Bertha Benz útjának története:
Itt már írtam Bertha Benz utazásáról, de most kicsit jobban belemegyek a témába.
Bertha Benz a Motorcar No. 3-mal (Patent Motorwagen No. 3) vágott neki a kalandnak, ami azért is merész vállalkozásnak számított, mert akkoriban még csak gidres-gödrös utak voltak. Ladenburgból Heidelbergig a római korból fennmaradt úton haladt, majd a Via Montananát (Bergsrtaßét) követve jutott el Karlsruhe határáig. Itt a Pfinztal völgy felé vette az irányt, eljutva szülővárosába, Pforzheimbe. Utazásának célja nem csak Karl meggyőzése volt, hanem nővérének meglátogatása is, hiszen Tekla 1888. július 13-án adott életet lányának. Hazafelé – a hegyeket elkerülendő – Bretten felől közelítette meg Mannheimet, Bruchsal és Schwetzingen érintésével.
A wieslochi városi gyógyszertár (Wiesloch Stadt Apotheke)
Hauptstr. 96 – 69168 Wiesloch
Karl csak egy papírt talált az asztalon reggel: „Elmentünk a nagyihoz Pforzheimbe”, de arról nem írt Bertha Benz, hogy elvitte a kocsit, Karl csak később fedezi fel, hogy eltűnt a műhelyből. A nyári szünet kezdetén indultak el, Richarddal (13) és Eugene-nel (15), Bertha Benz 39 éves volt. Az első állomás Wiesloch, addigra a tank és a víztartály üres, a két fiú szerezte be a szükséges mennyiséget. Két liter volt raktáron a wieslochi patikában, mai áron 12 euró/literért vették. Az 1858-ban alapított wieslochi patika a világ első benzinkútja, a patikus, Willy Ockel a világ első benzinkutasa. A gyógyszertár előtti útszakasz ma sétálóutca. A bőrözött féket egy buaschlotti cipész javította meg, Bruchsalban a kovács segített összerakni az elszakadt láncot, Bertha kalaptűvel tisztította a karburátor fúvókáit. Wilferdingenben, az emelkedőn nem tudott feljutni az autó, a két fiú tolta fel. 106 km volt az odavezető út, este érkeztek meg, Bertha távírón tájékoztatta férjét, hogy minden rendben. 1991-ben Pit Elasser szobrász alkotásával állítottak emléket az utazásnak. Ma nagyjából egymilliárdan vezetnek. A történelmi utat az Edgar és Fruke Meyer által alapított non-profit alapítvány közreműködésével nyilvánították Ipartörténeti útszakasznak. Oda-vissza 194 kilométer volt az út. A gyújtókábel eltört, Bertha Benz harisnyával szigetelte. A tank 4,5 literes, Ligrion ment bele. Gyenge volt a fék, a lejtőkön izgulni kellett. Az autó jelenleg a londoni Science Múzemban látható.
A Patent Motorwagen No. 3 adatai:
Nyitott „karosszéria”
Egyhengeres, négyütemű, 1660 köbcentis motor
Teljesítmény: 2,5 LE (1,8 kW)/500 f/perc
Porlasztó: Benz párologtatós porlasztó
Szelepek: automatikus szívószelep, vezérelt kipufogószelep
Hűtés: párolgási hűtés
Kenés: csepegtető olajozás
Gyújtás: magasfeszültségű elektromos gyújtás
Tank: 4,5 liter a karburátor felett
Indítás: a lendkerék elforgatásával
Hajtómű: bőröv a motor és differenciálmű között, lánc a hátsó kerekek és a „féltengelyek” között
Kuplung: Nincs
Hajtómű: két tárcsa, két haladási sebesség
Váltó: kézi kar alatti kormányzás fogantyújánál
Váz: Acélcső
Első felfüggesztés: merev első villa
Hátsó felfüggesztés: merev tengely, teljes elliptikus rugók
Kormány: fogasléces kormánymű, kormánymű hajtókar közepén
Kézifék: Fa fékpofa a hátsó gumiknál
Kenés: zsírozás
Általános adatok
Méretek: 2700 x 1400 x 1450 mm (h x sz x m)
Tengelytáv: 1575 mm
Hátsó nyomtáv: 1250 mm
Faküllős kerekek elöl 800 mm, hátul 1125 mm átmérővel
Gumiabroncs: tömör gumi elöl, vas pántok hátul
Súly: 360 kg
Végsebesség: 16 km/óra
Fogyasztás: 10 liter/100 km
További információ Bertha Benz asszony hivatalos weboldalán található.
