Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles

 Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport   Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 272015
 

A Ducati Motor Holding S.p.A. története:

1926 – A Ducati család és pár bolognai befektető megalapítja a Società Radio Brevetti Ducati céget, ami Adriano Ducati találmányán (ACD antenna – 1924) alapuló alkatrészeket gyártott rádiókhoz. Első termékük a Manens kondenzátor volt, ami akkor siker lett világszerte, hogy a cég gazdasági helyzete megszilárdult, sőt fejlődni is tudott.

A gyárat alapvetően a három fivér, Adriano, Bruno és Marcello Ducati alapította, de édesapjuk, Antonio Cavalieri Ducati is ott volt a befektetők között, s aktívan részt vett a vállalatirányításban is.

1931 – A villa Lydiába költözik a család és a vállalat központja is itt kap helyet,

1935. június 1. – Leteszik az új gyár alapkövét Borgo Panigale -ban (Bologna egyik kerülete). Az új üzemegység rendkívül fejlett. Közben a – még mindig rádióalkatrészekkel foglalkozó – cég dinamikusan fejlődik, irodát nyitnak Londonban, Párizsban, New Yorkban, Sydney-ben és Caracas-ban.

1944. október 12. – Lebombázzák a gyárat.

1946 – Megjelenik a gyár első motorja a Cucciolo (kutyácska). Eleinte dobozban, kerékpárokhoz adták, aztán kapott saját vázat, amit a repülőgépekre szakosodott Caproni in Trento tervezett saját szabadalmai alapján.

1947 – Glauco Zitelli versenyeken indul a Cucciolóval.

1948 – Az Egyesült Államokban is elkezdik forgalmazni a Cucciolót.

1949 júliusa – Elkészül a Ducati első teljes értékű motorkerékpárja, a Ducati 60.

1952 – Elkészül a vállalat első robogója, a Cruiser (175 cm3, elektromos önindító, automatikus váltó)

1953 – Cruiser 98 cm3 – a fapados kivitel. Idővel 125-re módosították.

1954. május 1. – Fabio Taglioni a Ducatinál helyezkedik el. Az imolai műszaki iskola tanára volt korábban. Avantgárd és nonkonformista  volt.

1954. szeptember – Napvilágot lát Taglioni első ötlete, a Ducati Gran Sport “Marianna”.

1955-1957 – A Marianna az endurance versenyek koronázatlan királynője lesz.

1956 – Taglioni megtervezi az első Gran Premio 125-öt. Ebben már Desmodromic szelepvezérlési rendszer dolgozik.

1956. november – A Borgo Panigale-i gyártó 46 sebességrekordot dönt meg Monzában a Ducati Siluróval.

1957 – A Milánói Motorkiállításon bemutatkozik a Ducati Tourist 174, a Special, a Sport és az America.

1958 – Kiszélesedik a Desmo-választék – immáron a soros, kéthengeres erőforrást is Desmodromic szelepvezérlés teszi hatékonyabbá. Jön a 200 köbcentis Elite.

1960 – Első versenycsapat.

1962 – Elindul a Scrambler 250 értékesítése az Egyesült Államokban.

1963 – Taglioni elkészíti az Apollo prototípusát. Ez volt az első 90 fokos hengerszögű Ducati motorkerékpár.

1965 – Debütál a bivalyerős Ducati 250 Mach 1. 171 km/óra volt a végsebessége.

1968 – Elkezdődik a Ducati Scrambler forgalmazása Olaszországban. Jön a Ducati 450 Mark 3D – végsebessége meghaladta a 170 km/órát.

1969 – Kibővül a gyár, érkezik az 500 GP és a 750 GT.

1972. április 23. – Paul Smart megnyeri az Imola 200 Miles-t.

1975 – Franco Uncini egy 750 SS Desmo nyergében megnyeri az Olasz bajnokság sorozatgyártású motorkerékpároknak kiírt versenyét.

1978 – Hailwood és a Ducati 900 Supersport megnyeri a Tourist Trophy-t.

1979 – Jön az új Ducati blokk, a Pantah. Először 500-as majd 600-as változatban. A Pantah 500-nál alkalmaztak elsőként szíjhajtást és Trellis-vázat.

1983 – A Claudio and Gianfranco Castiglioni felvásárolja a céget, s ezzel a Cagiva Group tagjává válik.

1988 – Elkezdődök a Ducati 851 forgalmazása.

1990 – Elsőként nyer a márka a WSBK-n. A Ducati 851 volt az első kéthengeres, amit négyszelepes Desmoquattro vezérléssel láttak el.

1993 – Elindul hódító útjára a gyár legsikeresebb modellje, a Monster.

1993. november – Lehull a lepel a Ducati 916-ról.

1996. szeptember – Hiába a sok győzelem, a Cagiva nem tudta stabilizálni a Ducatit, ezért eladta az amerikai Texas Pacific Groupnak.

1998 – A 916 összlökettérfogata 996 köbcentire nő. Az első World Ducati Week – 10 ezer Ducati-rajongó vesz rész rajta.

1999 – Carl Fogarty a 996 nyergében megnyeri negyedik és egyben utolsó Superbike vb-címét.

1999. március 24. – A Ducati Motor Holding megjelenik a New York-i és Milánói tőzsdén.

2003 – A márka debütál a MotoGP-ben. Loris Capirossi Catalunyában futamgyőzelmet szerez.

2007 – Casey Stoner is a Ducati megnyeri a MotoGP World Championship bajnoki címét és a konstruktőrök kupáját.

2012. július 19. – Az Automobili Lamborghini S.p.A. (AUDI AG) felvásárolja a céget.

 

Főbb Ducati modellek

Negyvenes évek

image_Cucciolo
Ducati Cucciolo
1945 – 1955
 
 
 

Ötvenes évek

image_Cruiser
Ducati Cruiser
1952 – 1954
 
 image_Ducati 98Ducati 98
1952 – 1962
 
image_Marianna
Ducati Marianna
1955 -1957
 
image_125 Desmo
Ducati 125 Desmo
1956 – 1959
 
image_SiluroDucati Siluro
1956 – 1956
 
image_Elite 200
Ducati Elite 200
1959 – 1965
 
 

Hatvanas évek

image_250 Twin
Ducati 250 Twin
1960 – 1960
 
image_Scrambler
Ducati Scrambler
1962 – 1978
 
image_Apollo
Ducati Apollo
1963 – 1963
 
image_Mach 1
Ducati Mach 1
1963 – 1966
 
image_Mark 3
Ducati Mark 3
1967 – 1975
 
 

Hetvenes évek

image_500 GP
Ducati 500 GP
1971 – 1972
image_750 GT
Ducati 750 GT
1971 – 1978
 image_750 ImolaDucati 750 Imola
1972 – 1973
 image_750 SS  Ducati 750 SS
1973 – 1974
 image_900 Super Sport Desmo Ducati 900 Super Sport Desmo
1975 – 1982
 image_900 SS TT IOM 1978Ducati 900 SS TT IOM
1978 – 1978
image_900 MHRDucati 900 MHR
1979 – 1985
 
 
plusz: image_PantahDucati Pantah
1979 – 1983
 

Nyolcvanas évek

image_TT2
Ducati TT2
1980 – 1983
 
image_750 F1
Ducati 750 F1
1985 – 1988
 
image_750 F1 Special
Ducati 750 F1 Special
1986 – 1988
 
image_750 Paso
Ducati 750 Paso
1986 – 1988
 
image_851
Ducati 851
1988 – 1990
 
image_851 SBK
Ducati 851 SBK
1988 – 1990
 
image_906 Paso
Ducati 906 Paso
1988 – 1990
 
 

Kilencvenes évek

image_851 SBK ’90
Ducati 851 SBK ’90
1990 – 1991
 
image_907 I.E.
Ducati 907 I.E.
1991 – 1992
 
image_888 SBK ’92
Ducati 888 SBK ’92
1992 – 1993
 
image_Monster
Ducati Monster
1993 -2011
 
image_Supermono
Ducati Supermono
1993 -1995
 
image_916 SBK
Ducati 916 SBK
1995 – 1997
 
image_996 SBK
Ducati 996 SBK
’98-2000
 
 
 
 

A 851-es motor

1988-ban mutatták be. 94 LE/ 9000 f./perc, folyadékhűtésű, nyolcszelepes, 90 fokos hengerszögű, Massimo Bordi tervezte a Cosworth-szal közösen, ez már hengerenként négyszelepes Desmodromic vezérlésű. A francia Raymond Roche ezzel a motorral nyerte a Ducati első bajnoki címét World Superbike Championship-ben. Először 888, majd 916 köcire növelték, jelenleg pedig 1198 köbcentis formában fot, Testastretta néven.

 

Cucciolo

1946-1958

Négyütemű, kerékpárokra szerelhető blokk. Aldo Fardinelli tervezte a SIATA-nál (Societa Italiana per Applicazioni Tecniche Auto-Aviatorie)  1994-ben lett kész a prototípus. Olyan volt a hangja, mintha ugatani, innen kapta a nevét. Mindössze 7,7 kiló volt és mindössze 1,29 l/100 km volt az üzemanyag-fogyasztása.1946. július 26-án kezdték forgalmazni. A SIATA nem bírta kapacitással, ezért felkeresték a Ducatit. A bolognai cég évente 25 ezer darabot gyártott a csúcsidőszakban. 1952-re már túl voltak a 200 ezer példányon, ekkor rukkolt elő a Ducati a saját vázzal. Ebbe tették bele az immáron háromfokozatú váltóval társított erőforrást, s hozták létre a Ducati 48-at, az 55E-t és az 55R-t. Előbbinél a tank a váz része volt, hátul lengővilla tartotta a kereket. Később 60, majd 65 köbcentire növelték a hengerűrtartalmat, így jött a 60, a 60 Sport, a 65 Sport, a 65T, a 65 TL és a 65TS. A motor helyét az 1952-től gyártott 98 vette át, ez 1958-ig volt kínálatban. A 250 SC versenyváltozatnál volt először duplabölcsőváz. A spanyol Mototrans egészen 1974-ig gyártotta ezt a blokkot.

 

Mach 1

1965-1969

Négyütemű, egyhengeres, 248,5 köbcenti, 10:1 kompresszió, Dell’Orto SS29 karburátor (máshol SS1-et ír, nyitott torok), 24 LE, 18 kW/8500 f./perc, ötfokozatú, olajfürdő kuplung, acél bölcsőváz, teleszkópvilla elöl, lengővilla hátul, állítható rugóstagok, elöl 180, hátul 160 mm dobfék. 1350 mm tengelytáv, 760 mm ülésmagasság, 116 kg súly. Mike Rogers TT-t nyert vele. Elődje a 140 km/órára képes Diana volt (ezt Angliában Daytonaként forgalmazták). 171 km/óra volt a végsebessége. Alumíniumfelnikre ültették. A 175 köbcentis, SOHC-vezérlésű motorból fejlesztették. A vállalat eleinte „keskeny” forgattyúházas blokkokat gyártott, még ez is közéjük tartozott. Akkor ment a levesbe, mikor áttértek a széles forgattyúházra. A Diana Mark 3-as blokkját kapta. A fennmaradt példányokat nagyjából 3,5-4 millió forintért kínálják a tulajdonosok.

 

Desmosedici RR

2007-2008

A MotoGP versenymotor utcai változata, 2006-ban mutatták be, összesen 1500 darabot adtak el. Az RR azt jelenti Racing Replica. Ára 40 ezer angol font volt, azaz nagyjából 16-17 millió forint. Ebben három év garancia is benne foglaltatott, továbbá egy versenykit, amiben kipufogórendszer, szponzormatrica és verseny-ECU is benne foglaltatott. 90 fokos hengerszögű, négyhengeres, Twin Pulse gyújtássorrend, folyadékhűtésű, DOHC-vezérlésű, Desmodromic, titánszelepek, fogaskerék-hajtású vezérlés, 989 köbcenti, 147,1 kW, 200,056 LE/13 800 f./perc, 116 Nm/10 500 f./perc, négy 50 millis Magnetti Marelli, hatfokozatú váltó, nyomatékhatárolós tengelykapcsoló, szénszálas idomzat, króm-molibdén váz, Öhlins telók (FG353 PFF, 43 mm), Marchesini kerekek, alumíniumötvözet tank (15 L), Brembo Monoblock 4 dugó, 320 millis tárcsa, hátul 240, két dugó, 171 kg száraz tömeg. 307 km/óra, 5,53 másodperc 160 km/órára.

 

Multistrada

2003-tól

Pierre Terblanche tervezte, aki egykoron a Cagiva Gran Canyont is. 2003-ban jött az 1000DS, 2005-ben a 620, 2007-ben pedig az 1100 és 1100S. A 2003-as modell nagyon kényelmetlen volt, nem volt jó a szélvédelem, a üzemanyagszint-mérő nagyon pesszimista volt, azt jelezte, már akkor 10 lityi van. 2005-től 1000DS S, ami Showa helyett Öhlins futóművel, fekete kerekekkel és szénszálas takaróelemekkel, szélesebb alumíniumkormánnyal érkezik. 2007-től már 1100-as, plusz 6,8 Nm. A 620-ast leveszik a palettáról. A Showa helyett Marzocchi és Sachs rugóstagok kerülnek fel, nedves kuplung helyett száraz. 2008-tól már a 1098 stílusában fut. 2009 Milánóban bemutatkozik a Multistrada 1200.  Fel is szentelték. A 1198 blokkját kapta. 110 kW, 118,6 Nm, nedves kuplung, Marzocchi 50 mm, Brembo négy dugó, 2x320mm, ABS, 189 kg, 20 literes üzemanyagtartály.

 

Monster

1993-tól

Miguel Angel Galluzzi a 851/888 vázát társította a 900 köbcentis, hengerenként kétszelepes hajtóművel, és elnevezte „Il Mostrónak”, azaz a szörnynek. Kedvező árú motort akartak, ezért a Monster afféle alkatrészmix lett, a már létező modellek összetevőiből. 2001-ben jött az S4, amiben már nem a Pantegg kétszelepese dolgozott, hanem a 916-ös, négyszelepes, folyadékhűtésű. 2003-ban a 750-es 800-as, a 900 pedig 1000-es lett, ugyanakkor az S4 S4-ré vált, és 996 blokkot kapott.

Ducati Monster történet, Ducati Monster history

1993 – Monster 900 – M900 – Ez volt az első.

1994 – Monster 600 – M600
1994 – Monster 400 – M400, ugyanaz, mint a 600-as, de főtengely forgattyúkarjai rövidebbek és kisebb a dugattyúk átmérője 42 LE/10 500 f./perc (főleg a japán, olasz, thai és szingapúri piacra)

1996 – Monster 750 – M750
1998 – Monster Dark
1999 – Monster Chromo, Monster City

2000 – Az M900 elektronikus üzemanyag-befecskendezőt kap – Monster 900ie

2001 – Monster S4 – Ezzel érkezett a folyadékhűtésű, négyszelepes Superbike-erőforrás a palettára

2002 – Monster S4 Foggy – Limitált széra Carl Fogarty Superbike-győzelmének emlékére.
2002-2006 – Monster 620ie
2003 – Monster 1000
2003-2006 – Monster S4R 996

2005 – Monster S2R 800/1000
2006 – S4RS Testastretta – a 999 motorjával, Öhlins futóművel

2007 – Monster 696 – Milánóban jelentették be, de csak 2008 áprilisában, Barcelonában mutatták be hivatalosan. Minden idők legjobb teljesítmény/köbcenti arányú léghűtéses Ducati-motorja. Több mint 12 000 fogyott 2009-ben.

2008 – Monster S4Rs Tricolore
2008 – Monster 1100 – 1078 köbcenti, lengőkar, radiális féknyereg,

2010 – Monster 796 – 87 LE
2010 – Monster 1100 EVO – Az 1100-at és az 1100s-t váltja. Érkezik a Ducati Safety Package (ABS és kipörgésgátló)

2011- Monster 795 – A 696 váz nagyobb motorral.

2013 – Monster 1200 és 1200 S – 1198 Testastretta 11 motor.

2014 – A 796-ot a 821 váltja – 821 köbcentis Testastretta motor.

 

Hogyan működik a Desmodromic szelepvezérlés?

A gázcseréért felelős szelepeket nem rugó tolja vissza alaphelyzetbe, hanem a nyitásról és a zárásról egyaránt a vezérműtengely gondoskodik. Legfőbb előnye, hogy magas fordulatszámon is tökéletesen zárnak a szelepek, de az sem elhanyagolható, hogy sokkal kisebb erő szükségeltetik a vezérlés működtetéséhez, mint a rugós változatnál.

 

Mi az a Desmosedici ?

Így hívják a Ducati MotoGP-ben induló motorját, amihez tulajdonképpen két 90 fokos hengerszögű, kéthengerest fűztek össze a mérnökök. A Desmosedici a desmodromic vezérlés tizenhat szeleppel kifejezés olasz fordításának rövidítése. 2001-ben kezdték a tervezést, 2002-ben, az Olasz GP-n mutatták be, majd további fejlesztés következett. 2007-ben Casey Stoner Desmosedicivel szerezte meg a márka első MotoGP bajnoki címét.

 

Források:

www.ducati.com

www.ducaticlassics.com

http://www.multistrada.net/

http://www.ducatitech.com/2v/monster_faq.html

http://www.mts1200.info

Hugo Wilson – Hot bikes

www.visordown.com

Wikipedia

Smith&Marton archív

Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard

 Autó, Életrajz, Érdekesség, Rekordok, Technika, Történelem, Versenysport   Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 072015
 

René-PanhardLouis François René Panhard

(Párizs, 1841.05.27.- La Bourboule, 1908.08.16)

Mérnök, kereskedő, feltaláló, kedves, joviális ember. Párizsban született, Jean-Louis Périnnél, faiparral kezdett. Périn halála után összeállt Panharddal, közös cégüket (Panhard et Levassor) 1890-ben alapították.

1867-ben társult Périnnel, eleinte famegmunkáló szerszámokat gyártottak, majd a porosz-francia háborúban tüzérségi eszközöket.

1878 – Megkapja a Francia Köztársaság Becsületrendjét.

1886 – Meghal Jules Perin, a Périn, Panhard & Co. neve Panhard et Levassorra változik.

1904 – Megnyeri a St. Luisi világkiállítás fődíját.

Fia, Paul Panhard és unokája, Jean Panhard is vezette a céget. 31 évig volt Thiasis polgármestere.

 

Emile-LevassorÉmile Constant Levassor

(Marolles-en-Hurepoix, 1843. január 21. – Párizs, 1897. április 14.)

Ő is az École Centrale Paris-ban végzett, és ő is Périnnél dolgozott.

1873 – Betársul a Perin, Panhardra & Co. -ba.
1875 – A Perin, Panhardra & Co. gázmotorok gyártásába kezd Deutz licenc alapján.

1886 – Edouard Sarazin, a Daimler jogok belga birtokosa őt kérte fel a francia gyártásra.

1888 – Meglátogatja Daimlert Canstattban, és megállapodik a licencről. 20 százalék az özvegynek, 8 százalék neki, 12 százalék Daimlernek.

1890  – Elveszi Eduard Sarazin özvegyét, Louise Sarazint, majd Panharddal autók gyártásába kezdtek.

1895-ben indult a Párizs-Bordeaux-Párizson, elsőként futott, de nem nyertek, mert négyüléseseknek írták ki a versenyt, de Levassor kocsija kétüléses volt. 48 órát vezetett egyhuzamban. 25 km/órás átlagsebesség.

1896-ban a Párizs-Marseille versenyen félrekapta a kormányt egy kutya miatt, kiesett a kocsiból és olyan súlyosan megsérült, hogy már nem tudott felépülni. Egy évre rá meghalt.

1907. november 26. – Szobrot állítanak neki a Alexandre-et-René-Parodi téren, Párizsban. Az alkotó Jules Dalou.

1932 – Párizsban utcát neveznek el róla.

Usines Panhard-Levassor avenue d'IvryA Panhard et Levassor vállalat

1890-ben adták el az első autót. A sorozatgyártás 1981-ben kezdődött. Wilhelm Maybach által tervezett V2-es dolgozott benne.

Elsőként alkalmazott megoldások: kuplungpedál, előre helyezett csőregiszter (1896-tól), a hűtőfolyadék keringetéséről a lendkerékre erősített szivattyúlapátok gondoskodnak), 1895 első modern váltó és első kormánykerék. A váltó háromfokozatú volt, a kimeneti tengely forgásiránya változtatható volt.

1891 – első teljesen saját autójuk, egyben a világ első szériagyártású autója (!). A kocsi a Systéme Panhard elvre épült, azaz elöl a motor, hátul a hajtás. Az erőátvitelről saját fejlesztésű tolófogaskerekes sebességváltó gondoskodott. 3500 francot kértek érte. Ebben az évben megosztották a Daimler licencet Armand Peugeot-val, aki szintén autógyárat nyitott.

Panhard rúd – keresztirányú támasztórúd, ami az alvázkerethez vagy a karosszériához kapcsolja a merevhidas hátsó futóművet, hogy még stabilabb legyen az útfekvés.

Új motor: Daimler Phoenix. 1,2 literes, 4 lóerős, 1,4-es, 6 lóerős (1895) és 2,4-es, 8 lóerős (1896)

1892 – a korábbi vasráf helyett tömör gumik

1895 – Párizs-Bordeaux-Párizs – 1178 km. Levassor öt lóerős benzinessel indult, 19 óra 25 perc alatt ért Bordeaux-ba, 48 óra 48 perc alatt a teljes utat. Nyitott differenciálmű.

Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902

1897 – alumíniumötvözet váltóház, felfújt gumi. Azonos pedálsorrend, mint ma. Levegőszelep, hogy kevesebbet fogyasszon. Nagy hangsúlyt fektettek a kiváló minőségre és a megbízhatóságra.

1898 – (Modellek: Landaulette)

1900 – Összekötötték a kuplungot és a féket, így lassításnál automatikusan oldott a tengelykapcsoló.

1904 – 1200 Panhardot adtak el. (modellek: Berline)

1905 – 10 500 cm3, hat henger.

1906 – 11 000 cm3, hat henger.

1911 – Elkezdik a csúszószelepes, Knight rendszerű motorok gyártását. 1939-ig gyártották.

1912 – Mind a négy kerék fékezett.

1914 – (Modellek: Coupé de Ville – hathengeres, 2,6, 2,8 liter)

1934 februárjában George Eyston 214 km/órás sebességrekordot futott a 290 lóerős 35CV modellel. (Modellek: Panoramique 1934-35)

1936 – 1939 – Panhard Dynamic – hathengeres motorokkal, hidraulikus fékkel, négy független felfüggesztés, torziós rugózás, burkolt kerekek, lámpák, kormány a műszerfal közepén. Eleinte 2,5 liter, aztán 2,86, majd 3,8 liter. Louis Bionier volt a formatervező. A palettát buszokkal, teherautókal és könnyű, páncélozott járművekkel bővítették ki, de így is csak nehezen vészelték át a nagy világválságot.

Panhard Dynamic X77 1936–38Panhard Dynamic X77 – 1936–38

1945 – Dyna 100 (VP1) . Voiture Petite, magyarul kisautó. A karosszéria és a kéthengeres, léghűtéses motor egyaránt alumíniumból készült, a főtengelynél pedig görgőscsapágyat alkalmaztak, így magasabb lehetett a fordulatszám. 610 cm3, 22 lóerő, boltozatos égéstér, minden hengernek saját ventilátor, nyomórudas vezérlés, torziós szeleprugók. Négyfokozatú váltó (három fokozat plusz overdrive), V-alakú hátsó lengőkarok, hátul oldalanként három torziós rúd. Elsőkerékhajtás, alsó és felső keresztirányú laprugók elöl. Az alapmodell 560 kg, négyajtós és háromajtós (camionette) kocsitest, Facel-Métallon karosszálta. Később 745 cm3 (32 LE), 750 cm3 (36 LE, majd 37 LE, ezek akár 120 km/óra sebességre is képesek voltak). Hiába volt jó, a 4CV és a 2CV olcsóbb volt, nem kellett a népeknek. Panhard nem igazán tudta tartani a lépést a nagy gyártókkal, kevés volt a kereskedője, korlátozottak voltak az anyagi lehetőségei, a gyár pedig kicsit volt és elavult, a karosszériákat javarészt beszállítók készítették. A kiváló alapokat sokan használták versenyautók építésére, és számos sikert arattak. Charles Deutsch és Rene Bonnet például sok versenyt nyertek átépített Panhard kocsikkal.

1948 – Panhard Dynavia aerodinamikai tanulmányautó.

1954 – Áttervezik a Dynát, és Dyna Z néven forgalmazzák tovább. Négyajtós, hatszemélyes, önhordó alumíniumkarosszéria és alumínium futómű. Volt még Dyna X és Dyna Cabriolet is. Új motort akartak fejleszteni hozzá, de nem volt rá keret. Ennek ellenére hatalmas siker lett, 1959-ig 120 ezer darabot gyártottak, mégsem sikerült kihúznia a bajból a vállalatot. Egy DB-Panhard nyeri a Le Mans-i 24 órás 750 köbcentis kategóriáját.

1955 – Megkezdődik az együttműködés a Citroennel, ami 25 százalékot vásárol a Panhard et Levassorban, és kereskedéseiben elkezdi forgalmazni a Dynát. A 2CV AU és AK modelleket gyártották együtt.

1958 – Acélkarosszériát kap a Dyna.

Panhard_Dyna_Z_851cc__1958Panhard Dyna Z – 851 cm3 – 1958

1960 – Érkezik a PL17, ezt is árulják a Citroen-kereskedések. A Dyna Z alapjaira épült, de másként nézett ki. Jaeger félautomatikus váltóval is forgalmazták. Hat személyes, 6,0 l/100 km fogyasztás.

1961 – Három PL17 végez a Monte Carlo rali első három helyén. A modell több fogyasztási versenyt is megnyer.

Panhard PL17 Monté Carlo - 24H du MansA Panhard PL17 nyert Monte Carlóban és kategóriájában a Le Mans-i 24 óráson is

1963 – Modellfrissítés a PL17-en. Új kerekek, hatékonyabb dobfékek (ETA – Evacuation Thermique Accélérée), megjelenik a kabrió változat. Az alapár 6375 frank volt, a végsebesség elérte a 130 km/órát. Szintén 63-ban jelent meg a 24 típuskódú modell. Ez volt a Citroen DS elődje, 2+2 üléses és négyüléses változatban értékesítették. Ebben az évben jön a kétajtós Panhard 24. Ezt is Louis Bionier tervezte, nagyon könnyen kezelhető, szép és különleges utasterű autó volt.

1963 Panhard 24 CT brochureA Panhard 24 ct prospektusa 1963-ból

1965 – A Citroen az utolsó részvényeket is megvásárolja, a Panhard a cég tulajdona lesz. Összesen 130 ezer PL17 készült, a modell iránti kereslet lecsökkent, ezért abbahagyták a gyártását.

1967 – Megszűnik az márka.

2005 – A francia Auverland megveszi a Panhard nevet a PSA-tól és Panhard General Defense néven folytatja működését. Hadiipari cég.

 

Cégvezetők: Émile Levassor 1890-1897, Arthur Kerbs 1897-1915,-Paul Panhard 1915-1936 (?), Jean Panhard 1936 (?)-1967

 

Háború utáni modellek:

Név Típus Gyártás időtartama Csúcsteljesítmény (LE) Összlökettérfogat
Dyna 100 X 84 1945 – 1950 22 610 cm3
Dyna 100 X 85 1950 – 1953 28 610 cm3
Dyna 120 X 86 1950 – 1953 38 745 cm3
Dyna 130 X87, X89 1952 – 1953 40 851 cm3
Dyna Junior X 90 1952 – 1956 42 851 cm3
Dyna 54 (Dyna Z) Z1-3/5/6/11/12/15-18 1953 – 1959 42 851 cm3
Dyna Tigre Z14, Z16, Z17 1957 – 1959 50 851 cm3
PL 17 L1/3/4 1959 – 1962 42 851 cm3
PL 17 Tigre L1/2/3/4 1959 – 1962 50 851 cm3
PL 17 Cabriolet L 5 1961 – 1962 50 851 cm3
PL 17/17B L 6 1962 – 1965 50 848 cm3
PL 17 Tigre/17 BT L 7 1962 – 1965 60 848 cm3
PL 17 Cabriolet L 8 1962 – 1963 60 848 cm3
PL 17 Break L 9 1963 – 1965 50 848 cm3
CD Tourisme-Rallye CD 1963 60 848-851 cm3
24 CT N1 1963 – 1967 60 848 cm3
24 C N2 1963 – 1964 50 848 cm3
24 BT N4 1964 – 1967 60 848 cm3
24 B/BA N5 1964 – 1967 50 848 cm3

.

Források:

Veterán Autó és Motor

Horváth Árpád – A gépkocsi  regénye

Chrysler: The Life and Times of an Automotive Genius

justacarguy.blogspot.hu

http://www.citroenet.org.uk/panhard-et-levassor/panhard-01.html

Nigel Mills – No 5 The Birth of Motor Racing

http://www.panhardusa.org/aboutpdb.phtm

http://pietondeparis.canalblog.com/archives/2013/08/19/27860147.html

http://www.sportscarmarket.com/columns/profiles/race/2686-1962-panhard-cd-le-mans-coupe

Wikipédia

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók listája az ADAC meghibásodási statisztikája alapján

 Autó, Statisztika, Technika   Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók listája az ADAC meghibásodási statisztikája alapján bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
nov 012014
 

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók listája az ADAC meghibásodási statisztikája alapján.

List of most reliable and unreliable cars based on ADAC breakdown statistics.

Liste der zuverlässigsten und unzuverlässigen Autos auf ADAC-Pannenstatistik beruht.

 

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1978:

Győztesek:

  • Toyota Corolla
  • Opel Manta
  • Ford Granada
  • Mercedes Diesel

Vesztesek:

  • Leyland Mini
  • Citroën GS/VW Scirocco
  • Peugeot 504
  • Citroën CX

 

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1979

Győztesek:

  • Audi 50/VW Polo
  • Ford Escort
  • Audi 80
  • Mercedes Diesel

Vesztesek:

  • Peugeot 104
  • Citroën GS
  • Renault 20
  • Citroën CX

 

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1980

Győztesek:

  • Toyota Starlet
  • Opel Ascona
  • Fiat 132
  • Mercedes 200 D

Vesztesek:

  • Peugeot 104
  • Citroën GS/GSX
  • Porsche 924
  • Citroën CX dízel

 

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1981

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Datsu Sunny (Alsóközéposztály)
  • Opel Ascona (Középosztály)
  • Audi 100 D (Felsőközéposztály)
  • Mercedes 200 D (Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat 126 (Kisautó)
  • Fiat Ritmo (Alsóközéposztály)
  • Citroën GS/GSX/GSA (Középosztály)
  • Porsche 924 (Felsőközéposztály)
  • Citroën GX (Felsőosztály)

 

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1982

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Mitsubishi Colt (Alsóközéposztály)
  • Opel Ascona (Középosztály)
  • Mercedes dízel (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Citroën 2 CV (Kisautó)
  • Honda Civic (Alsóközéposztály)
  • Citroën GS/GSX/GSA (Középosztály)
  • BMW 728i-745i (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1983

Győztesek:

  • Ford Fiesta (Kisautó)
  • Mitsubishi Colt (Alsóközéposztály)
  • Audi Coupé (Középosztály)
  • Mercedes Diesel (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat Panda (Kisautó)
  • VW Scirocco (Alsóközéposztály)
  • Opel Manta (Középosztály)
  • Ford Granada (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1984

Győztesek:

  • Ford Fiesta (Kisautó)
  • Toyota Tercel (Alsóközéposztály)
  • Audi Coupé (Középosztály)
  • Mercedes 200 D – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat Panda (Kisautó)
  • Fiat Ritmo (Alsóközéposztály)
  • Opel Manta (Középosztály)
  • BMW 728i-745i (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1985

Győztesek:

  • Nissan Micra (Kisautó)
  • Toyota Tercel (Alsóközéposztály)
  • Honda Accord (Középosztály)
  • Mercedes 200 D – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Renault 5 (Kisautó)
  • Fiat Ritmo (Alsóközéposztály)
  • BMW 315-323i (Középosztály)
  • BMW 728i-745i (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1986

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Mercedes Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 190 Diesel (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat Panda (Kisautó)
  • VW Scirocco (Alsóközéposztály)
  • Ford Sierra (Középosztály)
  • Opel Rekord (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1987

Győztesek:

  • Ford Fiesta (Kisautó)
  • Mitsubishi Colt /Lancer (Alsóközéposztály)
  • Mercedes Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 190 Diesel (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Renault 5 (Kisautó)
  • Fiat Ritmo/Regata (Alsóközéposztály)
  • Ford Sierra (Középosztály)
  • Opel Rekord (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1988

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Mitsubishi Colt/Lancer (Alsóközéposztály)
  • Mercedes Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 190 Diesel (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Suzuki LJ/SJ (Szabadidő-autó)
  • VW Transporter dízel (Kisbusz/Kisáruszállító)

Vesztesek:

  • Renault 5 (Kisautó)
  • Opel Kadett (Alsóközéposztály)
  • BMW 3 dízel  (Középosztály)
  • Ford Scorpio (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Mitsubishi Pajero (Szabadidő-autó)
  • VW Transporter (Kisbusz/Kisáruszállító)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1989

Győztesek:

  • Ford Fiesta dízel (Kisautó)
  • Mitsubishi Colt/Lancer (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Suzuki SJ/Samurai (Szabadidő-autó)
  • VW Bus Diesel (Kisbusz/Kisáruszállító)

Vesztesek:

  • Fiat Uno (Kisautó)
  • Opel Kadett Diesel (Alsóközéposztály)
  • Ford Sierra (Középosztály)
  • Ford Scorpio (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Mitsubishi Pajero (Szabadidő-autó)
  • VW Bus (Kisbusz/Kisáruszállító)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1990

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Mitsubishi Colt/Lancer (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat Uno (Kisautó)
  • Seat Ibiza/Malaga (Alsóközéposztály)
  • Citroën BX (Középosztály)
  • Ford Scorpio (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1991

Győztesek:

  • 2 USA, 2 Japán, 1 Németország (Kisautó)
  • 5 Japán (Alsóközéposztály)
  • 3 Japán, 3 Németország (Középosztály)
  • 4 Németország (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • 2 Frankreich, 1 Spanien, 1 Italien (Kisautó)
  • 2 Deutschland, 1 USA, 1Italien (Alsóközéposztály)
  • 3 Frankreich, 1 USA (Középosztály)
  • 2 Deutschland, 1 USA (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1992

Győztesek:

  • Mazda 121 (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Seat Ibiza (Kisautó)
  • Opel Kadett/Astra Diesel (Alsóközéposztály)
  • Citroën BX (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1993

Győztesek:

  • Nissan Micra (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Seat Ibiza (Kisautó)
  • Lada Samara (Alsóközéposztály)
  • Opel Calibra (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1994

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Mazda 323 (Alsóközéposztály)
  • Mazda 626 (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Seta Ibiza (Kisautó)
  • Fiat Tipo (Alsóközéposztály)
  • Citroën BX (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1995

Győztesek:

  • Mazda 121 (Kisautó)
  • Mazda 323 (Alsóközéposztály)
  • Mazda 626 (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Citroën AX (Kisautó)
  • Lada Samara (Alsóközéposztály)
  • Citroën BX (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1996

Győztesek:

  • Nissan Micra (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes 200 – 300 D (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat Uno (Kisautó)
  • Fiat Tipo /Tempra (Alsóközéposztály)
  • VW Passat Diesel (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1997

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes SL (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Fiat Uno (Kisautó)
  • Fiat Tipo /Tempra (Alsóközéposztály)
  • Renault Expace (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1998

Győztesek:

  • VW Polo (Kisautó)
  • Mazda 323 (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Mercedes S-Klasse (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Skoda Favorit(Kisautó)
  • Fiat Tipo /Tempra (Alsóközéposztály)
  • Renault Espace (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 1999

Győztesek:

  • Mitsubishi Colt(Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Mercedes C-osztály (Középosztály)
  • BMW 7 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Renault Clio (Kisautó)
  • Renault Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 19 (Alsóközéposztály)
  • Opel Frontera (Középosztály)
  • Ford Scorpio (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2000

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • BMW 7  (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Vesztesek:

  • Skoda Felicia (Kisautó)
  • Renault Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 19/Megane (Alsóközéposztály)
  • Renault Laguna (Középosztály)
  • Ford Scorpio (Felsőközéposztály/Felsőosztály)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2001

 Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Nissan Almera (Alsóközéposztály)
  • Toyota Carina (Középosztály)
  • Audi A6 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • VW Sharan (Egyterű)

Vesztesek:

  • Renault Clio (Kisautó)
  • Fiat Bravo/Brava/Marea (Alsóközéposztály)
  • Renault Laguna (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Renault Espace (Egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2002

Győztesek:

  • Toyota Starlet (Kisautó)
  • Suzuki Baleno (Alsóközéposztály)
  • Mercedes SLK (Középosztály)
  • Mercedes E-Klasse (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Ford Galaxy (Egyterű)

Vesztesek:

  • Fiat Punto (Kisautó)
  • Rover 200 (Alsóközéposztály)
  • Renault Laguna (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Renault Espace (Egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2003

Győztesek:

  • Ford Fiesta (Kisautó)
  • Toyota Corolla (Alsóközéposztály)
  • Toyota Avensis /Carina (Középosztály)
  • Audi A6/S6 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • VW Sharan (Egyterű)

Vesztesek:

  • Skoda Felicia (Kisautó)
  • Renault Megane (Alsóközéposztály)
  • Renault Laguna (Középosztály)
  • Volvo S70/V70/C70 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Renault Espace (Egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2004

Győztesek:

  • Mitsubishi Colt/BMW Mini (Kisautó)
  • Audi A2 (Alsóközéposztály)
  • Toyota Avensis (Középosztály)
  • Audi A6/S6 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Mercedes SLK (Sportautó)
  • Toyota RAV-4 (Szabadidő-autó)
  • Nissan Almera Tino (Egyterű)

Vesztesek:

  • Skoda Felicia (Kisautó)
  • Alfa Romeo 147 (Alsóközéposztály)
  • Alfa Romeo 156 (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Audi TT (Sportautó)
  • BMW X5 (Szabadidő-autó)
  • Renault Espace (Egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2005

Győztesek:

  • Audi A2 (Kisautó)
  • Mercedes A-osztály (Alsóközéposztály)
  • Mazda 6 (Középosztály)
  • Audi A6 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Audi Cabrio (Sportautó)
  • Mercedes M-osztály (Szabadidő-autó)
  • Citroën Xsara Picasso (Egyterű)

Vesztesek:

  • Fiat Punto (Kisautó)
  • Fiat Bravo/Brava/Marea (Alsóközéposztály)
  • Alfa Romeo 156 (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Peugeot 206 CC (Sportautó)
  • BMW X5 (Szabadidő-autó)
  • Renault Espace (Egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2006

Győztesek:

  • Audi A2 (Kisautó)
  • Mazda 323/VW New Beetle (Alsóközéposztály)
  • Mercedes C-osztály (Középosztály)
  • Audi A6/S6 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • BMW 3 Cabrio (Sportautó/Kabrió)
  • Toyota RAV-4 (Szabadidő-autó)
  • Mazda Premacy (Egyterű)

Vesztesek:

  • Hyundai Getz (Kisautó)
  • Fiat Stilo (Alsóközéposztály)
  • Renault Laguna (Középosztály)
  • Opel Omega (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Peugeot 206 CC (Sportautó/Kabrió)
  • Nissan X-Tail (Szabadidő-autó)
  • Mercedes V/Vito/Viano (Egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2007

Győztesek:

  • Mitsubishi Colt (Kisautó)
  • BMW 1 (Alsóközéposztály)
  • Audi A4/Mercedes C-osztály(Középosztály)
  • Audi A6 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Mercedes SLK (Sportautó/Kabrió)
  • BMW X3 (Szabadidő-autó)
  • Mitsubishi Space Star (Kishaszongépjármű)
  • VW Sharan (Nagy egyterű)

Vesztesek:

  • Kia Picanto (Kisautó)
  • Fiat Stilo (Alsóközéposztály)
  • Renault Laguna (Középosztály)
  • Volvo S60/S70/S80/V70 (Felsőközéposztály/Felsőosztály)
  • Peugeot 206 CC (Sportautó/Kabrió)
  • Nissan X-TRAIL (Szabadidő-autó)
  • Ford C-Max (Kishaszongépjármű)
  • Ford Galaxy (Nagy egyterű)

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2011

Győztesek:

  • –     Ford Ka
  • –     Mini
  • –     Mercedes A-osztály
  • –     Audi A5
  • –     Audi A6
  • –     VW Transporter T5

Vesztesek:

  • – Nem adták meg.

Legmegbízhatatlanabb és legmegbízhatóbb autók – 2013

Úgy fest, hogy a válság óta a japánok elfelejtettek autót gyártani, és hirtelen az európai, azon belül is a német, illetve francia márkák léptek helyükre az ADAC listájának élén, olyan csodálatos modellek strapabíróságáról biztosítva a műértő vásárlóközönséget, mint a BMW 1, a Ford Ka vagy a Citroen C1. A tulajdonosi véleményeket és a szerviztapasztalatokat olvasva más kép alakul ki az emberben, de végül is miért ne lenne hihető, hogy a Toyota Yaris a 14., a  Honda Jazz pedig a 22. legmegbízhatóbb modell a kisautók sorában, s olyan köztudottan agyonverhetetlen, ultraprecíz technológiával készülő igavonók verték őket kenterbe, mint a Citroen C3, a Renault Clio vagy az Opel Meriva… Előretörésük azért is érthetetlen, mert a beszállítói kör nagy része közös, az Európában készülő modelleknél szinte mindenhol a Bosch, Delphi, Denso, Honeywell, Magnetti Marelli, TRW, ZF, Valeo stb. termékeivel találkozunk, s kicsi a valószínűsége, hogy ekkora szórás lenne a minőséget illetően, vagy az összeszerelés színvonala ekkora különbségeket mutatna.

Az alábbi lista a 2012-es adatok alapján készült, az ADAC sajtóközleménye szerint 2,6 millió esetet vizsgáltak. Megjegyzik, hogy 2011-hez viszonyítva nőtt a meghibásodások száma, de ebben a hideg télnek is nagy szerepe volt, csak február 2-án 27 500-an hívták a klub autómentőit.

Minik, törpeautók (kleinstwagen)

  1. VW Fox
  2. Ford Ka
  3. Citroen C1
  4. Toyota Aygo
  5. Renault Twingo
  6. Peugeot 107
  7. Fiat Panda
  8. Hyundai i10
  9. Fiat 500
  10. smart fortwo
  11. Chevrolet Matiz

Kisautók:

  1. Nissan Micra
  2. Mini
  3. Peugeot 206
  4. Audi A1
  5. Dacia Sandero
  6. Mazda 2
  7. Ford Fusion
  8. Mitsubishi Colt
  9. Citroen C3
  10. Renault Clio
  11. Opel Meriva
  12. Opel Corsa
  13. VW Polo
  14. Toyota Yaris
  15. Peugeot 20
  16. Ford Fiesta
  17. Skoda Fabia
  18. Skoda Roomster
  19. Suzuki Swift
  20. Seat Ibiza/Cordoba
  21. Fiat Punto
  22. Honda Jazz
  23. Hyundai i20

Alsó-középosztály:

  1. BMW X1
  2. Citroen C4 Picasso
  3. BMW 1
  4. Mercedes B-osztály
  5. Mercedes A-osztály
  6. Audi A3
  7. VW Caddy
  8. Renault Scenic
  9. Toyota Auris
  10. Nissan Qashqai
  11. VW Golf/Bora
  12. Renault Megane
  13. VW Touran
  14. Citroen Berlingo
  15. Mazda 5
  16. Toyota Verso
  17. Ford Focus
  18. Opel Astra
  19. Seat Leon/Toledo
  20. Dacia Duster
  21. Mazda 3
  22. Renault Kangoo
  23. Ford C-MAX
  24. Opel Zafira
  25. Dacia Logan
  26. Honda Civic
  27. Peugeot 308
  28. Kia Ceed
  29. Hyundai i3
  30. VW EOS

Ajánlott irodalom: BMW 1 modelltörténet, típushibák és visszahívások

Középkategória:

  1. Audi Q5
  2. BMW X3
  3. Audi A5
  4. BMW 3
  5. Audi A4
  6. Mercedes GLK
  7. Mercedes C-osztály
  8. VW Passat
  9. VW Tiguan
  10. Skoda Octavia
  11. Toyota Avensis
  12. Hyundai Tucson
  13. Skoda Yeti
  14. VW Sharan
  15. Ford Kuga
  16. Opel Insignia
  17. Mazda 6
  18. Hyundai iX35
  19. Ford Mondeo
  20. Ford S-MAX

Felső-középosztály:

  1. Audi A6
  2. BMW 5
  3. Volvo S60/S70/S80/
  4. Mercedes E-osztály
  5. Skoda Superb

Itt nem közöl bővebb listát az ADAC, vajon mi lehet az Accorddal, Camry-vel, esetleg a Lexus-okkal? Biztos nem érték el az S60 színvonalát… Mellé egy kis érdekesség: a repairpal.com oldalon 116 S60 tulajdonos  jelentett váltóhibát és 71 toronycsapágy-széthullást, a gyártó 2003 óta 19-szer rendelt el visszahívást a modellre.

Kisbuszok, áruszállítók:

  1. VW Transporter
  2. Mercedes Vito/Viano
  3. Ford Transit
  4. Fiat Ducato

 

Sajnos a felsőkategóriára vonatkozólag nem készített rangsort a klub.

 

Forrás:

http://repairpal.com/problems/volvo/s60

http://repairpal.com/volvo/s60/recalls/2

ADAC hivatalos honlap

Vásárlói tapasztalatok

Smith&Marton archív

 

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.