Mostantól szmogriadó esetén nemcsak a feketematricás járművek számára tilthatja meg a fővárosi közlekedést az önkormányzat, hanem azon gépkocsiknak is, melyek a Köhém-rendelet (6/1990. (IV. 12.)) szerint a 2-es, 3-as vagy 4-es besorolásba esnek. A módosítás értelmében ezentúl a korábbi 7-8 százalék helyett akár az autók 29-32 százaléka is távol tartható vagy kényszerpihenőre küldhető, ami azt jelenti, hogy túlzott légszennyezés esetén kb. 300 ezerrel csökkenthető a Budapesten furikázó autók száma.
Moto Morini történet
MOTO MORINI s.r.l. a single-stakeholder company, subject to the Direction and Coordination of MMI S.A.
Via Beri, 24 – 27020 Trivolzio (PV) Italy, Capital stock € 20.000,00 – R.E.A. PV- 282365 C.F.-P-IVA 0750098096
Moto Morini-történet
1898 – Megszületik Alfonso Morini
1914 – Beáll a 8. Padovai Motorkerékpáros Egységbe.
1924 – Mario Mazzetti megalapítja az M.M. motorkerékpár-gyártó vállalatot, az ő versenyzőjeként kezd Alfonso Morini.
1927 – Alfonso Morini (1898. január 22. – 1969. június) és az MM 125 6 rekordot dönt meg Monzában, a Grand Prix of Nations futamain.
1933 – Az MM 175-tel sebességrekordot döntenek: 162 km/h.
1937 – Alfonso Morini elhagyja Mazzettit és megalapítja a Moto Morinit (Malvasia, Bologna). Ekkor az MM 85 emberrel dolgozik és 500 motort gyárt évente, 1957-ben megy csődbe. Hogy ne legyen az MM konkurenciája, háromkerekű járműveket gyárt (350 és 500 cm3, pl. Moto Morini M610 kardános!), aztán a világháború alatt haditermékeket kell készítenie a műhelynek. Alumíniumöntvényeket repcsikhez.
1943 – Lebombázzák a gyáregységet.
1946 – Beindul a motortervezés- és gyártás. Első modell T125. Az egyhengeres, kétütemű, háromfokozatú váltóbal kínált típus a DKW RT 125 műszaki megoldásait másolja. A gyár átköltözik a Via Bertire.
1948 – Raffaele Alberti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát. T125 Sport – 4,5-5,75 LE,
1949 – Új motor. 125 köbcenti, négyütemű, DOHC. 52×58 mm, 12 LE/9000 f./perc, később tuningolták, 1952-ben már 16 bhp/9500 f./perc. A Mondial 125-be kerül. A korábbi gyakorlatban ez nem kétnyerges, hanem egy hosszú ülés van rajta. Umberto Masetti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát.
1949-1950 – A Mondial uralja a nemzetközi versenypályákat.
1952 – Nemzetközi sikerek. Emilio Mendogni a Nations Grand Prix-t és a Spanyol GP-t is megnyeri.
1953 – Érkezik a Morini 175. Hatalmas siker, nagyon megbízható.
1955 – Új modell születik: a Rebello. A Via Bergamira költözik a cég.
1955 – Moto Morini Settebello – korának egyik legfejlettebb sportmotorja.
1956 – Moto Morini 250 GP – tuningolják, 1959-ben már 32 lóerőt tud 10 500-as percenkénti főtengelyfordulatnál.
1956 – Sbarazzino – ez váltja a T125-öt. 98 cm3, négyütem
1959 – A 250 GP-vel Modenában is Imolában is nyernek.
Hatvanas évek
Már sportmotoros gyártóként definiálják magukat. A Corsasro Veloce a fiatalok álma. Amerikában is értékesítenek, és jól megy!
1961 – Elkészül az első 175 Settebello „aste corte”. Giacomo Agostini verseny vele. ’61-ben második Hillclimb Trento-Bondonén, 1962-ben első.
1963 – Majdnem megnyerik a világbajnokságot. A nyeregben Tarquinio Provini. Elképesztően jól mennek, csupán csak kilenc ponton múlik, pedig olyan ellenfelekkel küzdenek, mint a Honda vagy a Benelli. Jim Redman nyer a Hondával. Mindketten négy-négy futamot nyernek.
1966 – Corsair 100, 125 és 250 DC
1968 – Megnyerik a Hatnapost Svédországban egy Corsaro 125-tel.
1969 – Meghal Alfonso Morini. A boltot lánya, Gabriella veszi át.
Sbarazzino 100, Corsaro Veloce – sok modell alapjaként szolgált
Corsarino átiratok – Z, ZZ, ZT, Scrambler és Super Scrambler (1963-tól 1977-ig) Hivatalosan segédmotoros kerékpárnak (mopednek) számított, de duplabölcsős vázzal és négyütemű motorral került a boltokba, így remek vételnek számított, imádták a fiatalok.
Hetvenes évek
Ekkor jött a márkát újra felvirágoztató Mr. Franco Lambertini tervező. Korábban a Ferrarinál dolgozott.
1971 – Milánói Motorkiállítás, új motor. V2, 72 fokos hengerszög, tolórúd, szelephimba, vezérműszíj (elsőként motorkerékpár-erőforrásban). Lambertini tervezte, Franco és Gino Marchesini készítette el. Heron hengerfej.
1972 – Moto Morini 3 1/2 és Corsaro Super Scrambler
1974 – Moto Morini 3 1/2 Sport
1975 – 125H hatfokozatú váltoval – nem lett sikeres
1977 – Új motor. 500-as név, de csak 479 cm3.
1978 – 250T Mono – nem lett sikeres
A 350 köbcentis motor moduláris rendszerű volt, könnyedén lehetett belőle bármit csinálni. Például: 500 GT, 500 Sport és Sei-V.
Nyolcvanas évek
Nem ment túl jól a bolt, a dolgozókkal is volt gond.
1981 – Camel 500
1982 – Moto Morini 500 Turbo – két évet és 110 ezer kilométert tesztelték. 18 psi 5500 f./percnél.
1983 – Kanguro 350
1986 – Excalibur 350 és 500. A Harley-Davidson érdeklődött a modell iránt, de nem volt pénzük megvásárolni a licencet.
1987 – Gabriella eladja a márkát a Cagivának. A Cagiva saját vázába teszi a 350-es motort, így jön létre a Moto Morini Dart. Lambertini tervez egy 750-es, folyadékhűtésű motort is, de jobb lesz, mint a márka által akkoriban birtokolt Ducati 900-as motorja, ezért nem folytatják a projektet. Lambertini elhagyja a gyárat.
1989 – Coguaro Enduro 300 és 500 és egy cruiser: New York
1996 – A Texas Pacific Group megveszi a Moto Morinit és a Ducatit.
1999 – Franco Morini, Alfonso unokatestvére visszavásárolja a céget.
2003 – Franco Morini és a Berti család ismét feltámasztja a márkát.
2005 – Corsaro 1200.
2007 – A Morini család megveszi a Berti család részvényeit.
2008 és 2009 – Frank Zenatello megnyeri az Italian Roadster kupát a Corsaróval.
2009 – Újabb pénzügyi gondok. Paolo Berlusconi, a miniszterelnök bátyja, a Garelli tulajdonosa is érdeklődik a márka iránt.
2011-ben ként milánói befektető, Ruggero Massimo Jannuzzelli és Sandro Capotosti (Eagle Bike néven új vállalatot alapítanak a célra) 2,5 millió dollárért megvette a márkát és újra megnyitotta a gyárat.
2012 – Újra termel a gyártósor.
Corsarino
1963 V és Z – utóbbi volt sikeresebb, előbbi főként hölgyeknek készült (1969 modellfrissítés)
Z tengelytáv 1120 mm, csupán 55 kg.
1968 ZT – Olyan, mint a Z, csak a kormány és a nyereg más, plusz van csomagtartó.
1965 – ZZ – sportos kivitel, eleinte három-, majd négyfokozatú váltóval
1966 – Scrambler
1970 – Super Scrambler
Volt 60 köbcentis változat is az amerikai piacra.
1970 – V, Z és ZT leköszön
A http://www.motomoriniclub.nl oldalról:
Moto Morini Dart 400
1987-es Milánói Motorkiállításon mutatkozott be
350 K2 helyére érkezett
1988-1990
344,16 cm3
Cagiva Freccia C9 átdolgozott idomzata
34,5 lóerő/8500 f./perc, 175 km/óra
hatfokozatú váltó
1000 készült
400 köbcentis változatok mentek a japán piacra
72 fokos hengerszögű V2
Heron hengerfej
Elöl Marzocchi 35 mm, 150 mm rugóút
Hátul Marzocchi PBS2 állítható központi rugóstag, 150 mm rugóút
1×300 mm Brembo
4,9 l/100 km
Moto Morini Camel 500
Massimiliano Valentini, Leandro Gagliotti Gianni Ceccarelli indult vele a Dakaron.
http://www.motomoriniclub.nl/valentini.html
Az Egyesült Királyságban Sahara néven futott. 72 fokos V2, Héron hengerfej,
X7 változat, 507 cm3, hatfokozatú, 21 literes Párizs-Dakar tank
Moto Morini 500 Camel MK1 – 1981
Léghűtéses, négyütemű, 72 fohe V2, vezérműszíj, egy vezérműtengely, tolórúd, hengerenként két szelepes
478 cm3
69,0 x 64,2 mm
Sűrítési viszony 11,2:1
2x Dell’Orto VHBH 26BS karburátor
39 LE/7400 f./perc
Hatfokozatú, lánc
Marzocchi Piffero teleszkópok
Lengővilla állítható Marzocchi rugóstagokkal
140 mm dob
140 mm dob
3.00-21
4.00-18
137 kg
Moto Morini Corsaro 1200
A Marabese Design tervezte
2005-től 2009-ig gyártották, majd 2012-től újra (?)
87 fokos, négyütemű Bialbero CorsaCorta motor hajtja
Vetélytársak: Ducati Streetfighter, Ducati Monster S4/S4R, Triumph Speed Triple
1187 cm3, 140 LE, 123 Nm, elektronikus üzemanyag-befecskendező, hengerenként négyszelepes, négy vezérműtengely, hatfokozatú váltó, 17 col elöl és hátul, 2×320 mm Brembo, 220 mm Brembo, 50 mm Marczocchi
Váz azonos beszállító, mint Ducati
Modelltörténet (nem megerősített):
2004 – Első változat, 120 LE
2006 vagy 2007 – Ráncfelvarrás, új motorvezérlő, 140 LE, cserélt kondik, relék
Moto Morini 500 Turbo
OHV, négyütemű, turbófeltöltő
69 x 64 mm
478 cm3
Dellorto karburátor PHB36BS
Szárazkarter 3 liter
Elektronikus üzemanyag-befecskendező
70,5 BHP/8300 f./perc
64,5 Nm/5600 f./perc
12V, 180W generátor
Hidraulikus teleszkópok 13,97 cm rugóút
Állítható gáztöltésű rugóstagok 10,16 cm rugóút
2 x 260mm tárcsafék
1 x 260mm tárcsafék
100/90V18 Pirelli
120/90v18 Pirelli
182,79 kg
226 cm hosszúság
145 cm tengelytáv
4,5 l/100 km városi üzemanyag-fogyasztás
202,77 km/h végsebesség
Moto Morini modellek ezidáig:
125 Turismo
125 Sport
125 H
125 T
250 T
250 2C(J)
175 Briscola
175 Turismo
175 GT
175 Settebello
175 Super Sport
175 Tresette
175 Tresette Sprint
3½ Turismo
3½ Sport
3½ GT
350 K2
Dart 350
Dart 400
Corsaro 1200 (1187 cm3) 2005 – 2010
Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3) 2006 – 2010
Corsaro 1200 Avio (1187 cm3) 2008 – 2010
9 ½ (1187 cm3) 2006 – 2010
1200 Sport (1187 cm3) 2008 – 2010
Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3)
1200 Rebello Giubileo (1187 cm3)
Granpasso (1187 cm3)
Scrambler (1187 cm3)
Források:
http://www.motomoriniclub.nl – jó
http://www.motomoriniclub.com – nagyon jó
http://www.morinispecial.it – legjobb!
http://www.motomorinimotorcycles.eu
http://www.compton.vispa.com/morini/index.htm
https://rideapart.com/articles/moto-morini-back-sort
http://www.lifeinitaly.com/motorcycle/moto-morini-1
http://www.desertpistons.com/1980-morini-camel-valentini/
http://www.ilcorsarino.it/
https://en.wikipedia.org/wiki/Moto_Morini
és még sok más…