Motorversenyzők

 Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem, Versenysport   Motorversenyzők bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
szept 272012
 

Charles Jarrott

 

Az első hivatalos, kizárólag motorkerékpároknak kiírt versenyt 1897. november 29-én rendezték az angliai Surrey-ben. Charles Jarrott (1877-1944) nyert, a nagyjából egy kilométeres távot 2 perc 8 másodperc alatt teljesítette egy Fournier (?) nyergében.

 

1877-ben született, jogi pályára készült, meg is szerezte az ügyvédi szakvizsgát, de inkább autókkal szeretett foglalkozni. Elsőként egy De Dion háromkerekűvel állt rajthoz a Crystal Palace versenypályán, majd 1900-ban egy Napier-motoros Panharddal indult az 1000 mérföldes Trialon. 1091-ben részt vett a Berlin-Paris autóversenyen is egy 40 lovas Panharddal.

Randy De Puniet

Marco Simoncelli

Nicky Hayden

Ben Spies

Andrea Dovizioso

Michael Doohan

Casey Stoner

Dani Pedrosa

Jorge Lorenzo

Valentino Rossi

Giacomo Agostini

Carl Fogarty

Joey Dunlop

Joel Robert (Hatszoros 250 világbajnok, CZ)

Jeff Smith (1964-1965 500 világbajnok, Husky, Cz)

Torsten Hallman (Négyszeres 250 világbajnok)

Paul Friedrichs (1967, 1968, 1969 500 világbajnok)

Rolf Tibblin (1962-1963 500 világbajnok)

Sten Lundin (Kétszeres 500 világbajnok)

Bill Nilsson (Kétszeres 500 világbajnok)

Dave Bickers (1960-61 250 világ- és európabajnok)

Sylvain Geboers (1971 Trans-AMA bajnok)

Victor Arbekov (1965 250 világbajnok)

Roger DeCoster (Five-time 500 Világbajnok)

Bob Hannah (Hétszeres AMA Bajnok)

Heikki Mikkola (Négyszeres 250/500 Világbajnok)

Harry Everts (Négyszeres 125/250 Világbajnok)

Gaston Rahier (Háromszoros 125 Világbajnok)

Gennady Moiseev (1974, 77, 78 250 Világbajnok)

Bengt Aberg (1969-70 500 Világbajnok)

Hakan Andersson (1973 250 Világbajnok)

Graham Noyce (1979 500 Világbajnok)

Ake Jonsson (1972 Trans-AMA Bajnok)

David Bailey (Négyszeres AMA Bajnok)

Ricky Johnson (Hétszeres AMA Bajnok)

Jeff Ward (Seven-time AMA Bajnok)

Eric Geboers (125/250/500 Világbajnok)

Andre Malherbe (1980-81,1984 500 Világbajnok)

Georges Jobe (Négyszeres Világbajnok)

Dave Thorpe (1985-86, 1989 500 Világbajnok)

Hakan Carlqvist (1979 250 és 1983 500 Világbajnok)

Brad Lackey (1972 AMA 500 és 1982 500 Világbajnok)

Johnny O’Mara (1983 AMA 125 és 1984 Supercross-bajnok)

Jeremy McGrath (Eight-time AMA Bajnok)

Jeff Stanton (Six-time AMA Bajnok)

Jean-Michel Bayle (1991 AMA 250/500/Supercross-bajnok)

Damon Bradshaw (19-szeres AMA Supercross futamgyőztes és tízszeres amerikai bajnok)

Greg Albertyn (1999 AMA 250 amerikai és háromszoros világbajnok)

Donny Schmit (1990 125 és 1992 250 Világbajnok)

Jeff Emig (Négyszeres AMA Bajnok)

Doug Henry (Háromszoros AMA Bajnok)

Mike Kiedrowski (Négyszeres AMA Bajnok)

Ezra Lusk (12 AMA Supercross futamgyőztes és háromszoros amerikai bajnok)

Ricky Carmichael (15-szörös AMA Bajnok)

James Stewart (Kétszeres 125 amerikai, és 2007, 2009 Supercross-bajnok), 2008 450 amerikai bajnok)

Stefan Everts (Tízszeres világbajnok)

Chad Reed (2004 és 2008 AMA Supercross-bajnok)

Ryan Villopoto (2006-07-08 AMA 250F Bajnok)

Kevin Windham (12-szeres Supercross futamgyőztes and 17-szeres amerikai bajnok)

Travis Pastrana (2000 AMA 125 Bajnok)

Sebastien Tortelli (1996 125 és 1998 250 Világbajnok)

Mike LaRocco (1993 AMA 500 és 1994 AMA 250 Bajnok)

Tim Ferry (Háromszoros amerikai bajnok és 2007-2008 MXDN győztes)

Elmer Trett

 

http://www.dirjournal.com/info/5-of-the-greatest-motorbike-riders-of-all-time/

http://www.virginiawind.com/byways/history_03.asp

http://www.jarrotts.com/about/index.htm

http://www.uniquecarsandparts.com.au/race_drivers_charles_jarrott.htm

 

Ferdinand Porsche élettörténete (The Life of Ferdinand Porsche)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Ferdinand Porsche élettörténete (The Life of Ferdinand Porsche) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
szept 072012
 
Ferdinand PorscheFerdinand Porsche (1875. szeptember 3. – 1951. január 30)

Ferdinand Porsche élettörténete – The Life of Ferdinand Porsche:

Ferdinand Porsche 1875. szeptember 3-án született Mattersdorfban (Vratislavice nad Nisou), a csehországi Bohémiában. Eleinte a családi vállalkozást erősítette, bádogossegédként inaskodott. A helyi szőnyeggyárban látott először elektromos berendezést, ami azonnal felkeltette fantáziáját. Idővel maga is elkezdett kísérletezni, először apja műhelyébe épített ki dinamóról hajtott világítást, majd telefont és elektromos csengőt is készített.

Nagyon rossz eredménnyel végzett a Császári Technikai Iskolában, ezért nem bízták rá a család bádogosműhelyét. Az irányítást bátyja vette át, ő pedig – 18 évesen  – Bécsbe utazott, ahol az Egyesült Elektromos Részvénytársaságnál helyezkedett el segédként. A cég tulajdonosa, Egger Béla megkedvelte a tehetséges Ferdinand Porsche, négy éven belül a R+D részleg vezetőjévé nevezte ki.  22 éves volt ekkor.

1898-ban a császári és királyi kocsikészítő vállalat, név szerint az Jakob Lohner & Co. elakadt a tervezésben, és a tulajdonos, Ludwig Lohner a 24 éves Ferdinand Porschét kérte fel, hogy legyen a segítésükre. Porsche sikerrel teljesítette a rábízott feladatot, megépítette a Lohner-Porsche névre keresztelt elektromos hajtású járművet, amivel 50 km-t tettek meg az első próbúton. A járművet két elektromos „agymotor” hajtotta, az energiát akkumulátorok biztososították.

Az autót – Toujours-Contente néven – 1900-as Párizsi Világkiállításon a nagyközönség is megismerhette, Porsche saját maga ült a volánjához, és meg is nyerte a járműveknek kiírt versenyt, amit 14,5 km/órás átlagsebességgel teljesített. A futamgyőzelem mellett a kiállítás nagydíját is „elhozta”, s ezzel megalapozta hírnevét.

1901-ben újabb járművet hoztak össze, méghozzá a Mixte-t, ami a világ első hibrid üzeműje járműveként vonult be a történelembe. Az autót 2,5 lóerős agymotorok mozgatták, melyek teljesítménye átmenetileg a 7 lóerőt is elérhette. A szükséges energiát akkumulátor és egy kis generátor szolgáltatta. Az első példányt egy lutoni polgár rendelte meg négykerékhajtással, s nem kevesebb, mint 15 000 Osztrák Koronát fizetett érte. 1,8 tonnás súlyának, illetve 44 cellás, 80 voltos ólomakkumulátornak köszönhetően a Mixte hatalmas volt, de ment, mint a szélvész, számtalan versenygyőzelem (pl. Exelberg Rally) mellett a 56 km/órás osztrák szárazföldi sebességrekordot is megdöntötte. 1906-ig összesen 300 darabot értékesítettek a Mixte-ből, gyártottak első-, hátsó- és összkerékhajtású változatot is.

Két évvel később egy hadgyakorlaton az Osztrák-Magyar monarchia császára, Ferenc Ferdinánd is találkozik Porschével, illetve autójával. „Az Ön automobiljának teljesítménye, valamint az Ön biztos és pontos vezetése minden vonatkozásban kielégítette ő császári és királyi felségét” – írja Martin József A Volkswagen sztori című könyvében.

Ferdinand Porsche 1905-ig dolgozott a Lohnernek, ebben az évben nyerte el a Poetting-díjat. Ezt követően az Austro-Daimler cég Wiener Neustadt-i gyárában vállalt munkát műszaki igazgatóként.

(Első projektje a Maja névre keresztelt kisautó volt, ami Emil Jellinek lányáról kapta nevét, Jellineknek ugyanis Mercedes mellett volt még egy lánya. A Mayával több viadalt is megnyert, közöttük az 1909-es Henrik-versenyt is. Eközben folyamatosan a fejlesztéseken járt az esze, pontosabban azon, hogy miként lehetne csökkenteni az autó súlyát és légellenállását. A nyolcvan lóerős Tulipán már ennek jegyében készült, vitték is, mint a cukrot. – ez kérdéses rész)

Ferdinand Porsche 1911-ben megbízást kapott a császártól, hogy utazzon a pilseni Skoda-művekhez, ahol egy mozsárágyún dolgoztak éppen. A 380 kilós lövedékekre tervezett ágyút Ferdinand Porsche gépei mozgatták. A több száz lóerős vontatók Lüttichbe, Galíciába és Isonzóba is elhúzták a hatalmas fegyvert, sőt még nagyobbakat is. A 42 centiméteres kaliberű mozsárágyú csöve 26 tonnát nyomott, és ezer kilós lövedékeket szórt az ellenségre.

1917-ben a Bécsi Műszaki Egyetem doktori címet adományozott Porschénak.

A háború után egyre nagyobb szükség mutatkozott egy olcsó, egyszerű népautóra”, a Daimler új vezetősége azonban nem akart ilyesmit gyártani, a filmgyár elnökeként is ismert Kolowrat gróf inkább egy sportkocsit terveztetett Porschéval. Később a cég fő részvényeit birtokló bank elnöke, Camillo Castiglioni is bele akart szólni a gyár működésbe, s – tekintettel a vállalat pénzügyi helyzetére – kétezer munkás elbocsátását követelte Porschétól. Porsche tudta, hogy a bank szándékosan tartja vissza a cég devizabevételeit, s ez olyannyira felbosszantotta, hogy az igazgatótanácsi ülésen mindenkit elküldött a francba, Castiglioni fejéhez pedig egy asztali lámpát vágott.

Ezek után persze távoznia kellett, pályafutását 1923-tól egy stuttgarti Daimler-műhelyben folytatta, ami független volt az osztrák anyavállalattól. Nagy szükség volt rá, mert az üzem anyagi problémákkal küzdött, valahogy autót és reklámot kellett csinálni. Porsche nem volt rest, épített egy 66 lóerős járgányt, és sorra nyerték a versenyeket. A sikereknek köszönhetően Porschét megkedvelték az új cégnél, ez azonban hamarosan visszájára fordult, mert a tervező nem volt hajlandó behódolni a cég vezetőinek. Esze folyamatosan a népautón járt, de nem hagyták, hogy megvalósítsa, pláne, miután a Daimler és a Benz & Cie. 1926-ban fuzionált (így jött létre a Daimler-Benz), s utóbbi által újabb banki szakemberek kerültek a vállalathoz. Hosszan húzódott a vita, nehezen találtak ürügyet a Porsche kirúgására, végül 1929-ben váltak meg tőle, miután kiderült, hogy a szakember által tervezett, kisautókba szánt 1,3 literes, 38 lóerős motor hidegben nem indul.

A Daimlernél végzett munkásságáért Porschét a Stuttgarti Műszaki Egyetem is tiszteletbeli doktorrá és professzorrá nevezte ki.

Stuttgart után Ferdinand Porsche ismét Ausztriába költözött, és Steyrnél helyezkedett el, de jött a nagy gazdasági világválság, s nem tudták tovább foglalkoztatni. Más megoldás nem lévén, 1931 árpilisában tervezőirodát (Dr. req. h.c. F. Porsche GmbH, Konstruktionen und Beratungen für Motoren und Fahrzeugbau) nyitott Stuttgartban. Első megrendelője a Wanderer volt, egy középkategóriás autót rendeltek, majd sorra jött a többi megrendelés, a cég kezdett gyarapodni. Mindazonáltal Porsche továbbra is a népautón törte a fejét, és nekiállt befektetőket keresni.  Elszántságát látván dr. Fritz Neumeyer, a Zündapp tulajdonosa úgy döntött, hogy beszáll a fejlesztésekbe, de nem jutottak sokra, három félresikerült prototípust megépítését követően különváltak útjaik.

Folytatásként az NSU kérte fel Porschét, hogy fejlessze ki a népautót, 1933-ra el is készült a KDF (Kraft Durch Freude) elődje, a sorozatgyártás azonban nem indult el, mert nem volt elég pénz a további munkálatokra.

1933-ban a Berlini Motorshow-n Adolf Hitler két új programot hirdetett meg. Az egyik a népautó elkészítésére vonatkozott, a másik pedig egy nagy teljesítményű sportkocsira. Porschét az 1932-ben alapított Auto-Union Gmbh vezetősége kérte fel, hogy segítsen megvalósítani a nagyra törő terveket.  A Wanderer, Horch, Audi és DKW márkákat tömörítő Auto-Union – a Daimlerhez hasonlóan – 250 ezer márka támogatást kapott a német kormánytól, eljött hát az idő, hogy Ferdinand Porsche visszavágjon korábbi cégének. Épített egy 16 hengeres, 600 lóerős szörnyeteget, ami 350 km/órás csúcssebességre volt képes, ami még fontosabb, képes volt legyőzni a Daimler versenyautóit. Ez nagy hatást gyakorolt Hitlerre, csak úgy, mint a Volkswagen első tervei, amit 1933-ban nyújtottak be.

Hitler 1934 júniusában hagyta jóvá a terveket, melyek gyakorlatilag a Zündappal közösen tervezett Zündapp Typ 12 rajzain alapultak.

1935-ben már javában zajlott a munka, a birodalom vezetése havi 20 ezer márkával járult hozzá a fejlesztésekhez. Végül 1936. október 12-ére készült el három próbakocsi, melyek működtek ugyan, de még sok-sok munka várt a tervezőkre, hogy megbízhatóvá tegyék. Miközben dolgoztak rajta, Porsche vezetésével megalakult a Volkswagen előkészítésére hivatott társaság (Gesellschaft zu Vorbereitung des Volkswagens), ami 480 ezer márkát kapott az induláshoz, s további 145 milliót (!) 1939-ig. A gyártásra egy egész várost építettek Wolfsburg mellett, a Volkswagen Csoport központja ma is itt található.

Alig, hogy a KDF-kocsi gyártása elindulhatott volna, máris kitört a háború, és az üzemet fegyvergyártásra állították át. Mindössze 210 példány készült, a háborús időszakban tankok és szállítójárművek (Panzer, Tiger, Elefant) gurultak le a futószalagról. Előbbiek tervezéséből Porsche is kivette részét, még egy elektromos tank ötlete is felmerült, de erre már nem adott lehetőséget a történelem.

Érdekesség, hogy a Tatra pert indított a Volkswagen ellen, mert a KDF-kocsi számos ponton mutatott hasonlóságot a Hans Ledwinka által tervezett Tatra T97-essel, de Csehország megszállásakor pert felfüggesztették, a T97-es gyártását pedig leállíttatták. A perújrafelvételre 1961-ben került sor, s a bíróság a Tatra javára döntött. A VW hárommillió márka kártérítést fizetett ki a cseh gyártónak.

1951. január 30-án halt meg Stuttgartban.

 

Források:

Martin József – A Volkswagen sztori (ellenséges hangnemben íródott, hibákkal tűzdelt könyv)

VW sajtóoldal

Wikipedia

Smith&Marton archív

és még sok más…

Versenyt ír ki a Petit Journal

 Autó, Történelem, Versenysport   Versenyt ír ki a Petit Journal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 092011
 
1894 július 22-én Párizs és Rouen között versenyt ír ki a Petit Journal. 102 jelentkező, de csak 21-en állhatnak rajthoz. 126 km-es táv, Peugeot és Panhard&Levassor Daimler motoros gépek az élmezőnyben
Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.