Cagiva Elefant történet (History of Cagiva Elefant)

 Motorkerékpár, Történelem   Cagiva Elefant történet (History of Cagiva Elefant) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
máj 312013
 

1950 – Megalakul az acélmegmunkálásra szakosodott Cagiva. A név a Castiglione Giovanni és Varese szavak összevonásából ered.

1978 – A cég motorgyártásba kezd.

1984 – Elefant 120/1, Elefant 200

1985 – Elefant 350/1, Elefant 650

1986 – Elefant 125/2, Elefant 650 Lucky Explorer

1987 – Elefant 350/2, Elefant 750 Lucky Strike Monofaro (a monofaro magyarul szimplalámpást jelent)

1988 – Elefant 750 Lucky Strike Bifaro (a bifaro magyarul duplalámpást jelent)

1989 – Elefant 125/3

1990 – Elefant 900 ie. Lucky Explorer

1991 – Elefant 900 ie. GT

1993 – Elefant 900 AC

1994 – Elefant 750 AC E750, Elefant 900 AC E900, Elefant 750 AC Lucky Explorer

1995 – Elefant 900 AC E900

1997 – Leáll a Cagiva Elefant modellek gyártása

 

Megpróbáltam összeszedni a különféle változatok műszaki adatait, de nagyon ellentmondásos információkat találtam, a gyártó pedig nem válaszolt a levelemre. Szerintem az alábbi adatok állnak a legközelebb a valósághoz…

Cagiva Elefant 125:

A Cagiva Aletta Rossa alapjaira épült.

(Elefant 1) kétütemű, folyadékhűtéses, 124,64 cm3, egy henger, Dell’Orto, 15,2 LE/7000, hatfokozatú váltó, 240 mm szimpla tárcsa elöl, 125 mm dob hátul, tengelytáv 1382 (?)  mm, 900 mm (?) ülésmagasság, menetkész tömeg 118 kg, 15,5 literes tank

Elefant 2 – 1985-ban érkezett. Új teleszkópok, kisebb tank, rövidebb nyereg, nagyobb szélvédő, átrajzolt idomzat, nagyobb hűtőradiátorok

(Elefant 2) kétütemű, 124,64 cm3, egy henger, Dell’Orto, 22 LE/8500, hatfokozatú váltó, 240 mm szimpla tárcsa elöl, 130 mm dob hátul, tengelytáv 1382 mm, 900 mm ülésmagasság, menetkész tömeg 140 kg, 14 literes tank (?)

Elefant 3 – ?

Cagiva Elefant 200:

Csak a hengerűrtartalom és az első villa tér el a 125-östől. Nem volt túl népszerű.

kétütemű, 190 cm3, egy henger, 24 LE, 21 Nm/7500 hatfokozatú váltó, 240 mm szimpla tárcsa elöl, 130 mm dob hátul, tengelytáv ? mm, ? mm ülésmagasság, ? kg, ? literes tank

Cagiva Elefant 350:

Ez sem volt túl népszerű, a tulajdonosok szerint gyenge és nehéz,

349 cm3, L2, 38 LE, 260 mm szimpla tárcsa elöl, 240 mm hátul, tengelytáv 1520 mm, 900 mm ülésmagasság, 199 kg, 19 literes tank

Cagiva Elefant 650:

Marzocchi villa, Öhlins központi rugóstag, Brembo fékrendszer

Ducati Desmo blokk, 649 cm3, L2, 36,5 kW (49,6 LE), 260 mm szimpla tárcsa elöl, 240 mm hátul, tengelytáv 1520 mm, 905 mm ülésmagasság, menetkész tömeg 208 kg, 17,5 literes tank

Cagiva Elefant 750 Typ 6N :

748 cm3, L2, 50 kW, 260 mm szimpla tárcsa elöl, 240 mm hátul (Brembo), tengelytáv 1520 mm, 905 mm ülésmagasság, 191 kg, 19 literes tank

Cagiva Elefant 750 AC Typ 6B:

748 cm3, L2, 44 kW, 64 Nm, Mikuni karburátor, Kokusan gyújtás, 296 mm szimpla tárcsa elöl, 240 mm hátul, tengelytáv 1560 mm, 835 mm ülésmagasság, 188 kg, 22 literes tank

Cagiva Elefant 900 AC Typ 5B:

904 cm3, L2, 50 kW, 78,5 Nm, Mikuni BDST 38 karburátor, Kokusan gyújtás, hatfokozatú váltó, 282 mm dupla tárcsa elöl, 240 mm hátul (Brembo), tengelytáv 1555 mm, 835 mm ülésmagasság, 185 kg, 22 literes tank

Cagiva Elefant 900 ie GT Typ 1BE:

904 cm3, L2, 66 kW, Weber Marelli., hatfokozatú váltó, 282 mm dupla tárcsa elöl, 240 mm hátul (Brembo), tengelytáv 1550 mm, 896 mm ülésmagasság, menetkész tömeg 208 kg,  22 literes tank

Cagiva Elefant 900 ie Lucky Strike Edition Typ 1B:

Ducati 900SS motor, 904 cm3, L2, 54 kW, 78 Nm, Weber Marelli., hatfokozatú váltó, 282 mm dupla tárcsa elöl, 240 mm hátul (Brembo), tengelytáv 1570 mm, 895 mm ülésmagasság, 225 kg, 224 literes tank

Gran Canyon 900 ie:

1990, 1994 – Edi Orioli megnyeri a Dakart egy Cagiva Elefant 900-zal.

 

Alváz-, illetve VIN-számok:

1990 előtti modellek
350 – 5N000001>
650 – 1N000001>
750 – 6N000001> (Bifaro kivitel is)

1990 utáni modellek
900ie – 1B000001>
900ie GT – 1BE01011>
e900 ac – 5B000001>
e750 – 6N000001>
Grand Canyon – ZCGM300AAWV000001>

 

Típushibák:

125: megbízható, bírja a terepet, tank repedés, benzincsap, nehéz alkatrészt szerezni hozzá, magas fogyasztás, fordulatszámmérő szétesik

900 ie: gyári feszültségszabályozó hamar megadja magát, indítómotor nem kap elég feszültséget, érdemes lecserélni a kábeleit, gyenge, 300 wattos generátor

 

km-számláló beázik és rozsdásodik a szerkezet

1l/1000 km a megengedett olajfogyasztás, egyébként szelepszárszimering

fékcsövek öt év után elöregednek

gyenge gyári akksi, a sav kifolyhatott, megmarta a vázat

elektromos csatlakozók rozsdásodnak

kormánynál megtörhetnek a vezetékek

 

Források és további információ:

http://www.cagivaonline.dk/history.htm

http://www.motorcyclenews.com/MCN/bikereviews/searchresults/Bike-Reviews/Cagiva/Cagiva-750900-Elefant-1993-1999/

http://www.cagivaelefant.com/

http://www.cagivaelefant.it

http://www.alexfischer.de/index.asp

http://www.elefantriders.fr/

http://www.autoevolution.com/moto/cagiva/elefant/

http://www.motorcyclespecs.co.za/model/cagiva/cagiva_elefant_125-2.htm

http://www.nytimes.com/2011/08/19/business/claudio-castiglioni-motorbike-executive-dies-at-64.html?_r=0

 

A BMW R 1200 GS története (History of BMW R 1200 GS)

 Motorkerékpár, Technika, Történelem   A BMW R 1200 GS története (History of BMW R 1200 GS) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ápr 232013
 

BMW R 1200 GS  Adventure Triple Black Edition

BMW R 1200 GS Adventure Triple Black Edition – 2012

Modelltörténet (BMW R 1200 GS):

1923 – Elkészül az Airhead névre keresztelt kéthengeres, léghűtéses boxermotor.

1977 – Debütál az R80/7, a GS előfutára.

1980 – Kölnben színre lép a BMW R 80 G/S, a márka első túraendurója. Motorja 797,5 köbcentis.

1981 – Hubert Auriol egy BMW GS 800 R-rel diadalmaskodik a Párizs-Dakaron.

1983 – Újra Hubert győz a Dakaron. Motorja nem mást, mint az GS 980 R.

1984 – Megint BMW nyeri a Dakart. Gaston Rahier  egy BMW GS 980 Rnyergében nyargal a dobogó legfelső fokára. Mindeközben piacra dobják az R 80 G/S Paris-Dakar verzióját.

1985 – Ismét Gaston Rahier nyakába akasztják a Dakar aranyérmét.

1986 – Befejeződik az R 80 G/S gyártása.

1987 – Jön a BMW R 65 GS és R 100 GS (980 cm3, 60 LE) . Az R 80 G/S nyugdíba vonul, helyét az R 80 GS veszi át.

1990 – Megjelenik a 35 literes üzemanyagtartállyal kínált, R 100 GS Paris-Dakar. Súlya 236 kg.

1993 – A nagy lépés – debütál a BMW R 1100 GS  (1085 cm3, 80 LE) és a hengerenként négyszelepes, levegő-olaj hűtéses Oilhead erőforrás.

1996 – Véget ér az R 100 GS forgalmazása, vigaszként az R 850 GS, az R 80 GS Basic és R 80 GS Kalahari szolgálhat.

1999 – Modellváltás. Az R 1100 GS átadja helyét az R 1150 GS modellnek. (1130 cm3, 85 LE). Richard Sainct egy F650RR rajthoz áll és nyer a Párizs-Dakaron.

2000 – Richard Sainct újabb Dakar diadala.

2001 – Megérkezik a bőségesebb felszereltségű, komolyabb túrázáshoz igazított R 1150 GS Adventure.

2002 – Tovább fejlődik a motor. A hengerek két-két gyertyát kapnak, alapfelszereltség a kombinált fékrendszer.

2004 – Újabb mérföldkő a típus pályafutásában – lehull a lepel az 1170 köbcentis, 100 lóerős R 1200 GS-ről. A közel 80 ezer példányban értékesített R 1150 GS lekerül a palettáról. Eközben Ewan McGregor és Charley Boorman két R 1150 GS-sel megkerülik a bolygót.

2006 – Új modellváltozat – R 1200 GS Adventure.

2007 – Ráncfelvarrás, a teljesítmény 105 lóerőre növekszik, egyúttal második generációs ABS kerül a motorra.

2010 – Dupla-vezérműtengelyes vezérlés kerül az SOHC előd helyére.

 

Riválisok:

Aprilia Caponord

Aprilia Dorsoduro 1200

Ducati Multistrada

Honda VFR1200X Crosstourer

Honda Varadero

Kawasaki Versys 1000

KTM 950, 990, 1190 Adventure

Moto Guzzi Stelvio 1200

Triumph Tiger Explorer 1200

Yamaha XT1200Z Super Tenere

 

Triumph Tiger modelltörténet (History of Triumph Tiger)

 Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem   Triumph Tiger modelltörténet (History of Triumph Tiger) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 172013
 

A Triumph Tiger története:

A Triumph Engineering Company-t 1885-ben alapította a német származású Siegfried Bettmann az angliai Coventry-ben. A cég  98 évig működött, majd 1983. augusztus 23-án ment csődbe. A Triumph márkanevet és gyártósorokat a John Bloor által létrehozott Bonneville Coventry Ltd. vásárolta meg 1984-ben, a vállalat azóta megint sikeresen prosperál, az alkalmazottak száma tavaly 478 fő volt, és a Triumph Tiger pályafutása is folytatódhatott.

Triumph T80 – 1939

 Triumph Engineering:

1937-1939 – Triumph Tiger  70 (250 cm3), 80 (349 cm3, négyütem, 20 LE, 4 fokozatú váltó) és 90 (500 cm3). Edward Turner tervezte, igen sikeresnek bizonyult

1939-1940, 1946-1973 – Triumph Tiger 100 (498 cm3, soros, kéthengeres, 27 LE, 142,2 km/ó, 4 fokozatú váltó). A Speed Twin alapjaira épült kifejezetten sportos pilótáknak.

1953-1961 – Triumph Tiger T110 (649 cm3, soros, kéthengeres, 190 kg száraz tömeg, 175,5 km/ó, 4 fokozatú váltó). Elsősorban az amerikai piacra készült, korának leggyorsabb szériagyártású motorkerékpárja volt.

 

A Tiger Cubnak rengeteg rajongóra tett szert, némely őrültek még szárazföldi sebességrekordokat is döntögettek vele.
A képen látható példány simán vitte a 160 km/órát…
 

1956-1968 – Triumph Tiger Cub (199 cm3, 10-14 LE, 4 fokozatú váltó). A Terrier vázát és futóművét kapta, T20C néven volt terepes változata is emelt hasmagassággal és jobb csillapítással. A típus használatát számtalan konstrukciós hiba nehezítette. Váza hajlamos volt a repedésre, az automatikus láncolajozás gyakran becsődölt, csapágyai gyenge minőségűek voltak, a motor pedig fél órás 80 km/órás menet után leállt. Utóbbi okát nem sikerült kideríteni. Ennek ellenére a modell igen sikeres volt, pláne, miután 1960-ban új jogszabályok léptek érvénybe a jogosítványszerzésre vonatkozóan.

1967-1974 – Triumph Tiger T100R Daytona (490 cm3, léghűtés, 41 LE, 4 fokozatú váltó, A márka 1966-ban nyert először a daytonai utcai versenyen, ezt ünnepelték az új sportos modellel. Motorja Amal Monobloc ikerkarburátoron keresztül kapta az üzemanyagot. Doug Hale tervezte.

1981-1982 – Triumph Tiger Trail (649 és 744 köbcentis változatok voltak, 40, illetve 35 lóerős teljesítménnyel, valamint ötfokozatú váltóval) A BMW R80G/S ellenfelének szánták, reklámként elindították a Párizs-Tunisz Ralin, de nem ért célba. Bár rugózása nem volt túl puha és a motorvédő burkolat is kicsinek bizonyult, a motort kedvezően fogadta a piac.

A Honda XRV Africa Twin és a Yamaha XTZ Super Ténéré vonalai köszöntek vissza az újkori Tigeren

 

Triumph Motorcycles Ltd.

1993-1998 – Triumph Tiger 900 (885 cm3, 82 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 209 kg száraztömeg) Gőzősként és hinckley-i tigrisként is becézik. Elterjedését több típushiba is gátolta.

Karbantartás-igényes, de nagyon élvezetes gép volt a 955i
 

2001-2006 – Triumph Tiger 955i (955 cm3, 104 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 215 kg száraztömeg) A 900 helyére érkezett, műanyag tankkal szerelték.

2007-napjainkig – Triumph Tiger 1050 (1050 cm3, sorhárom, 113 LE, 198 kg száraz tömeg, 20 literes tank) Terepes használat helyett inkább aszfaltos túrákhoz passzol. 17 colos első kerekek, négydugattyús, radiális első féknyergek, feláras ABS.

2010-napjainkig – Triumph Tiger 800 és 800 XC (799 cm3, 94 LE, sorhárom, hatfokozatú váltó, fordított telók) A 800-on 19 colos, az XC 21-es első kerék van, előbbin 43 millis csúszószárak vannak (800 XC – 45 mm), ülésmagassága pedig a 810-830 mm (XC – 845-865 mm). Azonos a 19 literes tank, a trellis váz, az opcionálisan blokkolásgátlóval is kiegészíthető fékrendszer és a műszeregység.

 

Itt tartunk ma… 137 lóerő és 259 kiló a Tiger Explorer 1200

2012-napjainkig – Triumph Tiger Explorer ( 1215 cm3, 137 LE, soros, háromhengeres, 259 kg menetkész tömeg, hatfokozatú váltó, 225 km/ó) 16 000 km-es szervizintervallum, KYB futómű, térhálós csőváz.

 

1966. július 29-én Bob Dylan egy 500 köbcentis Tiger 100SS-el törte össze magát.
Nyolc évig nem turnézott utána.
 
Egy kis érdekesség: az ICON csapat versenyzésre átalakított 800XC-je

 

Források:

smith&marton archív

 

 

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.