasure.”
A Harley-Davidson 1914-ben szállt be a versenybe, igaz első oldalkocsijukat valójában a Rogers Co. szállította be. Sajátjukkal csak 1915-re készültek el.
Hogy az első hajtott kerekű motoros oldalkocsit ki építette, nem lehet pontosan tudni, az orosz Pjotr Vladimirovich Mokharov és az angol Harry Baughan (sok helyen írják helytelenül H.P. Baughn-nak) is előrukkolt a maga modelljével 1929-ben. Ezt a megoldást később több gyártó is átvette, a BMW, a Zündapp és az Ural is készített kétkerék-hajtású oldalkocsis motorkerékpárokat. Az oldalkocsik a két világháború között élték virágkorukat Európában, akkoriban ugyanis még nem igazán voltak, olcsó kisautók.
Feltalálóként emlegetik még Georges Gautiert is.
Az oldalkocsik jelen vannak a motorsportokban is, így a krossz, minimotor, enduró, triál és gyorsasági szakágaknál is találkozni velük. Utóbbiaknál a Formula 1 és Formula 2 mezőny jelenti a csúcsot.
A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon nem kell külön forgalmi engedély, törzskönyv, vizsga és rendszám az oldalkocsihoz, amennyiben annak származása igazolt és van típusbizonyítványa (veterán esetében egyéb bizonyíték, hogy ki gyártotta, s volt-e engedélye közúti használatra), csak fel kell szerelni a motorkerékpárra, és egyben levizsgáztatni a szerelvényt. Mivel ezzel változik a súly és a szállítható személyek száma, új forgalmi készül (törzskönyv nem), és új rendszámot is kap a fogat, méghozzá rögtön kettőt, mert egyet az oldalkocsi elejére is fel kell szerelni. A vizsga díja 4360 Ft, az új forgalmi 6000, a két rendszám 8500 Ft.
Magyarországon a Méray Motorkerékpárgyár készített oldalkocsikat a két világháború között. A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége, korábbi nevén a Dunai Hajógyár 1955-ben kezdett oldalkocsikat építeni és egészen 1975-ig zajlott, összesen 260 000 példány készült. A gyártás OK-2 típuskódú, torziós rugóval szerelt modellel kezdődött, ezt követte 1959-ben az OK-3, amin már három laprugó gondoskodott a rugózásról. Emellett léteztek még Jankovics (Zugló) és Szentesi márkájú oldalkocsik is.
Létezik tri-car is, ami átmenet a sidecar és a trike között.
Gyártók: (teljes lista ITT)
California Sidecar
Champion Sidecars
Dauntless Motors
Hannigan Sidecar Company
Harley-Davidson – Saját oldalkocsikat is gyártanak
Liberty Sidecars – Csak Harley-hoz
SBW – Kifejezetten BMW R 1200 GS-hez és Adventure-höz. 10 890 és 11 689 Font.
Side Strider – Watsonian, Squire, Ural and Velorex oldalkocsikat értékesítenek.
Tomco Conversions – Mozgássérülteknek
Watsonian Squire – a legrégebbi angol gyártó, 1912-ben jegyezték be a céget.
Létezik olyan, hogy Sidecar cocktail, magyarul oldalkocsi koktél. Ezt felrázva kínálják, cukrozott szélű pohárral és egy citromkarikával. 4/6-od brandy vagy konyak, 2/6-od Cointreau, 1/6-od citromlé. Ezeket egy félig teli mixeredénybe kell betenni és felrázni.
Vezetési útmutató oldalkocsis motorkerékpárhoz angolul (pdf)
Források:
Gouldingsidecars.com
Motomag.com
Ridermagazine.com
Wikipedia.org
Veterán Autó és Motor magazin
Motoassurance.com
Magyarjármu.hu
Maieuta.com
A Triumph Engineering Company-t 1885-ben alapította a német származású Siegfried Bettmann az angliai Coventry-ben. A cég 98 évig működött, majd 1983. augusztus 23-án ment csődbe. A Triumph márkanevet és gyártósorokat a John Bloor által létrehozott Bonneville Coventry Ltd. vásárolta meg 1984-ben, a vállalat azóta megint sikeresen prosperál, az alkalmazottak száma tavaly 478 fő volt, és a Triumph Tiger pályafutása is folytatódhatott.
Triumph Engineering:
1937-1939 – Triumph Tiger 70 (250 cm3), 80 (349 cm3, négyütem, 20 LE, 4 fokozatú váltó) és 90 (500 cm3). Edward Turner tervezte, igen sikeresnek bizonyult
1939-1940, 1946-1973 – Triumph Tiger 100 (498 cm3, soros, kéthengeres, 27 LE, 142,2 km/ó, 4 fokozatú váltó). A Speed Twin alapjaira épült kifejezetten sportos pilótáknak.
1953-1961 – Triumph Tiger T110 (649 cm3, soros, kéthengeres, 190 kg száraz tömeg, 175,5 km/ó, 4 fokozatú váltó). Elsősorban az amerikai piacra készült, korának leggyorsabb szériagyártású motorkerékpárja volt.
A Tiger Cubnak rengeteg rajongóra tett szert, némely őrültek még szárazföldi sebességrekordokat is döntögettek vele. A képen látható példány simán vitte a 160 km/órát…
1956-1968 – Triumph Tiger Cub (199 cm3, 10-14 LE, 4 fokozatú váltó). A Terrier vázát és futóművét kapta, T20C néven volt terepes változata is emelt hasmagassággal és jobb csillapítással. A típus használatát számtalan konstrukciós hiba nehezítette. Váza hajlamos volt a repedésre, az automatikus láncolajozás gyakran becsődölt, csapágyai gyenge minőségűek voltak, a motor pedig fél órás 80 km/órás menet után leállt. Utóbbi okát nem sikerült kideríteni. Ennek ellenére a modell igen sikeres volt, pláne, miután 1960-ban új jogszabályok léptek érvénybe a jogosítványszerzésre vonatkozóan.
1967-1974 – Triumph Tiger T100R Daytona (490 cm3, léghűtés, 41 LE, 4 fokozatú váltó, A márka 1966-ban nyert először a daytonai utcai versenyen, ezt ünnepelték az új sportos modellel. Motorja Amal Monobloc ikerkarburátoron keresztül kapta az üzemanyagot. Doug Hale tervezte.
1981-1982 – Triumph Tiger Trail (649 és 744 köbcentis változatok voltak, 40, illetve 35 lóerős teljesítménnyel, valamint ötfokozatú váltóval) A BMW R80G/S ellenfelének szánták, reklámként elindították a Párizs-Tunisz Ralin, de nem ért célba. Bár rugózása nem volt túl puha és a motorvédő burkolat is kicsinek bizonyult, a motort kedvezően fogadta a piac.
A Honda XRV Africa Twin és a Yamaha XTZ Super Ténéré vonalai köszöntek vissza az újkori Tigeren
Triumph Motorcycles Ltd.
1993-1998 – Triumph Tiger 900 (885 cm3, 82 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 209 kg száraztömeg) Gőzősként és hinckley-i tigrisként is becézik. Elterjedését több típushiba is gátolta.
Karbantartás-igényes, de nagyon élvezetes gép volt a 955i2001-2006 – Triumph Tiger 955i (955 cm3, 104 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 215 kg száraztömeg) A 900 helyére érkezett, műanyag tankkal szerelték.
2007-napjainkig – Triumph Tiger 1050 (1050 cm3, sorhárom, 113 LE, 198 kg száraz tömeg, 20 literes tank) Terepes használat helyett inkább aszfaltos túrákhoz passzol. 17 colos első kerekek, négydugattyús, radiális első féknyergek, feláras ABS.
2010-napjainkig – Triumph Tiger 800 és 800 XC (799 cm3, 94 LE, sorhárom, hatfokozatú váltó, fordított telók) A 800-on 19 colos, az XC 21-es első kerék van, előbbin 43 millis csúszószárak vannak (800 XC – 45 mm), ülésmagassága pedig a 810-830 mm (XC – 845-865 mm). Azonos a 19 literes tank, a trellis váz, az opcionálisan blokkolásgátlóval is kiegészíthető fékrendszer és a műszeregység.
Itt tartunk ma… 137 lóerő és 259 kiló a Tiger Explorer 1200
2012-napjainkig – Triumph Tiger Explorer ( 1215 cm3, 137 LE, soros, háromhengeres, 259 kg menetkész tömeg, hatfokozatú váltó, 225 km/ó) 16 000 km-es szervizintervallum, KYB futómű, térhálós csőváz.
1966. július 29-én Bob Dylan egy 500 köbcentis Tiger 100SS-el törte össze magát. Nyolc évig nem turnézott utána. Egy kis érdekesség: az ICON csapat versenyzésre átalakított 800XC-je
Források:
smith&marton archív