Yamaha XT, Ténéré és Super Ténéré modelltörténet (modelhistory)

 Motorkerékpár, Történelem   Yamaha XT, Ténéré és Super Ténéré modelltörténet (modelhistory) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
márc 202012
 

YamahaYamaha DT-1 – 1968

Yamaha XT, Ténéré és Super Ténéré modelltörténet (modelhistory):

1968 – Debütál a Yamaha DT-1.

1975 – A 21. Tokió Motorkiállításon bemutatkozik az első egyhengeres, négyütemű Yamaha.

1976 – Felkezdődik az XT500C gyártása. Először az amerikai piacra.

1977 – XT500D

1978 – XT500E

1979 – XT500F

1980 – XT500G

1981-85 – XT500H. Modellfrissítés, változik a hátsó lámpa és a sárvédő

1982 – Párizsban debütál az Yamaha XT600Z  Ténéré.

YamahaYamaha XT600Z  Ténéré -1982 és 2008

1983 – Yamaha XT600Z  Ténéré (34L, 20/33 kW) Az első Ténéré. 30 literes tank, tevét idéző nyereg, csak berugókar, 595 cm3, 44,9 LE/6500 f/perc, az alapmodelltől eltérő futómű. Újítások a szegmensben: első tárcsafék, progresszív monocross hátsó felfüggesztés alumínium lengőkarral, 235 millis rugóúttal, elöl 41 millis, levegős telók, 160 km/órás végsebesség

1984-86 – XT600 (43F, 20/33 KW)

1985 – XT600Z (55W, 20/33 KW)

1985 – Párizsban debütál az 1VJ XT600Z.

1986-89 – XT500. Modellfrissítés, stílusosabb felnik.

YamahaYamaha XT600Z Ténéré – 1986

1986-87 – XT600Z (1VJ, 20/34 KW) Második Ténéré, 85-ben Jacky Olivier második lett a modellel a Dakaron. 46 LE/6500 f/perc, nagyobb tank, de kisebb kapacitás (23 liter). a fennmaradó helyen 6 liter légszűrő doboz. Az olajtartály és az akkumulátor lejjebb került. A lapos tank miatt vákuumos benzinpumpára volt szükség, ez táplálta a két karburátort. Új a váz és a futómű is. Az olajhűtő a motor elé került, ami nem bizonyult a legjobb megoldásnak, a típusnál előfordulhatnak túlmelegedési problémák. Önindítós, nagyobb szelepek, 163 km/órás max. sebesség.

1987-89 – XT600 (2KF, 33 KW)

1987-89 – XT600 (2NF, begr. auf 20KW)

1988-90 – XT600Z (3AJ, 20/25/34 KW) Harmadik, egyben utolsó léghűtéses Ténéré. Idomos kivitel, dupla lámpa, új műszeregység, alacsonyabb első sárvédő, ralitankot idéző oldalelemek, a hátsó dobfék tárcsás lesz, a hűtési gondokat jobb légáramlással és nagyobb hűtőbordákkal orvosolják, javítanak a kenésen, a váltó ötödik fokozatát megerősítik, az arany felniket krómozottak váltják, elhagyják a berugókart, módosítják a hengerfejet,

1989-94 – DT 125 Ténéré, a DT 125 R alapjain. Nagyobb tank, idomok.

YamahaYamaha XTZ 750 Super Ténéré – 1989

 

1989–96 XTZ750. A Super Ténéré. 749 cm3, 69 LE, vízhűtéses, kéthengeres, ötszelepes, üzemanyaggal, olajjal 219 kg.

1990-94 – XT600E und K (3UW, begr. auf 20KW)

1990-94 – XT600E und K (3TB, 33 KW)

1991–94 XTZ660 Ténéré. Negyedik Ténéré generáció. Az XT600Z Ténérét váltja, egyhengeres, immáron ötszelepes, 48 lóerős (6500 f/perc), alacsonyabb hasmagasság, hosszabb tengelytáv, lágyabb forma, vízhűtés.20 literes tank.

1994-XTZ660 Ténéré. Ötödik Ténéré generáció.. Az utolsó ötszelepes Ténéré blokk. Csupán esztétikai módosítások – új XTZ750 jellegű fejidom.

1995-97 – XT600E (3TB, 25/29 KW)

1997-99 – XT600E (VJ01, 25/29 KW)

1999 – XT600E (DJ02, 25/29 KW)

YamahaYamaha XT660Z Ténéré – 2007

2007 – Bemutatkozik az XT660R alapjaira épülő új Ténéré, az XT660Z. 660 cm3, négyszelepes, négyütemű, egyhengeres, 35 kW 48 LE/ 6000 f/perc, 58 Nm, ötfokozatú, lánchajtás, elöl 210, hátul 200 mm rugóút, elöl 298 mm duplatárcsa, hátul 245 mm. menetkész tömeg 206 kg, üzemanyagtank 23 liter, olajtank 2,9 liter. hasmagasság 260 mm.

2008 – Elkezdődik az XT660Z Ténéré forgalmazása

Yamaha

Yamaha XT1200Z Super Ténéré – 2009

2009 – Debütál az XT1200Z Super Ténéré. 1199 cm3, sorkettő, 80,9 kW 110 LE/7250 f/perc, 114,1 Nm, hatfokozatú váltó, kardánhajtás, elöl és hátul 190 mm rugóút, elöl 310 mm dupla tárcsa, hátul 282 mm, hasmagasság 205 mm, menetkész tömeg 261 kg, tank 23 l, olajtank 4,2 liter

2010 – Elindul az XT1200Z forgalmazása.

 

Források:

A Yamaha története

Smith&Marton archív

Az első autóversenyek (First car races)

 Autó, Történelem   Az első autóversenyek (First car races) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 262012
 
A 952 kilós La Marquise 59,5 km/órás végsebességre volt képes,
mozgatásáról két különálló gőzmotor gondoskodott.

Az első autóversenyek  története:

Az első hivatalos autóversenyt 1887. április 28-án rendezte a francia Le Velocipéde magazin főszerkesztője, Monsieur Fossier. A két kilométeres, Neuilly Bridge és Bois de Boulogne között kijelölt etapon Georges Bouton, a De Dion Company mérnöke ért végig a leggyorsabban,  La Marquise névre keresztelt gőzhajtású járművét Jules Félix Philippe Albert de Dionnal, a cég alapító tulajdonosával építette közösen. Mivel Bouton volt az egyetlen induló,  az eseményt nem igazán lehet valódi versenynek  tekinteni, ezért sokan a Le Petit Journal által meghirdetett, 1894. július 22-én lebonyolított viadalt tartják az első valódi autós összecsapásnak.

 

 A verseny résztvevői Párizstól Routenig hajtották gépeiket, a kiírás „ló nélküli kocsiknak” szólt. Elsőként Jules-Albert De Dion és gőzjárműve futott be, a távot 6 óra 48 perc alatt, 19 km/órás átlagsebességgel teljesítették. Másodikként Georges Lemaître (Peugeot – 6 óra 51 perc 30 mp), harmadikként Auguste Doriot (Peugeot – 7 óra 4 perc 30 mp), negyedikként René Panhard (Panhard – 7 óra 21 perc 30 mp), ötödikként pedig Émile Levassor (Panhard – 7 óra 43 perc 30 mp) ért célba.

Jules-Albert_de_Dion-Vanity_Fair-1899-10-12Jules-Albert De Dion (1856. március 9. – 1946. augusztus 19.)

Bár De Dion volt a leggyorsabb, a győztesnek járó trófeát nem vehette át, mert gőzgépének működését fűtő segítette, segéd alkalmazására pedig nem volt lehetőség. Ennek okán Georges Lemaître-re tekintünk az első győztes autóversenyzőként.

Emile-LevassorÉmile Levassor (1843. január 21. – 1897. április 14.)

Szintén sokan gondolnak első versenyként az 1895. június 11. és 13. között megrendezett Párizs–Bordeaux–Párizs futamra, ahol 1178 kilométert kellett teljesítenie az indulóknak. Itt Émile Levassor bizonyult a leggyorsabbnak, 48 óra 48 perc alatt járta be a távot. Ilyen gyorsaságra senki nem számított, mikor Levassor Bordeaux-ba ért még aludt a város, többek között a cserepilóta is. Mivel Levassor nem tudta melyik hotelban szállt meg „helyettese”, gondolt egyet, és maga vezetett vissza Párizsba, persze előtte felkeltette a szervezőket, hogy tanúsítsák: valóban elautózott Bordeaux-ig. Végül éjszaka 02:30-kor érkezett vissza a fővárosba, 1205 köbcentis Panhard&Levassor autója jóformán hiba nélkül nyomta le a majd 1200 kilométert. A sors iróniája, hogy a versenyt négyüléses kocsiknak írták ki, Levassor viszont kétüléses géppel indult, ezért diszkvalifikálták, az aranyérmet pedig Paul Koechlin vehette nyakába, miként a 31 500 frankos pénznyeremény is hozzá került.

 

Az idén 109 éves Milwaukee Mile-t 1954-ben aszfaltozták el.
Címe: 7722 West Greenfield Avenue,
West Allis, Wisconsin , 53214

Folytatásként az 1895. november 28-án megrendezett Chicago Times-Herald verseny következett, az első autóverseny az Egyesült Államokban. A 87,48 kilométeres futamon Frank Duryea diadalmaskodott, 1897 márciusában Nizzában is rajthoz álltak az autók, James Gordon Bennett Jr. révén pedig a nemzetközi versenyek is elindultak 1900-ban. Az első autóverseny-pályát, a Milwaukee Mile-t 1903-ban adták át, pontosabban alakították át, hogy a lovak mellett kocsik is összemérhessék rajta tudásukat.

Bertha Benz útja – a világ első autós utazása (The very first car trip)

 Autó, Életrajz, Rekordok, Történelem, Túra   Bertha Benz útja – a világ első autós utazása (The very first car trip) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 252012
 

Bertha Benz útjának története:

Itt már írtam Bertha Benz utazásáról, de most kicsit jobban belemegyek a témába.

Bertha Benz a Motorcar No. 3-mal (Patent Motorwagen No. 3) vágott neki a kalandnak, ami azért is merész vállalkozásnak számított, mert akkoriban még csak gidres-gödrös utak voltak. Ladenburgból Heidelbergig a római korból fennmaradt úton haladt, majd  a Via Montananát (Bergsrtaßét) követve jutott el Karlsruhe határáig. Itt a Pfinztal völgy felé vette az irányt, eljutva szülővárosába, Pforzheimbe.  Utazásának célja nem csak Karl meggyőzése volt, hanem nővérének meglátogatása is, hiszen Tekla 1888. július 13-án adott életet lányának. Hazafelé – a hegyeket elkerülendő – Bretten felől közelítette meg Mannheimet, Bruchsal és Schwetzingen érintésével.

Bertha BenzA wieslochi városi gyógyszertár (Wiesloch Stadt Apotheke)

Hauptstr. 96  – 69168 Wiesloch

Karl csak egy papírt talált az asztalon reggel: „Elmentünk a nagyihoz Pforzheimbe”, de arról nem írt Bertha Benz, hogy elvitte a kocsit, Karl csak később fedezi fel, hogy eltűnt a műhelyből. A nyári szünet kezdetén indultak el, Richarddal (13) és Eugene-nel (15), Bertha Benz 39 éves volt. Az első állomás Wiesloch, addigra a tank és a víztartály üres, a két fiú szerezte be a szükséges mennyiséget. Két liter volt raktáron a wieslochi patikában, mai áron 12 euró/literért vették. Az 1858-ban alapított wieslochi patika a világ első benzinkútja, a patikus, Willy Ockel a világ első benzinkutasa. A gyógyszertár előtti útszakasz ma sétálóutca.  A bőrözött féket egy buaschlotti cipész javította meg, Bruchsalban a kovács segített összerakni az elszakadt láncot, Bertha kalaptűvel tisztította a karburátor fúvókáit. Wilferdingenben, az emelkedőn nem tudott feljutni az autó, a két fiú tolta fel. 106 km volt az odavezető út, este érkeztek meg, Bertha távírón tájékoztatta férjét, hogy minden rendben. 1991-ben Pit Elasser szobrász alkotásával állítottak emléket az utazásnak. Ma nagyjából egymilliárdan vezetnek. A történelmi utat az Edgar és Fruke Meyer által alapított non-profit alapítvány közreműködésével nyilvánították Ipartörténeti útszakasznak. Oda-vissza 194 kilométer volt az út. A gyújtókábel eltört, Bertha Benz harisnyával szigetelte. A tank 4,5 literes, Ligrion ment bele. Gyenge volt a fék, a lejtőkön izgulni kellett. Az autó jelenleg a londoni Science Múzemban látható.

 

Bertha Benz

 

A Patent Motorwagen No. 3 adatai:

Nyitott „karosszéria”
Egyhengeres, négyütemű, 1660 köbcentis motor
Teljesítmény: 2,5 LE (1,8 kW)/500 f/perc
Porlasztó: Benz párologtatós porlasztó
Szelepek: automatikus szívószelep, vezérelt kipufogószelep
Hűtés: párolgási hűtés
Kenés: csepegtető olajozás
Gyújtás: magasfeszültségű elektromos gyújtás
Tank: 4,5 liter a karburátor felett
Indítás: a lendkerék elforgatásával
Hajtómű: bőröv a motor és differenciálmű között, lánc a hátsó kerekek és a „féltengelyek” között
Kuplung: Nincs
Hajtómű: két tárcsa, két haladási sebesség
Váltó: kézi kar alatti kormányzás fogantyújánál
Váz: Acélcső
Első felfüggesztés: merev első villa
Hátsó felfüggesztés: merev tengely, teljes elliptikus rugók
Kormány: fogasléces kormánymű, kormánymű hajtókar közepén
Kézifék: Fa fékpofa a hátsó gumiknál
Kenés: zsírozás
Általános adatok
Méretek: 2700 x 1400 x 1450 mm (h x sz x m)
Tengelytáv: 1575 mm
Hátsó nyomtáv: 1250 mm
Faküllős kerekek elöl 800 mm, hátul 1125 mm átmérővel
Gumiabroncs: tömör gumi elöl, vas pántok hátul
Súly: 360 kg
Végsebesség: 16 km/óra
Fogyasztás: 10 liter/100 km

 

További információ Bertha Benz asszony hivatalos weboldalán található.

 

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.