Husqvarna-történet

Érdekesség, Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

szept 052018

A Husqvarna története

Először is: nem Housqvarna, nem is Huskqvarna, sőt nem is Hoskqvarna, hanem Husqvarna. Már csak a rossz Google-kereséses okán is fontos ezt tisztáznunk.

Az 1620-ban, Jönköpingban alapított muskétagyár (Jönköpings Gevärsfaktori) adta az alapokat. II. Gusztáv Adolf király idején jött létre.

1689 – Nyitnak egy fúróüzemet Huskvarnában, később a teljes cég ide költözik.

1757-ben privatizálják és átnevezik Husqvarna Gevärsfaktorira.

1867-ben nagy fegyvermegrendelést kaptak, ezért Husqvarna Vapenfabriks néven létrehoztak egy leányvállalatot, és új, modern műhely épült.

1872 – varrógépekkel bővül a választék. Öt kontinensre exportálják.

1874 – Saját öntödét építenek. Húsdarálóikból nem kevesebb mint 12 millió példány fogyott!

1877 – Fegyverrendelések híján egyre nehezebb helyzetben a vállalat, de jön Wilhelm Tham, és új korszak kezdődik.

Új termékek: vadászfegyverek, tűzhelyek, főzőedények, kerékpárok, motorkerékpárok.

1896 – Jönnek a biciklik.

Több mint 35-szörösére nőttek az eladások. Ez az urbanizáció idejére esett.

1903 – Elkészül az első motorkerékpár, a „motorizált bicikli”. A Husqvarna a világ legidősebb – folyamatosan termelő – motorgyára.

1912 – Wilhelm fia, Gustaf Tham lesz a vállalat elnöke, feladatait unokatestvérével, Wilhelm Göranssonnal látja el.

Gustaf őrült motoros, így nagy hangsúlyt kapnak a kétkerekűek.

1916 – Nyernek a kor egyik legrangosabb enduróversenyén, a November Kasanon.

1919 – Elkészül az első teljes egészében Svédországban gyártott motorkerékpár, az 550 köbcentis, kéthengeres Husqvarna 160.

1925 – Útra kel Einar Söderén, és 12 lóerős, 550 köbcentis Husqvarnájával bejárja Észak-Afrikát. 14e km.

1933 – Először nyernek komolyabb versenyeken a Husqvarna motorkerékpárok.

A világháború alatt ismét jelentősen növekszik a hadi megrendelések száma.

1938 és 1954 között közel 60 ezer Husqvarna motorkerékpárt adtak el.

1943 – Egy Saab 92-re hasonlító személyautó prototípusával rukkol elő a társaság, de végül nem kerül sorozatgyártásba.

1946-ban az öntöde (Norrahammars Bruk) vezetője, Thure Öberg ül a Husqvarna igazgatói székébe. Más források szerint Calle Heindahl – valószínűleg mindketten vezető szerepet töltöttek be, csak a posztok angol fordításába kavarodtak bele a források.

Ő a konyhai eszközökben látja a sikeres jövő kulcsát, így főként tűzhelyeket, hűtőket és mosógépeket gyártanak. A svéd életszínvonal elképesztő tempóban nő.

1947 – Elkészül az első Husqvarna fűnyíró.

1953 – Drombagen.

1954 – Érkezik a Red Mill motor.

1955 – Megkezdődik az ikonikus terepmotor, a Silverpilen, azaz Ezüstnyíl forgalmazása. Mindössze 75 kg. Teleszkópvilla, kétoldali hátsó rugóstag.

1959 – Elkészül az első Husqvarna motorosfűrész.

1959 – Először nyer a Motokrossz-világbajnokságon a Husqvarna. A 250-es gépet Rolf Tibblin terelgeti.

A hatvanas években befejezik a fegyverek gyártását, a részleget a Förenade Fabriksverken in Eskilstuna vásárolja fel.

1960 – Bill Nilson segédletével az ötszáz köbcentis géposztályban is világbajnok lesz a márka.

1962 – Leáll a kerékpárgyártás.

1971 – Bezár a nagy öntöde, csak apróságokat öntenek helyben, javarészt varrógépekhez. A cégnév Husqvarna AB-ra változik, a logót is megújítják.

1978 – A svéd Electrolux felvásárolja a márkát, és erdészeti, valamint kertészeti szárszámok gyártására fogja be az új alvállalatot. A motorkerékpár-gyártó részleg Odeshogba költözik át.

1986-87 – A Husqvarna motorkerékpár-gyártó részlegét megvásárolja az olasz Cagiva, így az MV Agusta Motor S.p.A. csoport részévé válik, a motorkerékpárok gyártása pedig átköltözik Varesébe.

1988 – A márka Svédországban maradt fejlesztői megalapítják a Husaberget.

1989 – Elkészül a márka utolsó puskája.

1995 – Az első napelemes robotfűnyíró.

2005 – Gerald Delepine egy SMR660-nal megnyeri az Szupermotó-világbajnokságot.

2006 – Az Electrolux leválasztja a Husqvarna céget (ez, ugye, nem a motorkerékpár-gyártás, hanem a szerszámgép stb.)

2007 – A BMW megveszi a Husqvarna Motorcyclest. (93 000 000 € )

2011 – 11 243 eladott Husqvarna.

2012 – Januárban Husqvarna Group lesz a cég neve. Jön a BMW F 800 GS alapokra épülő Husqvarna Nuda 900 és 900 R.

2013 – A Pierer Industries AG (a Husaberg tulajdonosa) megvásárolja a Husqvarna Motorcyclest.

A szerszámgép üzletág a a világ egyik legnagyobbja, robotfűnyírót, kerti traktort és motoros fűrészt egyaránt értékesítenek. Öntözőrendszerek terén piacvezető Európában, több mint 100 országban forgalmazzák termékeiket.

Husqvarna-eredmények:

14 (v. 15) Motokrossz-világbajnoki cím

25 Enduró-európabajnoki cím

11 Baja 1000 győzelem

5 Szupermotó-világbajnoki cím

Jelentős alkotások:

1903 – A belga FN (Fabrique National) 133 köbcentis, egyhengeres, 1,25 LE-s motorját szerelik egy kerékpárba (Motorvelociped), 40-50 km/h végsebesség, kb. 40 kg, 700 korona, 150 dollár, csak a biciklire volt garancia, később 189 köbcentis, 2,0 LE-s verzió is volt (HK márka).

1907 – Két éven át NSU motort használtak, majd vettek erőforrásokat a svájci MotoSacochétól is.

1909 – 23 db Husqvarna motorkerékpár kel el.

1963 – Léghűtéses, egyhengeres, 250 köbcentis, kétütemű, négyfokozatú, króm-molibdén váz, 19 és 18 col kerék, 94,3 kg

1970 – Husqvarna 400 Cross – 396 cm3, egy henger, két ütem, kb. 40 LE. Ezzel megy Smith az On Any Sunday filmben, a tengerparton.

1971. augusztus 23. – Steve McQueen Husqvarnával ugrat a Sports illustrated magazinban.

1972 – Husqvarna 400 CR

1983 nyara – Husqvarna 510 TE, O váz, a világ legkönnyebb endurója, hatfokozatú váltó, 36 mm Dell’Orto, 140 wattos elektromos rendszer, két kulcsos első dobfék, automatikus és kézi dekompresszor, Husqvarna ITC hátsó felfüggesztés. 48 LE, 1460 mm tengelytáv, 125 kg menetkész tömeg, 250 kg legnagyobb megengedett össztömeg. Az 510 kódjelű folyadékhűtésű egyhengeres – a modern enduróerőforrások alapja.

1989 – WR 125 és 250 – 125: Marzocchi villa, új oldalidomok a tank és a hűtőradiátor mellett; a 250-es modell 240 és 260 változatban volt elérhető, WP telók, powerszelep, kétütem, hatfokozatú váltó, Excel kerekek – nagyon adta! 😉

1998 – TE610 – folyadékhűtésű, négyszelepes, egyhengeres, négyütemű, 45 mm Marzocchi, progresszív Showa központi hátsó rugóstag, DID lánc, Brembo fék, Dell’Orto PHM 40 DS, 577 köbcenti, hatfokozatú váltó

Husqvarnák 1910 és 1965 között:

1910 – Modell 65 – 275 cm3 – MotoReve

1927 – Modell 610 – 1000 cm3 –

1928 – Modell 25 – 175 cm3 – JAP

1929 – Modell 30 – 250 cm3 – JAP 250 Racer

1919-1934. – Modell 160-200 – 550 cm3 – Első saját motor (V2-es)

1932 – Modell 35 – 350 cm3 – Első saját egyhengeres motor

1933 – Modell 120 – 990 cm3

1938 – Modell 301 – 98 cm3

1940-1941 – Modell 22 – 98 cm3 – Änglavinge – Angyalszárny

1946-1949 – Modell 24 – 118 cm3 – Svartqvarna – Fekete malom

1950-1959 – Modell 27 – 118 cm3 – Rödqvarna – Piros malom

1950 – Modell 281 – 175 cm3 – Drömbågen – Győzelmi mámor

1955-1965 – Modell 32 – 123 cm3 – Blöjpilen – Pelenkanyíl (!?) Nem találtam más fordítás a Blöjre. Biztos valami kezdőknek szánt gép. Oder?

1955-1965 – Modell 282 – 175 cm3 – Silverpilen – Ezüstnyíl

1957-1958 – Modell 283 – 200 cm3 – Guldpilen – Aranynyíl

Husqvarnák 1965 és 1990 között:

1965 – 250

1966 – 250

1966 – 360 Motocross

1967 – 250

1967 – 250T Commando

1967 – 360 Viking

1968 – 250

1968 – 250T Commando

1968 – 360 Viking

1969 – 250

1969 – 360 cross

1969 – 360C sportsman

1969 – 400 cross

1970 – 250

1970 – 360 cross

1970 – 360C sportsman

1970 – 400 cross

1971 – 250

1971 – 360 cross

1971 – 360C enduro

1971 – 400 CR

1972 – 125 CR,WR

1972 – 250 CR

1972 – 250 WR

1972 – 360C enduro

1972 – 400 CR

1972 – 450 CR

1972 – 450 WR

1973 – 125 CR

1973 – 125 WR

1973 – 250 WR RT

1973 – 250 CR

1973 – 250WR

1973 – 360 WR RT

1973 – 400 CR

1973 – 450 CR

1973 – 450 WR

1974 – 125 CR

1974 – 125SC

1974 – 175 WR

1974 – 250 CR

1974 – 250 WR

1974 – 360 WR RT

1974 – 400 CR

1974 – 400 WR

1974 – 450 CR

1974 – 450 WR

1975 – 250 WR

1975 – 360 WR RT

1975 – 360 CR GP

1975 – 400 WR

1975 – 460

1976 – 125 CR GP

1976 – 250 CR

1976 – 250 WR

1976 – 360CR

1976 – 360WR

1976 – 360 Auto

1977 – 125 CR GP

1977 – 250 CR

1977 – 250 WR

1977 – 360 WR

1977 – 360 Auto

1977 – 390 CR

1978 – 125 CR

1978 – 250 CR

1978 – 250 WR

1978 – 250 OR

1978 – 390 CR

1978 – 390 WR

1978 – 390 OR

1978 – 390 AMX

1979 – 125 CR,WR

1979 – 250 CR

1979 – 250 WR

1979 – 250 OR

1979 – 390 CR

1979 – 390 WR

1979 – 390 OR

1979 – 390 ACC

1980 – 125 CR

1980 – 250 CR

1980 – 250 WR

1980 – 250 OR

1980 – 390 CR

1980 – 390 WR

1980 – 390 OR

1980 – 390 ACC

1981 – 125 CR

1981 – 125WR

1981 – 250 CR

1981 – 250 WR

1981 – 250 XC

1981 – 430 CR

1981 – 430 WR

1981 – 430 XC

1982 – 125 CR

1982 – 125 WR

1982 – 125 XC

1982 – 250 CR

1982 – 250 WR

1982 – 250 XC

1982 – 250 MP

1982 – 430 CR

1982 – 430 WR

1982 – 430 XC

1982 – 500 CR

1983 – 125 CR

1983 – 125 WR

1983 – 125 XC

1983 – 175 WR

1983 – 175 XC

1983 – 250 CR

1983 – 250 WR

1983 – 250 XC

1983 – 430 WR

1983 – 500 CR

1983 – 500 XC

1983 – 500 TC

1983 – 510 TE

1983 – 510 TX

1984 – 125CR

1984 – 125WR

1984 – 125XC

1984 – 250CR

1984 – 250WR

1984 – 250XC

1984 – 400 WR

1984 – 500CR

1984 – 500 WR

1984 – 500 XC

1984 – 500 AE

1984 – 510 TE

1984 – 510TX

1985 – 125CR

1985 – 125WR

1985 – 125XC

1985 – 250CR

1985 – 250WR

1985 – 250XC

1985 – 250WRX

1985 – 400 WR

1985 – 400 WRX

1985 – 500 CR

1985 – 500 XC

1985 – 500 AE

1985 – 500 TC

1985 – 510 TE

1985 – 510 TX

1986 – 125 Motocross

1986 – 125 Enduro

1986 – 125 CrossCountry

1986 – 250 Motocross

1986 – 250Enduro

1986 – 250 CrossCountry

1986 – 400 Enduro

1986 – 400 CrossCountry

1986 – 430 A-Enduro

1986 – 500 Motocross

1986 – 500 CrossCountry

1986 – 500 4S Motocross

1986 – 510 4S Enduro

1986 – 510 4S

1987 – 125 WR

1987 – 240 CR

1987 – 250 CR

1987 – 240 WR

1987 – 250 WR

1987 – 250 XC

1987 – 400 WR

1987 – 430 CR

1987 – 430 WR

1987 – 430 XC

1987 – 430 Auto

1987 – 500 CR

1987 – 500 XC

1987 – 510 TC

1987 – 510 TE

1987 – 510 TX

1988 – 125 WRK

1988 – 250 WR

1988 – 250 XC

1988 – 430 CR

1988 – 430 WR

1988 – 430 XC

1988 – 430 AE

1988 – 510 TC

1988 – 510 TE

1988 – 510 TX

1989 – 125 WRK

1989 – 240/250/260 WRK

1989 – 250 WMX

1989 – 250 WXE

1989 – 430 WR0

1990 – 430 WR

1975-76 – 175 GP

1981-82 – 420 AE

1981-82 – 420 AXC

Forrás:

Smith&Marton Automotive Press Agency

www.husqvarnamusem.se (Husqvarna Museum, Hakarpsvägen 1, SE-561 41 Huskvarna)

www.husqvarnagroup.com

www.husqvarna-motorcycles.com/heritage/

https://www.bmwblog.com/2012/04/01/a-company-profile-husqvarna-motorcycles/

http://www.husqvarna-motorcycles.com/es/good-old-times/1925-husqvarna-tour/

http://www.motorcyclespecs.co.za/model/husqvana/Husqvarna%20400%20cross.htm

https://www.husqvarnaoutlet.com/frame_engine_id_list

https://sv.wikipedia.org/wiki/Silverpilen_(motorcykel)

http://www.motorcycledaily.com/2013/05/husqvarna-the-strange-aftermath-of-the-sale-to-ktms-pierer/

http://www.geocities.ws/mikaelwerkelin/cucciolo2_86.html

http://www.husqvarna-club-norway.com

Moto Morini történet

Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

márc 072016

Image converted using ifftoany

MOTO MORINI s.r.l. a single-stakeholder company, subject to the Direction and Coordination of MMI S.A.
Via Beri, 24 – 27020 Trivolzio (PV) Italy, Capital stock € 20.000,00 – R.E.A. PV- 282365 C.F.-P-IVA 0750098096

Moto Morini-történet

1898 – Megszületik Alfonso Morini

1914 – Beáll a 8. Padovai Motorkerékpáros Egységbe.

1924 – Mario Mazzetti megalapítja az M.M. motorkerékpár-gyártó vállalatot, az ő versenyzőjeként kezd Alfonso Morini.

1927 – Alfonso Morini (1898. január 22. – 1969. június) és az MM 125 6 rekordot dönt meg Monzában, a Grand Prix of Nations futamain.

1933 – Az MM 175-tel sebességrekordot döntenek: 162 km/h.

1937 – Alfonso Morini elhagyja Mazzettit és megalapítja a Moto Morinit (Malvasia, Bologna). Ekkor az MM 85 emberrel dolgozik és 500 motort gyárt évente, 1957-ben megy csődbe. Hogy ne legyen az MM konkurenciája, háromkerekű járműveket gyárt (350 és 500 cm3, pl. Moto Morini M610 kardános!), aztán a világháború alatt haditermékeket kell készítenie a műhelynek. Alumíniumöntvényeket repcsikhez.

1943 – Lebombázzák a gyáregységet.

1946 – Beindul a motortervezés- és gyártás. Első modell T125. Az egyhengeres, kétütemű, háromfokozatú váltóbal kínált típus a DKW RT 125 műszaki megoldásait másolja. A gyár átköltözik a Via Bertire.

1948 – Raffaele Alberti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát. T125 Sport – 4,5-5,75 LE,

1949 – Új motor. 125 köbcenti, négyütemű, DOHC. 52×58 mm, 12 LE/9000 f./perc, később tuningolták, 1952-ben már 16 bhp/9500 f./perc. A Mondial 125-be kerül. A korábbi gyakorlatban ez nem kétnyerges, hanem egy hosszú ülés van rajta. Umberto Masetti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát.

1949-1950 – A Mondial uralja a nemzetközi versenypályákat.

1952 – Nemzetközi sikerek. Emilio Mendogni a Nations Grand Prix-t és a Spanyol GP-t is megnyeri.

1953 – Érkezik a Morini 175. Hatalmas siker, nagyon megbízható.

1955 – Új modell születik: a Rebello. A Via Bergamira költözik a cég.

1955 – Moto Morini Settebello – korának egyik legfejlettebb sportmotorja.

1956 – Moto Morini 250 GP – tuningolják, 1959-ben már 32 lóerőt tud 10 500-as percenkénti főtengelyfordulatnál.

1956 – Sbarazzino – ez váltja a T125-öt. 98 cm3, négyütem

1959 – A 250 GP-vel Modenában is Imolában is nyernek.

Hatvanas évek

Már sportmotoros gyártóként definiálják magukat. A Corsasro Veloce a fiatalok álma. Amerikában is értékesítenek, és jól megy!

1961 – Elkészül az első 175 Settebello „aste corte”. Giacomo Agostini verseny vele. ’61-ben második Hillclimb Trento-Bondonén, 1962-ben első.

1963 – Majdnem megnyerik a világbajnokságot. A nyeregben Tarquinio Provini. Elképesztően jól mennek, csupán csak kilenc ponton múlik, pedig olyan ellenfelekkel küzdenek, mint a Honda vagy a Benelli. Jim Redman nyer a Hondával. Mindketten négy-négy futamot nyernek.

1966 – Corsair 100, 125 és 250 DC

1968 – Megnyerik a Hatnapost Svédországban egy Corsaro 125-tel.

1969 – Meghal Alfonso Morini. A boltot lánya, Gabriella veszi át.

Sbarazzino 100, Corsaro Veloce – sok modell alapjaként szolgált

Corsarino átiratok – Z, ZZ, ZT, Scrambler és Super Scrambler (1963-tól 1977-ig) Hivatalosan segédmotoros kerékpárnak (mopednek) számított, de duplabölcsős vázzal és négyütemű motorral került a boltokba, így remek vételnek számított, imádták a fiatalok.

Hetvenes évek

Ekkor jött a márkát újra felvirágoztató Mr. Franco Lambertini tervező. Korábban a Ferrarinál dolgozott.

1971 – Milánói Motorkiállítás, új motor. V2, 72 fokos hengerszög, tolórúd, szelephimba, vezérműszíj (elsőként motorkerékpár-erőforrásban). Lambertini tervezte, Franco és Gino Marchesini készítette el. Heron hengerfej.

1972 – Moto Morini 3 1/2 és Corsaro Super Scrambler

1974 – Moto Morini 3 1/2 Sport

1975 – 125H hatfokozatú váltoval – nem lett sikeres

1977 – Új motor. 500-as név, de csak 479 cm3.

1978 – 250T Mono – nem lett sikeres

A 350 köbcentis motor moduláris rendszerű volt, könnyedén lehetett belőle bármit csinálni. Például: 500 GT, 500 Sport és Sei-V.

Nyolcvanas évek

Nem ment túl jól a bolt, a dolgozókkal is volt gond.

1981 – Camel 500

1982 – Moto Morini 500 Turbo – két évet és 110 ezer kilométert tesztelték. 18 psi 5500 f./percnél.

1983 – Kanguro 350

1986 – Excalibur 350 és 500. A Harley-Davidson érdeklődött a modell iránt, de nem volt pénzük megvásárolni a licencet.

1987 – Gabriella eladja a márkát a Cagivának. A Cagiva saját vázába teszi a 350-es motort, így jön létre a Moto Morini Dart. Lambertini tervez egy 750-es, folyadékhűtésű motort is, de jobb lesz, mint a márka által akkoriban birtokolt Ducati 900-as motorja, ezért nem folytatják a projektet. Lambertini elhagyja a gyárat.

1989 – Coguaro Enduro 300 és 500 és egy cruiser: New York

1996 – A Texas Pacific Group megveszi a Moto Morinit és a Ducatit.

1999 – Franco Morini, Alfonso unokatestvére visszavásárolja a céget.

2003 – Franco Morini és a Berti család ismét feltámasztja a márkát.

2005 – Corsaro 1200.

2007 – A Morini család megveszi a Berti család részvényeit.

2008 és 2009 – Frank Zenatello megnyeri az Italian Roadster kupát a Corsaróval.

2009 – Újabb pénzügyi gondok. Paolo Berlusconi, a miniszterelnök bátyja, a Garelli tulajdonosa is érdeklődik a márka iránt.

2011-ben ként milánói befektető, Ruggero Massimo Jannuzzelli és Sandro Capotosti (Eagle Bike néven új vállalatot alapítanak a célra) 2,5 millió dollárért megvette a márkát és újra megnyitotta a gyárat.

2012 – Újra termel a gyártósor.

Corsarino

1963 V és Z – utóbbi volt sikeresebb, előbbi főként hölgyeknek készült (1969 modellfrissítés)

Z tengelytáv 1120 mm, csupán 55 kg.

1968 ZT – Olyan, mint a Z, csak a kormány és a nyereg más, plusz van csomagtartó.

1965 – ZZ – sportos kivitel, eleinte három-, majd négyfokozatú váltóval

1966 – Scrambler

1970 – Super Scrambler

Volt 60 köbcentis változat is az amerikai piacra.

1970 – V, Z és ZT leköszön

A http://www.motomoriniclub.nl oldalról:

Moto Morini Dart 400

1987-es Milánói Motorkiállításon mutatkozott be

350 K2 helyére érkezett

1988-1990

344,16 cm3

Cagiva Freccia C9 átdolgozott idomzata

34,5 lóerő/8500 f./perc, 175 km/óra

hatfokozatú váltó

1000 készült

400 köbcentis változatok mentek a japán piacra

72 fokos hengerszögű V2

Heron hengerfej

Elöl Marzocchi 35 mm, 150 mm rugóút

Hátul Marzocchi PBS2 állítható központi rugóstag, 150 mm rugóút

1×300 mm Brembo

4,9 l/100 km

Moto Morini Camel 500

Massimiliano Valentini, Leandro Gagliotti Gianni Ceccarelli indult vele a Dakaron.

http://www.motomoriniclub.nl/valentini.html

Az Egyesült Királyságban Sahara néven futott. 72 fokos V2, Héron hengerfej,

X7 változat, 507 cm3, hatfokozatú, 21 literes Párizs-Dakar tank

Moto Morini 500 Camel MK1 – 1981

Léghűtéses, négyütemű, 72 fohe V2, vezérműszíj, egy vezérműtengely, tolórúd, hengerenként két szelepes

478 cm3

69,0 x 64,2 mm

Sűrítési viszony 11,2:1

2x Dell’Orto VHBH 26BS karburátor

39 LE/7400 f./perc

Hatfokozatú, lánc

Marzocchi Piffero teleszkópok

Lengővilla állítható Marzocchi rugóstagokkal

140 mm dob

3.00-21

4.00-18

137 kg

Moto Morini Corsaro 1200

A Marabese Design tervezte

2005-től 2009-ig gyártották, majd 2012-től újra (?)

87 fokos, négyütemű Bialbero CorsaCorta motor hajtja

Vetélytársak: Ducati Streetfighter, Ducati Monster S4/S4R, Triumph Speed Triple

1187 cm3, 140 LE, 123 Nm, elektronikus üzemanyag-befecskendező, hengerenként négyszelepes, négy vezérműtengely, hatfokozatú váltó, 17 col elöl és hátul, 2×320 mm Brembo, 220 mm Brembo, 50 mm Marczocchi

Váz azonos beszállító, mint Ducati

Modelltörténet (nem megerősített):
2004 – Első változat, 120 LE
2006 vagy 2007 – Ráncfelvarrás, új motorvezérlő, 140 LE, cserélt kondik, relék

Moto Morini 500 Turbo

OHV, négyütemű, turbófeltöltő

69 x 64 mm

478 cm3

Dellorto karburátor PHB36BS

Szárazkarter 3 liter

Elektronikus üzemanyag-befecskendező

70,5 BHP/8300 f./perc

64,5 Nm/5600 f./perc

12V, 180W generátor

Hidraulikus teleszkópok 13,97 cm rugóút

Állítható gáztöltésű rugóstagok 10,16 cm rugóút

2 x 260mm tárcsafék

1 x 260mm tárcsafék

100/90V18 Pirelli

120/90v18 Pirelli

182,79 kg

226 cm hosszúság

145 cm tengelytáv

4,5 l/100 km városi üzemanyag-fogyasztás

202,77 km/h végsebesség

Moto Morini modellek ezidáig:

125 Turismo

125 Sport

125 H

125 T

250 T

250 2C(J)

175 Briscola

175 Turismo

175 GT

175 Settebello

175 Super Sport

175 Tresette

175 Tresette Sprint

3½ Turismo

3½ Sport

3½ GT

350 K2

Dart 350

Dart 400

Corsaro 1200 (1187 cm3) 2005 – 2010

Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3) 2006 – 2010

Corsaro 1200 Avio (1187 cm3) 2008 – 2010

9 ½ (1187 cm3) 2006 – 2010

1200 Sport (1187 cm3) 2008 – 2010

Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3)

1200 Rebello Giubileo (1187 cm3)

Granpasso (1187 cm3)

Scrambler (1187 cm3)

Források:

http://www.motomoriniclub.nl – jó

http://www.motomoriniclub.com – nagyon jó

http://www.morinispecial.it – legjobb!

http://www.motomorinimotorcycles.eu

http://www.compton.vispa.com/morini/index.htm

https://rideapart.com/articles/moto-morini-back-sort

http://www.lifeinitaly.com/motorcycle/moto-morini-1

http://www.desertpistons.com/1980-morini-camel-valentini/

http://www.ilcorsarino.it/

https://en.wikipedia.org/wiki/Moto_Morini

és még sok más…

Giorgetto Giugiaro életrajza

Autó, Életrajz, Érdekesség, Statisztika, Történelem, Versenysport a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

febr 092016

Giorgetto Giugiaro életrajza

1938. augusztus 7. – Garessióban született (Piedmont és Liguria között). Apja festő volt.

1952 – Torinóba költözött, Golia karikaturista dizájniskolájába járt.

1955 – Az iskola után Dante Giacosa, a Fiat 500 atyja felkérte, hogy dolgozzon a Fiatnál. A Fiat Special Vehicles Styling Centerben ténykedett Mirafioriban, de feletesse nem mutatta meg terveit a vezetőségnek. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével.

1959 – Megmutatta rajzait Nuccio Bertone, aki felvette, sőt első rajzát eladta az Alfának. Így született az Alfa Romeo 2000 (később 2600), Giugiaro első autója.

1960 – Besorozták, de Bertone bérelt neki egy lakást, ahol dolgozhatott, ha nem volt szolgálatban. Itt született az Alfa Romeo Giulia GT terve és az első Ferrari Bertone kasztnival. Alpinista volt.

1961- Megjelenik a második nagy szériában gyártott GG-modell, a BMW 3200CS.

1962 – Újabb legendás modellek látnak napvilágot: Nucio Bertone saját Ferrari 250GT és két sorozatgyártású gép: a Simca 1000/1200 S és az Iso Rivolta GT 300/340.

1963 – GG feleségül veszi Maria Teresa Serrát.

1964 – Elkészül Giorgetto kedvenc Alfája, a Canguro és egy Ford Mustangot is Automobile Quarterly magazin számára.

1965 – Megszületik GG fia, Fabrizio. A kis trónörökös a – a Fiat 850 Spider világpremierjének is otthont adó – Genfi Autószalon közben érkezik a világra.

1966 – Bertone felveszi Marcello Gandini formatervezőt, ami nem igazán tetszik Giorgetto Giugiarónak, ezért átigazol a de Tomaso által működtetett Ghiához. A De Tomaso Mangusta Giugiaro tervei alapján készül el.

1967 – Lezárul a Ghiás időszak.

1968. február 13. – Giorgetto Giugiaro és Aldo Mantovani megalapítja az Studi Italiani Realizzazione Prototipi S.p.A-t.

1968-71 – Megszületik Giorgetto Giugiaro lánya, Laura (ma rendezvényszervező Milánóban), és olyan gépeket kap a világ, mint a Bizzarrini Manta, az Alfa Iguana, a Maserati Bora és az Alfasud szedán. A tervek a Volkswagent irányító Kurt Lotz figyelmét is felkeltik.

1971 – A Volkswagen együttműködési szerződést ír alá az Italdesignnal, de Rudolf Leiding, a Vw új vezérigazgatója a Golfot kivéve minden projektet lelő, mondván, úgysem lennének sikeresek.

1972 – A nyár során egy Ferdinand Piech névre hallgató gyakornok helyezkedik egy Giugiarónál. Piech azt jósolja, hogy a Golf kudarc lesz.

1973-76 – Hét szériagyártású modellt vet papírra a mester: VW Passat, Scirocco és Golf, Alfa Romeo Alfetta GT és Alfasud Sprint, Hyundai Pony, Maserati Quattroporte és Lotus Esprit. Giorgetto Giugiaro szerint a Golf volt pályafutásának legfontosabb modellje, formája pedig a De Tomaso Mangusta vonalait örökölte.

1978-79 – Lancia Megagamma és BMW M1 – csak utóbbi kerül sorozatgyártásba, előbbi viszont megteremti az egyterűek kategóriáját.

1980 – Megálmodja a Fiat Pandát, ami oly’ sikeresnek bizonyul, hogy 23 évig marad gyártásban.

1981 – A Vissza a jövőből filmek sztárját, a De Lorean DMC12-őt is Giorgetto Giugiaro tervezi, miként az Isuzu Piazza/Impulse kupé is eljut a szériagyártásig.

1983 – Újabb ikon a mester tollából: a Fiat Uno. A Fiat legnagyobb sikere volt ez a modell.

1984 – Mozgalmas év. Jön a Lancia Thema alapokra épülő Saab 9000, az Isuzu Gemini (Chevrolet Spectrumként is forgalmazták), a Seat Ibiza, három Lancia koncepcióautó, valamint a Lotus Etna és Ford Maya tanulmányautó.

1985-86 – Egyre több szériagyártású modellt tervez az iroda, dolgozna a Machimotónak, az Oldsmobile-nak és a VW-nek is. Közben elkészül a Merkur XR4Ti és a Ford Escort kabrió.

1987-88 – Az Eagle Premiert negatív kritikák érik, de jönnek az egzotikus gépek, mint az Aztec, az Aspid és az Asgard.

1989-1991 – A Lexus GS300 és Subaru SVX borzolja a kedélyeket, utóbbi nem lesz nagy siker.

1995-1996 – Bemutatkozik a Lamborghini Cala, a Gallardo elődje, valamint a Daewoo Lanos. Fabrizio Giugiaro formatervezési igazgatóvá lép elő.

1998 – Az Italdesign nevet vált és Italdesign-Giugiaróként fut tovább. Bedől a Bugatti, holott a Giorgetto Giugiaro alkotta EB118 palettán volt.

2001 márciusában bekerül a European Automotive Hall of Fame-be.

2003 – Debütál az Alfa Romeo Brera koncepcióautó. Sok részletét Jean-Paul Oyono, a Zagato munkatársa tervezi.

2003 – Az Italdesign is beszáll a Lamborghini Gallardo tervezésébe.

2004-2005 – Az Alfa 156, a Fiat Croma és a Grande Punto a két év termése.

2006 – A második Mustang Giugiarótól. Fabrizio rajzolja az autó nagyját.

2008 – A Suzuki SX4 is Italdesign-alkotás.

2010 – A Volkswagen csoport kötelékébe tartozó Lamborghini Holdings felvásárolja a Italdesign-Giugiaro 90,1
százalékát. 800 fő dolgozik a cégnél.

2015. június 28-án az Audi felvásárolta a maradék kötvényeket, ezzel egyidejűleg Giorgetto és Fabrizio Giugiaro elhagyta a céget, hogy „több idejük legyen magánjellegű dolgokra”.

Giorgetto Giugiaro videóinterjú itt.

Nagyon szeret triálmotorozni, kirándulni.

Legőrültebb tervei (Top Gear-válogatás)

1976 – New York taxi

1982 – Italdesign Capsula

1986 – Italdesign Machimoto (Golf II. 1.8)

1988 – Italdesign Aztec

1992 – Italdesign Colombus

Giorgetto Giugiaro által tervezett autók (kb. 60 millió példányt adtak el):

Alfa Romeo

2600 Sprint (1961)

Giulia Sprint GT/GTV (1963)

Canguro tanulmányautó (1964)

Iguana tanulmányautó (1968)

Caimano tanulmányautó (1971)

Alfasud (1972)

Alfetta GT/GTV (1974)

Sprint (1976)

Brera tanulmányautó (2002)

156 második generáció (2003)

Visconti tanulmányautó (2004)

159/159 SW (2005)

Brera (2005)

American Motors

Eagle Premier (1987)

ASA

1000 GT (1962)

Aston Martin

DB4 GT Bertone ‘Jet’ (1961)

Audi

80 (1978)[5]

BMW

3200 CS (1961)

BMW Spicup tanulmányautó (1969)

M1 (1977)

Nazca M12 tanulmányautó (1991)

Nazca C2 tanulmányautó (1992) (ez Giorgetto Giugiaro kedvence)

Nazca C2 Spider tanulmányautó (1993)

M1 Homage Concept (2008)

Bugatti

EB 118 (1998)

EB 218 (1999)

Buick

Park Avenue Ultra (1989-1990 ülések)

Cadillac

Sixty Special (1989-1993 ülések)

Daewoo

Lanos (1996)

Matiz (1997)

(Fiat Cinquecento Lucciola)

Leganza (1997)

Magnus (2000 és 2003)

Kalos hatchback (2002)

Lacetti hatchback (2004)

De Tomaso Mangusta (1966)

DeLorean Motor Company

DMC-12 (1981)

Ferrari

250 GT SWB Bertone (1960)

Ferrari GG50 (2005)

Fiat

850 Spider (1965)

Dino Coupé (1967)

Panda (1980)

Uno (1983)

Croma (1985)

Punto (1993)

Palio/Siena (2001)

Croma (2005)

Grande Punto (2005)

Sedici (2005)

Ford

Ford Mustang tanulmányautó (1966, 2006)

GreenTech Automotive (2008)

MyCar NEV[dead link]

FSO

Polonez (1978)

Gordon-Keeble

GT (1960)

Hyundai

Pony (1974)

Excel (1985)

Sonata (1988)

Stellar (1982)

GreenTech Automotive

GreenTech MyCar (2003)

Iso Rivolta

Rivolta IR 300 (1961)

Grifo (1963)[6]

Fidia (1967)

Isuzu

117 Coupe (1968)

Piazza/Impulse (1981)

Italdesign

Aztec tanulmányautó (1988)

Quaranta tanulmányautó (2008)

Lamborghini

Marco Polo tanulmányautó (1982)

Calà tanulmányautó (1995)

Lancia

Megagamma tanulmányautó (1978)

Delta (1979)

Prisma (1982)

Thema (1984)

Lexus

GS (1993)

Lotus

Esprit (1972)

Etna tanulmányautó (1984)

Maserati

Ghibli (1966)

Bora (1971)

Merak (1972)

Quattroporte (1976)

3200 GT (1998)

Maserati 4200 Coupé (2002)

Spyder (2002)

Mazda

Mazda Familia (1963)

Mazda Luce (1965)

Porsche

Tapiro tanulmányautó (1970)

Proton Emas tanulmányautó (2010)

Renault

21 (1986)

19 (1988)

Saab

600 (1980)

9000 (1984)

SEAT

Ibiza (1984)

Málaga (1985)

Proto T & TL tanulmányautó (1989-1990)

Proto C tanulmányautó (1990)

Toledo (1991)

Córdoba (1993)

Ibiza (1993)

Toledo (1998)

Simca

Simca 1000 Coupé (1962)

Simca 1200S (1967)

Skoda 720 tanulmányautó (1972)

SsangYong

Korando (2010)

Subaru

Alcyone SVX (1991)

Suzuki

Cervo (1977–1982)

Carry (1969)

SX4 (2006)

Toyota

Alessandro Volta tanulmányautó (2004)

Volkswagen

Passat (1973)

Golf (1974)

Scirocco (1974)

Jetta (1979)

W12 Coupe & Roadster concept cars (1997)

Zastava

Yugo

Florida (1988)

Források:

Automobilemag.com

Autonews.com

Nyitókép: www.carmagazine.co.uk

Wikipedia

Older Entries