Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles

 Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport   Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 272015
 

A Ducati Motor Holding S.p.A. története:

1926 – A Ducati család és pár bolognai befektető megalapítja a Società Radio Brevetti Ducati céget, ami Adriano Ducati találmányán (ACD antenna – 1924) alapuló alkatrészeket gyártott rádiókhoz. Első termékük a Manens kondenzátor volt, ami akkor siker lett világszerte, hogy a cég gazdasági helyzete megszilárdult, sőt fejlődni is tudott.

A gyárat alapvetően a három fivér, Adriano, Bruno és Marcello Ducati alapította, de édesapjuk, Antonio Cavalieri Ducati is ott volt a befektetők között, s aktívan részt vett a vállalatirányításban is.

1931 – A villa Lydiába költözik a család és a vállalat központja is itt kap helyet,

1935. június 1. – Leteszik az új gyár alapkövét Borgo Panigale -ban (Bologna egyik kerülete). Az új üzemegység rendkívül fejlett. Közben a – még mindig rádióalkatrészekkel foglalkozó – cég dinamikusan fejlődik, irodát nyitnak Londonban, Párizsban, New Yorkban, Sydney-ben és Caracas-ban.

1944. október 12. – Lebombázzák a gyárat.

1946 – Megjelenik a gyár első motorja a Cucciolo (kutyácska). Eleinte dobozban, kerékpárokhoz adták, aztán kapott saját vázat, amit a repülőgépekre szakosodott Caproni in Trento tervezett saját szabadalmai alapján.

1947 – Glauco Zitelli versenyeken indul a Cucciolóval.

1948 – Az Egyesült Államokban is elkezdik forgalmazni a Cucciolót.

1949 júliusa – Elkészül a Ducati első teljes értékű motorkerékpárja, a Ducati 60.

1952 – Elkészül a vállalat első robogója, a Cruiser (175 cm3, elektromos önindító, automatikus váltó)

1953 – Cruiser 98 cm3 – a fapados kivitel. Idővel 125-re módosították.

1954. május 1. – Fabio Taglioni a Ducatinál helyezkedik el. Az imolai műszaki iskola tanára volt korábban. Avantgárd és nonkonformista  volt.

1954. szeptember – Napvilágot lát Taglioni első ötlete, a Ducati Gran Sport “Marianna”.

1955-1957 – A Marianna az endurance versenyek koronázatlan királynője lesz.

1956 – Taglioni megtervezi az első Gran Premio 125-öt. Ebben már Desmodromic szelepvezérlési rendszer dolgozik.

1956. november – A Borgo Panigale-i gyártó 46 sebességrekordot dönt meg Monzában a Ducati Siluróval.

1957 – A Milánói Motorkiállításon bemutatkozik a Ducati Tourist 174, a Special, a Sport és az America.

1958 – Kiszélesedik a Desmo-választék – immáron a soros, kéthengeres erőforrást is Desmodromic szelepvezérlés teszi hatékonyabbá. Jön a 200 köbcentis Elite.

1960 – Első versenycsapat.

1962 – Elindul a Scrambler 250 értékesítése az Egyesült Államokban.

1963 – Taglioni elkészíti az Apollo prototípusát. Ez volt az első 90 fokos hengerszögű Ducati motorkerékpár.

1965 – Debütál a bivalyerős Ducati 250 Mach 1. 171 km/óra volt a végsebessége.

1968 – Elkezdődik a Ducati Scrambler forgalmazása Olaszországban. Jön a Ducati 450 Mark 3D – végsebessége meghaladta a 170 km/órát.

1969 – Kibővül a gyár, érkezik az 500 GP és a 750 GT.

1972. április 23. – Paul Smart megnyeri az Imola 200 Miles-t.

1975 – Franco Uncini egy 750 SS Desmo nyergében megnyeri az Olasz bajnokság sorozatgyártású motorkerékpároknak kiírt versenyét.

1978 – Hailwood és a Ducati 900 Supersport megnyeri a Tourist Trophy-t.

1979 – Jön az új Ducati blokk, a Pantah. Először 500-as majd 600-as változatban. A Pantah 500-nál alkalmaztak elsőként szíjhajtást és Trellis-vázat.

1983 – A Claudio and Gianfranco Castiglioni felvásárolja a céget, s ezzel a Cagiva Group tagjává válik.

1988 – Elkezdődök a Ducati 851 forgalmazása.

1990 – Elsőként nyer a márka a WSBK-n. A Ducati 851 volt az első kéthengeres, amit négyszelepes Desmoquattro vezérléssel láttak el.

1993 – Elindul hódító útjára a gyár legsikeresebb modellje, a Monster.

1993. november – Lehull a lepel a Ducati 916-ról.

1996. szeptember – Hiába a sok győzelem, a Cagiva nem tudta stabilizálni a Ducatit, ezért eladta az amerikai Texas Pacific Groupnak.

1998 – A 916 összlökettérfogata 996 köbcentire nő. Az első World Ducati Week – 10 ezer Ducati-rajongó vesz rész rajta.

1999 – Carl Fogarty a 996 nyergében megnyeri negyedik és egyben utolsó Superbike vb-címét.

1999. március 24. – A Ducati Motor Holding megjelenik a New York-i és Milánói tőzsdén.

2003 – A márka debütál a MotoGP-ben. Loris Capirossi Catalunyában futamgyőzelmet szerez.

2007 – Casey Stoner is a Ducati megnyeri a MotoGP World Championship bajnoki címét és a konstruktőrök kupáját.

2012. július 19. – Az Automobili Lamborghini S.p.A. (AUDI AG) felvásárolja a céget.

 

Főbb Ducati modellek

Negyvenes évek

image_Cucciolo
Ducati Cucciolo
1945 – 1955
 
 
 

Ötvenes évek

image_Cruiser
Ducati Cruiser
1952 – 1954
 
 image_Ducati 98Ducati 98
1952 – 1962
 
image_Marianna
Ducati Marianna
1955 -1957
 
image_125 Desmo
Ducati 125 Desmo
1956 – 1959
 
image_SiluroDucati Siluro
1956 – 1956
 
image_Elite 200
Ducati Elite 200
1959 – 1965
 
 

Hatvanas évek

image_250 Twin
Ducati 250 Twin
1960 – 1960
 
image_Scrambler
Ducati Scrambler
1962 – 1978
 
image_Apollo
Ducati Apollo
1963 – 1963
 
image_Mach 1
Ducati Mach 1
1963 – 1966
 
image_Mark 3
Ducati Mark 3
1967 – 1975
 
 

Hetvenes évek

image_500 GP
Ducati 500 GP
1971 – 1972
image_750 GT
Ducati 750 GT
1971 – 1978
 image_750 ImolaDucati 750 Imola
1972 – 1973
 image_750 SS  Ducati 750 SS
1973 – 1974
 image_900 Super Sport Desmo Ducati 900 Super Sport Desmo
1975 – 1982
 image_900 SS TT IOM 1978Ducati 900 SS TT IOM
1978 – 1978
image_900 MHRDucati 900 MHR
1979 – 1985
 
 
plusz: image_PantahDucati Pantah
1979 – 1983
 

Nyolcvanas évek

image_TT2
Ducati TT2
1980 – 1983
 
image_750 F1
Ducati 750 F1
1985 – 1988
 
image_750 F1 Special
Ducati 750 F1 Special
1986 – 1988
 
image_750 Paso
Ducati 750 Paso
1986 – 1988
 
image_851
Ducati 851
1988 – 1990
 
image_851 SBK
Ducati 851 SBK
1988 – 1990
 
image_906 Paso
Ducati 906 Paso
1988 – 1990
 
 

Kilencvenes évek

image_851 SBK ’90
Ducati 851 SBK ’90
1990 – 1991
 
image_907 I.E.
Ducati 907 I.E.
1991 – 1992
 
image_888 SBK ’92
Ducati 888 SBK ’92
1992 – 1993
 
image_Monster
Ducati Monster
1993 -2011
 
image_Supermono
Ducati Supermono
1993 -1995
 
image_916 SBK
Ducati 916 SBK
1995 – 1997
 
image_996 SBK
Ducati 996 SBK
’98-2000
 
 
 
 

A 851-es motor

1988-ban mutatták be. 94 LE/ 9000 f./perc, folyadékhűtésű, nyolcszelepes, 90 fokos hengerszögű, Massimo Bordi tervezte a Cosworth-szal közösen, ez már hengerenként négyszelepes Desmodromic vezérlésű. A francia Raymond Roche ezzel a motorral nyerte a Ducati első bajnoki címét World Superbike Championship-ben. Először 888, majd 916 köcire növelték, jelenleg pedig 1198 köbcentis formában fot, Testastretta néven.

 

Cucciolo

1946-1958

Négyütemű, kerékpárokra szerelhető blokk. Aldo Fardinelli tervezte a SIATA-nál (Societa Italiana per Applicazioni Tecniche Auto-Aviatorie)  1994-ben lett kész a prototípus. Olyan volt a hangja, mintha ugatani, innen kapta a nevét. Mindössze 7,7 kiló volt és mindössze 1,29 l/100 km volt az üzemanyag-fogyasztása.1946. július 26-án kezdték forgalmazni. A SIATA nem bírta kapacitással, ezért felkeresték a Ducatit. A bolognai cég évente 25 ezer darabot gyártott a csúcsidőszakban. 1952-re már túl voltak a 200 ezer példányon, ekkor rukkolt elő a Ducati a saját vázzal. Ebbe tették bele az immáron háromfokozatú váltóval társított erőforrást, s hozták létre a Ducati 48-at, az 55E-t és az 55R-t. Előbbinél a tank a váz része volt, hátul lengővilla tartotta a kereket. Később 60, majd 65 köbcentire növelték a hengerűrtartalmat, így jött a 60, a 60 Sport, a 65 Sport, a 65T, a 65 TL és a 65TS. A motor helyét az 1952-től gyártott 98 vette át, ez 1958-ig volt kínálatban. A 250 SC versenyváltozatnál volt először duplabölcsőváz. A spanyol Mototrans egészen 1974-ig gyártotta ezt a blokkot.

 

Mach 1

1965-1969

Négyütemű, egyhengeres, 248,5 köbcenti, 10:1 kompresszió, Dell’Orto SS29 karburátor (máshol SS1-et ír, nyitott torok), 24 LE, 18 kW/8500 f./perc, ötfokozatú, olajfürdő kuplung, acél bölcsőváz, teleszkópvilla elöl, lengővilla hátul, állítható rugóstagok, elöl 180, hátul 160 mm dobfék. 1350 mm tengelytáv, 760 mm ülésmagasság, 116 kg súly. Mike Rogers TT-t nyert vele. Elődje a 140 km/órára képes Diana volt (ezt Angliában Daytonaként forgalmazták). 171 km/óra volt a végsebessége. Alumíniumfelnikre ültették. A 175 köbcentis, SOHC-vezérlésű motorból fejlesztették. A vállalat eleinte „keskeny” forgattyúházas blokkokat gyártott, még ez is közéjük tartozott. Akkor ment a levesbe, mikor áttértek a széles forgattyúházra. A Diana Mark 3-as blokkját kapta. A fennmaradt példányokat nagyjából 3,5-4 millió forintért kínálják a tulajdonosok.

 

Desmosedici RR

2007-2008

A MotoGP versenymotor utcai változata, 2006-ban mutatták be, összesen 1500 darabot adtak el. Az RR azt jelenti Racing Replica. Ára 40 ezer angol font volt, azaz nagyjából 16-17 millió forint. Ebben három év garancia is benne foglaltatott, továbbá egy versenykit, amiben kipufogórendszer, szponzormatrica és verseny-ECU is benne foglaltatott. 90 fokos hengerszögű, négyhengeres, Twin Pulse gyújtássorrend, folyadékhűtésű, DOHC-vezérlésű, Desmodromic, titánszelepek, fogaskerék-hajtású vezérlés, 989 köbcenti, 147,1 kW, 200,056 LE/13 800 f./perc, 116 Nm/10 500 f./perc, négy 50 millis Magnetti Marelli, hatfokozatú váltó, nyomatékhatárolós tengelykapcsoló, szénszálas idomzat, króm-molibdén váz, Öhlins telók (FG353 PFF, 43 mm), Marchesini kerekek, alumíniumötvözet tank (15 L), Brembo Monoblock 4 dugó, 320 millis tárcsa, hátul 240, két dugó, 171 kg száraz tömeg. 307 km/óra, 5,53 másodperc 160 km/órára.

 

Multistrada

2003-tól

Pierre Terblanche tervezte, aki egykoron a Cagiva Gran Canyont is. 2003-ban jött az 1000DS, 2005-ben a 620, 2007-ben pedig az 1100 és 1100S. A 2003-as modell nagyon kényelmetlen volt, nem volt jó a szélvédelem, a üzemanyagszint-mérő nagyon pesszimista volt, azt jelezte, már akkor 10 lityi van. 2005-től 1000DS S, ami Showa helyett Öhlins futóművel, fekete kerekekkel és szénszálas takaróelemekkel, szélesebb alumíniumkormánnyal érkezik. 2007-től már 1100-as, plusz 6,8 Nm. A 620-ast leveszik a palettáról. A Showa helyett Marzocchi és Sachs rugóstagok kerülnek fel, nedves kuplung helyett száraz. 2008-tól már a 1098 stílusában fut. 2009 Milánóban bemutatkozik a Multistrada 1200.  Fel is szentelték. A 1198 blokkját kapta. 110 kW, 118,6 Nm, nedves kuplung, Marzocchi 50 mm, Brembo négy dugó, 2x320mm, ABS, 189 kg, 20 literes üzemanyagtartály.

 

Monster

1993-tól

Miguel Angel Galluzzi a 851/888 vázát társította a 900 köbcentis, hengerenként kétszelepes hajtóművel, és elnevezte „Il Mostrónak”, azaz a szörnynek. Kedvező árú motort akartak, ezért a Monster afféle alkatrészmix lett, a már létező modellek összetevőiből. 2001-ben jött az S4, amiben már nem a Pantegg kétszelepese dolgozott, hanem a 916-ös, négyszelepes, folyadékhűtésű. 2003-ban a 750-es 800-as, a 900 pedig 1000-es lett, ugyanakkor az S4 S4-ré vált, és 996 blokkot kapott.

Ducati Monster történet, Ducati Monster history

1993 – Monster 900 – M900 – Ez volt az első.

1994 – Monster 600 – M600
1994 – Monster 400 – M400, ugyanaz, mint a 600-as, de főtengely forgattyúkarjai rövidebbek és kisebb a dugattyúk átmérője 42 LE/10 500 f./perc (főleg a japán, olasz, thai és szingapúri piacra)

1996 – Monster 750 – M750
1998 – Monster Dark
1999 – Monster Chromo, Monster City

2000 – Az M900 elektronikus üzemanyag-befecskendezőt kap – Monster 900ie

2001 – Monster S4 – Ezzel érkezett a folyadékhűtésű, négyszelepes Superbike-erőforrás a palettára

2002 – Monster S4 Foggy – Limitált széra Carl Fogarty Superbike-győzelmének emlékére.
2002-2006 – Monster 620ie
2003 – Monster 1000
2003-2006 – Monster S4R 996

2005 – Monster S2R 800/1000
2006 – S4RS Testastretta – a 999 motorjával, Öhlins futóművel

2007 – Monster 696 – Milánóban jelentették be, de csak 2008 áprilisában, Barcelonában mutatták be hivatalosan. Minden idők legjobb teljesítmény/köbcenti arányú léghűtéses Ducati-motorja. Több mint 12 000 fogyott 2009-ben.

2008 – Monster S4Rs Tricolore
2008 – Monster 1100 – 1078 köbcenti, lengőkar, radiális féknyereg,

2010 – Monster 796 – 87 LE
2010 – Monster 1100 EVO – Az 1100-at és az 1100s-t váltja. Érkezik a Ducati Safety Package (ABS és kipörgésgátló)

2011- Monster 795 – A 696 váz nagyobb motorral.

2013 – Monster 1200 és 1200 S – 1198 Testastretta 11 motor.

2014 – A 796-ot a 821 váltja – 821 köbcentis Testastretta motor.

 

Hogyan működik a Desmodromic szelepvezérlés?

A gázcseréért felelős szelepeket nem rugó tolja vissza alaphelyzetbe, hanem a nyitásról és a zárásról egyaránt a vezérműtengely gondoskodik. Legfőbb előnye, hogy magas fordulatszámon is tökéletesen zárnak a szelepek, de az sem elhanyagolható, hogy sokkal kisebb erő szükségeltetik a vezérlés működtetéséhez, mint a rugós változatnál.

 

Mi az a Desmosedici ?

Így hívják a Ducati MotoGP-ben induló motorját, amihez tulajdonképpen két 90 fokos hengerszögű, kéthengerest fűztek össze a mérnökök. A Desmosedici a desmodromic vezérlés tizenhat szeleppel kifejezés olasz fordításának rövidítése. 2001-ben kezdték a tervezést, 2002-ben, az Olasz GP-n mutatták be, majd további fejlesztés következett. 2007-ben Casey Stoner Desmosedicivel szerezte meg a márka első MotoGP bajnoki címét.

 

Források:

www.ducati.com

www.ducaticlassics.com

http://www.multistrada.net/

http://www.ducatitech.com/2v/monster_faq.html

http://www.mts1200.info

Hugo Wilson – Hot bikes

www.visordown.com

Wikipedia

Smith&Marton archív

Ferdinand Porsche élettörténete (The Life of Ferdinand Porsche)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Ferdinand Porsche élettörténete (The Life of Ferdinand Porsche) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
szept 072012
 
Ferdinand PorscheFerdinand Porsche (1875. szeptember 3. – 1951. január 30)

Ferdinand Porsche élettörténete – The Life of Ferdinand Porsche:

Ferdinand Porsche 1875. szeptember 3-án született Mattersdorfban (Vratislavice nad Nisou), a csehországi Bohémiában. Eleinte a családi vállalkozást erősítette, bádogossegédként inaskodott. A helyi szőnyeggyárban látott először elektromos berendezést, ami azonnal felkeltette fantáziáját. Idővel maga is elkezdett kísérletezni, először apja műhelyébe épített ki dinamóról hajtott világítást, majd telefont és elektromos csengőt is készített.

Nagyon rossz eredménnyel végzett a Császári Technikai Iskolában, ezért nem bízták rá a család bádogosműhelyét. Az irányítást bátyja vette át, ő pedig – 18 évesen  – Bécsbe utazott, ahol az Egyesült Elektromos Részvénytársaságnál helyezkedett el segédként. A cég tulajdonosa, Egger Béla megkedvelte a tehetséges Ferdinand Porsche, négy éven belül a R+D részleg vezetőjévé nevezte ki.  22 éves volt ekkor.

1898-ban a császári és királyi kocsikészítő vállalat, név szerint az Jakob Lohner & Co. elakadt a tervezésben, és a tulajdonos, Ludwig Lohner a 24 éves Ferdinand Porschét kérte fel, hogy legyen a segítésükre. Porsche sikerrel teljesítette a rábízott feladatot, megépítette a Lohner-Porsche névre keresztelt elektromos hajtású járművet, amivel 50 km-t tettek meg az első próbúton. A járművet két elektromos „agymotor” hajtotta, az energiát akkumulátorok biztososították.

Az autót – Toujours-Contente néven – 1900-as Párizsi Világkiállításon a nagyközönség is megismerhette, Porsche saját maga ült a volánjához, és meg is nyerte a járműveknek kiírt versenyt, amit 14,5 km/órás átlagsebességgel teljesített. A futamgyőzelem mellett a kiállítás nagydíját is „elhozta”, s ezzel megalapozta hírnevét.

1901-ben újabb járművet hoztak össze, méghozzá a Mixte-t, ami a világ első hibrid üzeműje járműveként vonult be a történelembe. Az autót 2,5 lóerős agymotorok mozgatták, melyek teljesítménye átmenetileg a 7 lóerőt is elérhette. A szükséges energiát akkumulátor és egy kis generátor szolgáltatta. Az első példányt egy lutoni polgár rendelte meg négykerékhajtással, s nem kevesebb, mint 15 000 Osztrák Koronát fizetett érte. 1,8 tonnás súlyának, illetve 44 cellás, 80 voltos ólomakkumulátornak köszönhetően a Mixte hatalmas volt, de ment, mint a szélvész, számtalan versenygyőzelem (pl. Exelberg Rally) mellett a 56 km/órás osztrák szárazföldi sebességrekordot is megdöntötte. 1906-ig összesen 300 darabot értékesítettek a Mixte-ből, gyártottak első-, hátsó- és összkerékhajtású változatot is.

Két évvel később egy hadgyakorlaton az Osztrák-Magyar monarchia császára, Ferenc Ferdinánd is találkozik Porschével, illetve autójával. „Az Ön automobiljának teljesítménye, valamint az Ön biztos és pontos vezetése minden vonatkozásban kielégítette ő császári és királyi felségét” – írja Martin József A Volkswagen sztori című könyvében.

Ferdinand Porsche 1905-ig dolgozott a Lohnernek, ebben az évben nyerte el a Poetting-díjat. Ezt követően az Austro-Daimler cég Wiener Neustadt-i gyárában vállalt munkát műszaki igazgatóként.

(Első projektje a Maja névre keresztelt kisautó volt, ami Emil Jellinek lányáról kapta nevét, Jellineknek ugyanis Mercedes mellett volt még egy lánya. A Mayával több viadalt is megnyert, közöttük az 1909-es Henrik-versenyt is. Eközben folyamatosan a fejlesztéseken járt az esze, pontosabban azon, hogy miként lehetne csökkenteni az autó súlyát és légellenállását. A nyolcvan lóerős Tulipán már ennek jegyében készült, vitték is, mint a cukrot. – ez kérdéses rész)

Ferdinand Porsche 1911-ben megbízást kapott a császártól, hogy utazzon a pilseni Skoda-művekhez, ahol egy mozsárágyún dolgoztak éppen. A 380 kilós lövedékekre tervezett ágyút Ferdinand Porsche gépei mozgatták. A több száz lóerős vontatók Lüttichbe, Galíciába és Isonzóba is elhúzták a hatalmas fegyvert, sőt még nagyobbakat is. A 42 centiméteres kaliberű mozsárágyú csöve 26 tonnát nyomott, és ezer kilós lövedékeket szórt az ellenségre.

1917-ben a Bécsi Műszaki Egyetem doktori címet adományozott Porschénak.

A háború után egyre nagyobb szükség mutatkozott egy olcsó, egyszerű népautóra”, a Daimler új vezetősége azonban nem akart ilyesmit gyártani, a filmgyár elnökeként is ismert Kolowrat gróf inkább egy sportkocsit terveztetett Porschéval. Később a cég fő részvényeit birtokló bank elnöke, Camillo Castiglioni is bele akart szólni a gyár működésbe, s – tekintettel a vállalat pénzügyi helyzetére – kétezer munkás elbocsátását követelte Porschétól. Porsche tudta, hogy a bank szándékosan tartja vissza a cég devizabevételeit, s ez olyannyira felbosszantotta, hogy az igazgatótanácsi ülésen mindenkit elküldött a francba, Castiglioni fejéhez pedig egy asztali lámpát vágott.

Ezek után persze távoznia kellett, pályafutását 1923-tól egy stuttgarti Daimler-műhelyben folytatta, ami független volt az osztrák anyavállalattól. Nagy szükség volt rá, mert az üzem anyagi problémákkal küzdött, valahogy autót és reklámot kellett csinálni. Porsche nem volt rest, épített egy 66 lóerős járgányt, és sorra nyerték a versenyeket. A sikereknek köszönhetően Porschét megkedvelték az új cégnél, ez azonban hamarosan visszájára fordult, mert a tervező nem volt hajlandó behódolni a cég vezetőinek. Esze folyamatosan a népautón járt, de nem hagyták, hogy megvalósítsa, pláne, miután a Daimler és a Benz & Cie. 1926-ban fuzionált (így jött létre a Daimler-Benz), s utóbbi által újabb banki szakemberek kerültek a vállalathoz. Hosszan húzódott a vita, nehezen találtak ürügyet a Porsche kirúgására, végül 1929-ben váltak meg tőle, miután kiderült, hogy a szakember által tervezett, kisautókba szánt 1,3 literes, 38 lóerős motor hidegben nem indul.

A Daimlernél végzett munkásságáért Porschét a Stuttgarti Műszaki Egyetem is tiszteletbeli doktorrá és professzorrá nevezte ki.

Stuttgart után Ferdinand Porsche ismét Ausztriába költözött, és Steyrnél helyezkedett el, de jött a nagy gazdasági világválság, s nem tudták tovább foglalkoztatni. Más megoldás nem lévén, 1931 árpilisában tervezőirodát (Dr. req. h.c. F. Porsche GmbH, Konstruktionen und Beratungen für Motoren und Fahrzeugbau) nyitott Stuttgartban. Első megrendelője a Wanderer volt, egy középkategóriás autót rendeltek, majd sorra jött a többi megrendelés, a cég kezdett gyarapodni. Mindazonáltal Porsche továbbra is a népautón törte a fejét, és nekiállt befektetőket keresni.  Elszántságát látván dr. Fritz Neumeyer, a Zündapp tulajdonosa úgy döntött, hogy beszáll a fejlesztésekbe, de nem jutottak sokra, három félresikerült prototípust megépítését követően különváltak útjaik.

Folytatásként az NSU kérte fel Porschét, hogy fejlessze ki a népautót, 1933-ra el is készült a KDF (Kraft Durch Freude) elődje, a sorozatgyártás azonban nem indult el, mert nem volt elég pénz a további munkálatokra.

1933-ban a Berlini Motorshow-n Adolf Hitler két új programot hirdetett meg. Az egyik a népautó elkészítésére vonatkozott, a másik pedig egy nagy teljesítményű sportkocsira. Porschét az 1932-ben alapított Auto-Union Gmbh vezetősége kérte fel, hogy segítsen megvalósítani a nagyra törő terveket.  A Wanderer, Horch, Audi és DKW márkákat tömörítő Auto-Union – a Daimlerhez hasonlóan – 250 ezer márka támogatást kapott a német kormánytól, eljött hát az idő, hogy Ferdinand Porsche visszavágjon korábbi cégének. Épített egy 16 hengeres, 600 lóerős szörnyeteget, ami 350 km/órás csúcssebességre volt képes, ami még fontosabb, képes volt legyőzni a Daimler versenyautóit. Ez nagy hatást gyakorolt Hitlerre, csak úgy, mint a Volkswagen első tervei, amit 1933-ban nyújtottak be.

Hitler 1934 júniusában hagyta jóvá a terveket, melyek gyakorlatilag a Zündappal közösen tervezett Zündapp Typ 12 rajzain alapultak.

1935-ben már javában zajlott a munka, a birodalom vezetése havi 20 ezer márkával járult hozzá a fejlesztésekhez. Végül 1936. október 12-ére készült el három próbakocsi, melyek működtek ugyan, de még sok-sok munka várt a tervezőkre, hogy megbízhatóvá tegyék. Miközben dolgoztak rajta, Porsche vezetésével megalakult a Volkswagen előkészítésére hivatott társaság (Gesellschaft zu Vorbereitung des Volkswagens), ami 480 ezer márkát kapott az induláshoz, s további 145 milliót (!) 1939-ig. A gyártásra egy egész várost építettek Wolfsburg mellett, a Volkswagen Csoport központja ma is itt található.

Alig, hogy a KDF-kocsi gyártása elindulhatott volna, máris kitört a háború, és az üzemet fegyvergyártásra állították át. Mindössze 210 példány készült, a háborús időszakban tankok és szállítójárművek (Panzer, Tiger, Elefant) gurultak le a futószalagról. Előbbiek tervezéséből Porsche is kivette részét, még egy elektromos tank ötlete is felmerült, de erre már nem adott lehetőséget a történelem.

Érdekesség, hogy a Tatra pert indított a Volkswagen ellen, mert a KDF-kocsi számos ponton mutatott hasonlóságot a Hans Ledwinka által tervezett Tatra T97-essel, de Csehország megszállásakor pert felfüggesztették, a T97-es gyártását pedig leállíttatták. A perújrafelvételre 1961-ben került sor, s a bíróság a Tatra javára döntött. A VW hárommillió márka kártérítést fizetett ki a cseh gyártónak.

1951. január 30-án halt meg Stuttgartban.

 

Források:

Martin József – A Volkswagen sztori (ellenséges hangnemben íródott, hibákkal tűzdelt könyv)

VW sajtóoldal

Wikipedia

Smith&Marton archív

és még sok más…

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.